Mányban jártam, lovas tréninget láttam

Mányban jártam, lovas tréninget láttam avagy képzés másként Nemrégiben, amikor még hűvös volt a tavaszi nap, olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettünk egy lovas tréningen, aminek tapasztalatait osztom most meg veletek. Ma

Mányban jártam, lovas tréninget láttam

avagy képzés másként

Nemrégiben, amikor még hűvös volt a tavaszi nap, olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettünk egy lovas tréningen, aminek tapasztalatait osztom most meg veletek.

Manapság sokszor beszélünk a különböző képzések, tréningek fontosságáról, amivel akár a vezetők, a szakemberek, munkatársak bővíthetik szakmai tudásukat, fejleszthetik kompetenciáikat, szélesíthetik látókörüket és persze a tanultaknak hasznát vehetik mindennapi munkájukban.

Ha a készségfejlesztő tréningeket vesszük górcső alá, akkor egyértelműen láthatjuk, hogy a helyzet nem egyszerű. Nehéz olyan módszert találni, amely a gyakorlatban bevethető tudást ad, amely hatékonyan foglalja össze mindazt, amit a részvevők már tudnak, épít arra és képes tovább bővíteni azt.

De hogy jön ide a ló? Nézzük!

Kiszakadva az urbánus légkörből, mégsem olyan messze, egy pompás kép tárult elém, megérkeztem Mányba, egy csendes kis faluba. Mit sem sejtve, vidáman vártam a történéseket, sok kérdőjellel, hogy a mai napon vajon mit látok, tanulok.

A köszöntés és ismerkedés után találkozhattunk a lovakkal, betekintést nyerhettünk a vendéglátóink mindennapjaiba, bevallom ez utóbbit irigyen figyeltem.  Majd megismerkedhettünk a nap főszereplőivel - saját magunk mellett - a lovakkal.

Nagyon jó érzés volt, amint körülöttünk poroszkált Rózsa és ismerkedett velünk. Egy különös kapcsolat kezdett kialakulni. Nem voltak szavak a csoporttagok között sem, csak pillantások, sóhajok a ló pedig újra és újra megközelített Bennünket, finoman alakítva a köztünk lévő határokat, a ruhánkat szagolva, a tekintetét a szemünkbe mélyesztve.

Ezután már magától értetődően alakult a közös munka, nem féltünk, nem tartottunk távolságot. Elhalványultak a reggeli kérdések: „Mi is történik majd velem? Rá kell ülnöm? Félni fogok?” - mindezt elengedtük.

Ezután trénereink elmondták a soron következő feladatokat, ám a megoldáshoz nem adtak segítséget. A reggeli kérdések helyére rögtön újak érkeztek: „Ez valami trükk? Átverés? És most mi lesz? Hogyan csináljam?” Hiszen itt van ez a közel 500 kilós élőlény, aki bármikor már csak fizikai felépítése miatt is, számára észrevétlenül elgázolhat.

Félelmeink alaptalanok voltak. Lassan megértettük a feladatokat, megértettük, hogy nekünk mi a feladatunk és hogyan is irányítsunk. És itt kedves lekvárfogyasztó barátaink, ezen volt a fő hangsúly: VEZETNI!

Eltávolodva az íróasztaltól, a hierarchiától, rögzült társadalmi gondolkodástól szembesültem vele, hogy a vezetni/irányítani tudás teljesen új értelmet kap, ha a felsoroltak egyike sem áll a hátunk mögött.

Hogyan veszel rá egy ilyen tekintélyt parancsoló lényt, akitől normális esetben megriad egy ember, arra, hogy azt tegye amit Te szeretnél?

Számomra nagy tanulság volt, hogy képes vagyok irányítani, vezetni, ha koncentrálok a célra és véghezvinni döntésemet, mindezt egy ízben olyanképpen is, hogy nem szólalhattam meg, csak non-verbális eszközöket használhattam. Óriási élménnyel és gondolatokkal gazdagodtam ezen a pompás Mányban töltött napon.

Kedves olvasó légy akár vezető vagy nem vezető beosztású ember ajánlom, hogy próbáld ki, mert a vezetésről alkotott véleményed változásán túl, személyes élményeid között ez előkelő helyre fog kerülni. Döntéseket mindennap mindegyikünknek kell hozni, de képesek vagyunk irányítani is?

Mi a véleményetek csak erő kell vagy csak ész, hogy vezess?

Ti mit gondoltok, mint vezető helytállnátok egy ilyen helyzetben is?

Üdvözlettel, Jammer