Állásinterjú szakmai vezetővel

Mi értelme a sablonos "hol látja magát 5 év múlva" állásinterjú-kérdésnek? Hogy a magad javára fordítsd a válaszaiddal.

Hogy egy HR-essel hogyan kell állásinterjúzni, arról sok-sok cikk szól, jobb-rosszabb példakérdésekkel, példaválaszokkal. De akkor mi történik, ha a leendő főnököddel állásinterjúzol? Jól választottál magadnak főnököt? Jól elbeszélgettetek a szakmáról, iparágról? Vagy: Vizsgáztatott? Hibákat keresett, azt kereste, mit nem tudsz? Hogyan érezted magad vele? Egyáltalán, találkoztál vele? Mert időnként még az is előfordul, hogy rejtegetik előled a leendő vezetődet. Vajon miért?

Szakember állásinterjún

Állásinterjún hallottuk már a hol látja magát 5 év múlva kérdést, amire épeszű választ alig ad valaki, mert kevés cikk foglalkozik az eredeti értelmével a kérdésnek – Magyarországon.

Külföldiában ezt karriertervezésnek hívják, és teljesen jó válaszokat képesek rá adni emberek. Amikor én adtam szakmai választ, sok esetben csak az elképedt értetlenséget láttam a másik oldalon, és a pánikot: te jó ég, ezeket én mind nem tudom! Az interjúztató szakmai vezető ilyetén pánikja után két eset lehetséges:

1. Úgy érzi, csorba esik a tekintélyén és buktad az állásinterjút. (Röviden: nem kár érte. Hosszabban: olvass tovább! :)

2. Felismeri benned a lehetőséget, hogy olyan specialista érkezzen a cégbe, aki egy szakterületet akkora tudatossággal visz, amilyenre még nem volt példa. Ami ugye a cég számára fejlődési lehetőség, és VERSENYELŐNY. Ez már a HR-es interjúztatóval is működik: elkezd lelkesedni, hogy végre valakinek van kézzelfogható szakmai célja is az adott pozícióval. Nemcsak betölteni akar egy állást, amiből jön a havi fix, ha szorgalmasan lapátolja a biteket az irodában, hanem vinne előre dolgokat. Itt megnyerted a HR-est!
Ha érdeklődést, kíváncsiságot látsz a szakmai vezetőn, akkor neked is van miért lelkesedned.
Egészséges személyiségű szakmai vezető elfogadja, ha egy specialista többet tud nála egy adott szakmában, sőt, - értsd jól – felhasználja ezt a maga javára. Ha rákérdezel a céljaira, és megmutatod, hogyan passzol ahhoz a te tudásod, akkor kelleni fogsz neki. Deal! Már csak az a fontos, hogy ne puskázd el a bértárgyalást.

Hol is látod magad 5 év múlva?

A leendő szakmai vezetővel a szakmai jövődet érdemes a cég, a szakma, az iparág jövőjével összekötve kitárgyalni. El lehet mondani, hogy szerinted, mint szakemberként:
• Hová fejlődhet ez a pozíció, ha jól csinálod?
• Mit jelent szerinted, hogy jól csinálod? Milyen napi tennivalók, eredmények, következmények jönnek ki ebből?
• Milyen stratégiákat alkalmaznál az elérendő célhoz?
• Milyen újabb feladatok fognak érkezni, az iparág, szakma fejlődését látva?
• Hogyan látod az iparág, szakma fejlődését, hogyan követed?

És minderről az ő véleményét is kikérni, meghallgatni! Ő ebből a cégspecifikus dolgokat tudja hozzátenni, és nagyon figyelj arra, hogy ennek kifejtésére adj teret neki.

A szakmai jövőről beszélgetni egy szakmai vezetővel mindenképpen nyerő. Vannak ennek is csapdái, pl. figyelj rá, hogy how-to szinten beszélgess, a know-how-ért fizetni kell!

Legyél tudatában és hangsúlyozd is ki, hogy amit akkor és ott tudsz az állásinterjún, azt még adaptálni kell a szervezethez – ez kockázat mindkét félnek, mert lehet, hogy nem sikerül. Próbaidőben vagy pár hónap után távozó szakemberek, vezetők pont így jártak: nem sikerült adaptálniuk az értékeiket a cégbe. Azaz, erről is beszélni kell – már itt türelmet kell kérni a leendő vezetődtől, hogy ne essen majd pánikba a könyvespolc-jelenségtől, mert ez bizony kinéz minden új szakértői pozícióban.

Menekülj!

Amikor szakértőként mesélsz a szakmáról a leendő szakmai vezetődnek, és érdeklődő, kíváncsi tekintet helyett látod a bamba arcot a másik oldalon, majd a tekintélyelvű befeszülést, tudhatod: menekülni kell.

A színvallás akkor történik meg, amikor a cégkultúráról kérdezed. Magáról fog beszélni. A képtelen elvárásairól, arról, hogy mit nem tolerál (tipikusan a késést, mert azt ugye könnyű azonosítani, nem kell hozzá nagy szakértelem. Kicsi sem.)

Ha biztosra akarsz menni: kérdezd meg még a beszámolási rendről is. Erre néhány horrorpélda:
- nap végén emailt kell írni a napi munkáról (mennyire hiteles már, hogy kap 30 emailt naponta csak erről, és el is olvassa, meg is érti, ugye?)
- egy kis szoftverkébe kellett beírni, mit csinált a nyomorú irodista a napi 8 órájában, erre a főni 9 percet allokált a nap végén… Motiváló.
- startup szoftverfejlesztő cégnél a tulajdonoska 15 perces etaponként kért egy beszámolót naplózó alkalmazásba. Vajon kiszámolta-e, hogy a drága pénzen foglalkoztatott fejlesztők így mennyi időt töltöttek szükségtelenül NEM fejlesztéssel?
- Kereskedelmi vezető az úton lévő kereskedőtől tárgyalás végével mobil appon kérte a tárgyalási naplót (nem-e esetleg-e talán mintha a következő tárgyalásra kellett volna inkább felkészülnie üres perceiben, és ráért volna nap végén beszámolgatni?)
- Büszke rá, hogy ő random megjelenik és ellenőrizget, loyalty teszteket csinál, időnként „vizsgáztatja” a beosztottjait.

Megérzés

Ne becsüld le, ne fojtsd el a megérzéseidet! Ha nem tudod megmagyarázni, mi nem volt jó, de határozottan nem érezted jól magad, akkor az az állás/vezető/cég nem való neked.

Ne akard a rossz érzéseid ellenére meggyőzni magad racionális érvekkel! Ha mégis adnál még egy esélyt a pozíciónak, várj: ha esetleg pozitív válasz jön, szedj össze jó pár kérdést, és az örömmel elfogadás helyett kezdeményezz még egy beszélgetést. Ami kimaradt elsőre, azt próbáld meg másodjára átbeszélni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #