Sértődött vagy profi munkavállaló vagy?

Már megint a munkaerőhiányra hivatkozva került elém egy jelenség, amit érdemes kicsit kibeszélni. Régebben is hallottam, hogy munkavállalók kiszólogatnak, főleg témához kapcsolódó blogok kommentjeiben: ha ez vagy az nem úgy van, akk

Már megint a munkaerőhiányra hivatkozva került elém egy jelenség, amit érdemes kicsit kibeszélni. Régebben is hallottam, hogy munkavállalók kiszólogatnak, főleg témához kapcsolódó blogok kommentjeiben: ha ez vagy az nem úgy van, akkor azonnal fel kell mondani, munkaerőhiány van, na...

Van pár helyzet, amikor ez kétségkívül érvényes: a mobbing, a zaklatás vagy ha a munkáltató nem fizet, egyértelműen ilyen helyzetek. Ilyenkor „ugrás a semmibe” alapon is fel kell mondani, mert beláthatatlan következményei lehetnek, ha nem teszed.

De van, amikor sima sértődés, félreértelmezett vitapozíció okozza ezt. Akkor nagyon fájdalmas lehet egy sértődötten meghozott döntés – vagy annak következménye, a valós állásvesztés.

Nagyon nehéz egy-egy konfliktusban higgadtnak maradni, de ha ez nem sikerül, legalább egyet ígérjünk meg magunknak: döntést csak higgadtan hozzunk az állásunkról, indulatból soha!

Ha gond van, és van lehetőség tárgyalni, akkor tárgyalni kell. A legtöbb esetben rájövünk, hogy nem probléma, hanem félreértés a konfliktus forrása. Azt egyszerűbb tisztázni, mint hónapokig állást keresni. Okosnak kell lenni, miután kidühöngtünk magunkat. A professzionális hozzáállás hosszútávon is jobban megéri, mint a primadonnás hiszti.

Pár ilyen példa összegyűlt az elmúlt években, amikor a munkavállaló érdekei felülírták a dühében hozott – de szerencsére nem közölt – döntést. A két legemlékezetesebb számomra:

Volt egy kollégám, aki belső álláspályázaton csoportvezető akart lenni, specialista szerepkörből kilépve. Specialistát nehezen találtak volna a helyére, ha megkapta volna az állást, így elutasították a vezetői ambícióit. Meg is jegyezte sértetten, hogy lám, itt nem elég hülye vezetőnek, pont a szakértelme miatt nem lehet vezető, majd máshol hátha másképp lesz… Ezt meghallva a főnöke és a HR-es arra jutottak, hogy el kéne beszélgetni vele: hogyan is engesztelhetnék ki a sérelemért? Ők racionális döntést hoztak, ha ezzel a kolléga nem elégedett, azon változtatni kell. Kiegyeztek: plusz szabadság, egy-két vezetői továbbképzés, és egyéb anyagi elismerés járt neki, bár a vezetői ambícióit továbbra sem támogatták gyakorlati szinten, egy jó ideig újra lojálissá tették. Majd egy projektre építhetett egy saját csapatot, és megkapta a rég áhított vezetői szerepet – arra a szakterületre, aminek egyébként specialistája volt. Talán ez az eset határozta meg a sérelmekhez való hozzáállásomat, bár ennek csak tanúja voltam, aktív részem nem volt benne.

E tanulság azóta mindig előttem van. A másik emlékezetes esetben egy hölgyet „lefokoztak”: kiültették az irodájából a recepcióra, mert ott volt üresedés, és úgy ítélték meg, hogy ő tudja az „irodai” munkáját ott is végezni. Felháborodott, sírásig hergelte magát, hogy ő márpedig felmond, hát micsoda megaláztatás! Mielőtt ezt megtette, megkérdezett engem, kapott egy másik szempontot: A recepciózás plusz feladatokkal jár, és ugye plusz pénzzel is…? Igen, fizetésemelést kapott arra az időszakra, amíg nem találtak másik recepcióst.

Mindkét eset azt mutatja, hogy – nagyon leegyszerűsítve – a sértődésből macerás álláskeresés, a tárgyalásból magasabb fizetés lesz. Tehát, tárgyalni kell. Szinte mindig érdemes megpróbálni, mert akár még a személyes konfliktusok is meg tudnak így oldódni.

A gyakorlatban persze nem ilyen egyszerű, mint leírva. Nehéz higgadtan tárgyalni azzal a vezetővel, akivel két perce összeüvöltöttél, nehéz túljutni a sérelmen, ha az történt. Az ilyen helyzeteket először ezért magadban kell rendbetenni:

1. Miért sért téged az adott helyzet?

2. Most fogalmazd meg, hogyan is oldhatnád ezt meg!

2.1 Mit tehetnének azért, hogy a sérelmed elmúljon? (Vigyázz! Meg nem történtté tenni senki sem lesz már képes, ezt nem várhatod!) Ennek mentén fogalmazd meg az elvárásaidat!

2.2 Hogyan tudod a helyzetet valamilyen módon a javadra fordítani?

Sokszor hallom a kifogást: hogy ez elméletben működik, de nála úgysem fog működni, mert… Ha nem fog működni, még mindig felmondhatsz, onnan indultál ugye, hogy felmondasz, mert megsértettek. Ehelyett lehet mást kipróbálni, nagy kockázat nincs benne, csak nagy lehetőség.

Ha tárgyalni akarsz, akkor bízhatsz abban, hogy megegyeztek: a cégeknek ma már sokkal drágább új embert találni, mint a meglévő, bevált, jól dolgozó emberrel megállapodni a jövőre nézve. Ezért fognak nyitottan állni hozzád egy ilyen helyzetben. Ha az elvárásaid nem irreálisak, akkor lesz megegyezés.