Tréner történetek - 5
Törlés
Egy vidéki céggel - viszonylag fiatal szervezet, termelő üzem - kerültem kapcsolatba 2010 után. Vezetője és tulajdonosa a rendszerváltás ideje körül építette fel jól menő cégét. Annyira jól ment, hogy a Tulaj vett egy lepukkant vállalati üdülőt, aminek legfelső szintjén kialakította saját lakását, a többi részt pedig megtartotta szállodának, ahol egyebek mellett a vállalati tréningek helyszínét is biztosította.
Először a cég két második vonalbeli vezetőjével kerültem kapcsolatba, akikkel megállapodtunk abban, hogy a kereskedőiknek 2 napos eladási tréninget tartok. Fontos elmondani, hogy a két nap igen rövid ahhoz, hogy valódi készségfejlesztés bekövetkezzék, de a legtöbb cégnél ezek az érvek nem hatottak. Úgy gondolták, hogy az idő drágább, mint a megszerezhető készség. Üzleti okokból elfogadtam ezt a kompromisszumot. Azóta tovább szűkítették az időkeretet. Hallottam már néhány órás tréningekről is.
Megállapodtunk, hogy a helyszín a Tulaj szállodája lesz. A szerződést is ott fogom megkapni.
Az első nap végén felajánlottam, hogy este, vacsora után még üljünk össze, hogy egy-egy pohár ital mellett, kötetlenebb formában folytassuk a munkát. Ebbe bele is mentek, és kellemes beszélgetés alakult ki – természetesen a szakmáról, az eladásról, az ő konkrét eladási helyzeteikről – a nap közben hallottak fényében. Az egyik jelenlévő vezető elmondta, hogy a szerződést a Tulaj fogja hozni másnap. Másnap az étkezőben reggelizett a csapat, amikor betoppant. Az emberek eléggé lefoglalták, ezért nem nagyon törődött velem, amit természetesnek tartottam. Majd egyszer csak odafordult hozzám, hogy menjek fel hozzájuk a lakásukba. Felmentem. Éppen feleségével reggeliztek, de félbehagyta és a teraszon leültetett egy dohányzó asztal melletti fotelbe és leült velem szemben.
- Elhoztam a szerződést, mely egy napot tartalmaz, amit kifizetek, de ezennel a tréningnek vége. Az embereim nem tájékoztattak és azt gondolom, hogy az értékesítőkkel kapcsolatos koncepciómat megzavarja ez a tréning. (Ha nem tájékoztatták, miért adta oda a szállodát a tréningre?)
Mivel fogalma nem lehetett arról, hogy mi történt az előző napon, azonnal kizártam, hogy az első nap esetleges kudarca miatt zavar el, mert ebben az esetben az első napot sem fizetné ki. Másrészt, ha ott értesült az első nap kudarcáról, akkor miért is van nála egy szerződés egy napról, általa aláírva. Természetesen próbáltam érvelni.
- Nézze, egy folyamat kellős közepén vagyunk, ezért ez olyan, mint amikor egy nőt felizgat és otthagyja. Nagyon nem tartom szerencsésnek ezt a megoldást.
- Már döntöttem, és csak abban dönthet, hogy aláírja ezt a szerződést így vagy sem.
Az egy nap bevételre is nagy szükségem volt, ezért nem volt kérdés, hogy aláírom; megdolgoztam érte.
- Rendben, aláírom. Kilenc órás kezdésben állapodtunk meg a csapattal, ezért azt kérem, hogy hagyjon nekem másfél órát, hogy elvarrjam a szálakat.
- Elfogadom. Először bejelentem a csoportnak és utána kap másfél órát.
Kerzdésig volt kb. harminc percem, hogy végiggondoljam, mit fogok csinálni. Eldöntöttem, hogy az eladási látogatás lezárásáról beszélek röviden és ezt körbejárjuk. Egyébként meg jó vesztes leszek és egy hanggal sem kommentálom a helyzetet.
Eljött a kilenc óra. A Tulaj kiállt és volt egy fél mondata – inkább csak saját magának – „Ilyet még sosem csináltam”. Majd elmondta a csapatnak, hogy a tréninget lezárja és az indoklást majd a cégnél mondja el. Ezután leült és kvázi a csapat részeként ő is részt vett a beszélgetésben.
Normál esetben a szakmai munka lezárása után jön egy visszajelző kör. Mivel a Tulaj is bent ült és ilyen kurtán-furcsán vetett véget a tréningnek, a zárókört elhagytam, kicsit megsimogattam szóban a résztvevőket, sok sikert kívántam nekik.
Fél tizenegykor elbúcsúztam tőlük, összecsomagoltam és beültem az autóba. Irány hazafelé. Kicsit még ültem, mert le kellett higgadnom. Se előtte, se utána ilyen nem fordult elő velem. Máig nem tudtam meg, hogy mi volt a valódi ok, bár tippjeim vannak.