Ingázni jó!

Ingázni az általános vélekedés szerint kényelmetlen, a sokra becsült brit tudósok kikutatták, hogy káros is lehet (cikk itt), és csak 3 órán túli utazásban lehet „értelmes” munkát végezni. Tekintve, hogy magam is ingázó vagyok

Ingázni az általános vélekedés szerint kényelmetlen, a sokra becsült brit tudósok kikutatták, hogy káros is lehet (cikk itt), és csak 3 órán túli utazásban lehet „értelmes” munkát végezni. Tekintve, hogy magam is ingázó vagyok 10 éve, egészen másképp látom ezt, mint a brit tudósok. Ezért amikor valakinek az a dilemmája, vállalja-e az ingázást, akkor a válasz – a költségek és a napirend figyelembevétele mellett – általában határozott igen. Akiket erről meg kell győzni, azoknak az alábbi érveket szoktam hozni.

Nekem jut naponta odaútként 40 perc vonatozás, 40 perc BKV-zás, vissza szintén, ez napi 160 perc, amit értelmesen ki kell használni. Az utazás költsége jól tervezhető, nem okoz meglepetést (és a fizetési igényünkbe ugye beleszámoljuk az utazás költségét, ill. cafeteriában is lehet néhol helyi közlekedési bérletet kérni.)

Előnye a kiszámíthatóság: a napirend, amit a vonatozás miatt ki kellett alakítanom tervezhetőséget ad. Reggel: időre kiérni az állomásra nem annyira nagy teher, mint elsőre látszik. A nap tervezetten indul, nem fér bele váratlan esemény. Az ebéd már előző este bedobozolva, az aznapi ruha előző este szintén kikészítve, kivasalva (esős időre, hangulatváltozásra is készülve nálam két szett áll készen a napra). A vonatozás határozott előnye az autózással szemben, hogy szabadon tölthetem ezt az időt: olvasok, blogot írok, tanulok, készülök egy tárgyalásra stb. Biztosan tudhatom, hogy napi 2x40 percem lesz bármilyen adminisztrációs munkára, amit szeretnék elvégezni (BKV maximum olvasásra ad lehetőséget, elmélyültebb munkára nem). Este: akár pihenésre, akár a következő nap megtervezésére, olvasásra, tanulásra, blogírásra szintén megfelelő a vonatozás. Az, hogy ingyenes wifi is van a vonaton, szintén sokat segít.

A hátránya az, hogy nem tudok hazaugrani egy rendezvény, edzés előtt, így mindent magammal kell hordani. Megfelelő táska és tervezés kérdése az egész. Csak át kell gondolni, mi az, amire a nap során szükségem lesz? Mi az, amire mindig szükségem van?

Az autózók azt szeretik, hogy nem kell a magukkal hurcolt csomagok méretével foglalkozni, az autó elbírja az esernyőt is stb. Nincsenek időhöz kötve, ez is lehet előny. Hátrány viszont, hogy drága, az utazás elvesztegett idő (nem lehet közben mással foglalkozni, mint a vezetéssel), dugóban ácsorogni nem hatékony a napi teendők tekintetében sem. A költségeket össze kell mérni a tömegközlekedéssel, van, akinek költségek okán mégis az autózás éri meg. A tömegközlekedés ellen szokták felhozni azt, hogy koszosak a járművek, a megállók, lehangolóak az állomások. Fent látható pár ma reggeli kép a Keleti Pályaudvarról. Engem nem hangolt le. Napsütés, gyönyörű freskók, igyekvő emberek. Inkább inspirál.

Mindezek miatt, ha egy állást már megkaptál, és egyetlen bajod vele, hogy messze van, mérlegelj. Hátha mégis megoldható az odautazás, és nem is olyan szörnyű az ingázás. Talán megtalálod az előnyeit, talán nem ezen múlik egy állás.