Túlképzett, túlkoros vagyok, sosem lesz már állásom?

A probléma napi szintű: munkavállalók rendszeresen panaszkodnak, hogy 40 éves kor felett már nehéz állást találni, 50 felett szinte lehetetlen. Egyénileg szoktam tudni ezt cáfolni, segítséget nyújtani, de rendszerszinten a munkáltató

A probléma napi szintű: munkavállalók rendszeresen panaszkodnak, hogy 40 éves kor felett már nehéz állást találni, 50 felett szinte lehetetlen. Egyénileg szoktam tudni ezt cáfolni, segítséget nyújtani, de rendszerszinten a munkáltatókat kellene meggyőzni. Az alábbi írás a Linkedinen jelent meg, egy ismerősöm billentyűzetéből. Szólás T. Miklós a Vilma – Virtual Marketing vállalkozás vezetője a seniorok munkaerőpiaci boldogulását különösen a szívén viseli, emellett munkáltatói márka (employer branding) téma szakértője. Amit leírt, folyton érzem, amikor 45-50 fölötti, életkori diszkriminációra panaszkodó álláskeresőkkel találkozom. Mindegy, hogy nő vagy férfi, egyformán sújtja őket az előítélet, hogy “lassúak”, “már nem bírják a pörgést” (még a maratonfutó sem, akinek ez benne is van a CV-jében?!), miközben csak az eszetlen kapkodást nem bírják, mert okosabbak annál, hogy kapkodjanak és valójában megfontoltak, nem lassúak. Persze lehet a mellőzésük oka simán az is, hogy a leendő főnöke saját magában nem érez annyi vezetői tudást, hogy egy magánál idősebb embert merjen beosztottjának választani. De ez megint nem a senior-korúak hibája. Mint ahogy az életkor sem hiba, vagy személyiségjegy. Alább, érintettként is találsz magad mellett érveket. Munkáltatóként gondold át ezeket, kérdezd meg újra magadtól, hogy tényleg rosszul járnál-e egy 50 feletti szakemberrel? ------------------------------------------------------- Mi kárt tehet egy képzett, tapasztalt és elkötelezett ötvenes azzal, hogy a lendületét az adja, hogy kisujjában van a szakma? Még a végén tényleg megspórolja neked a saját (és egyúttal az ifjú titánok) fejlesztésének költségeit? Galádul felvállalja a felelősséget az esztelen kapkodásban? Vagy az a baj, hogy "trükkösen" más területen képzett és tapasztalt, ezért mégis fejlődnie kell és megtanulni a szakma fogásait, mint a többi "jelöltnek"? Netán vezetői ambíciói vannak és "up-or-go" szemlélettel nem átallja ugródeszkának használni az implicite definiált ugródeszkát? Ahá, hallom... nem lesz neki elég a pénz... Sajna ez esetben nem vele van a baj, hanem azzal, aki a saját maga által kínált körülményeket annyira sem tartja és becsüli, hogy elhiggye: ha valaki éhbérért is lehetőséget lát a rabszolgamunkában, annál nincs elkötelezettebb és csillogóbb szemű pályázó a földkerekség összes ATS-ében együttvéve... Ha már ő sem felel meg a szofisztikált kiválasztási folyamatodban, akkor nyugodtan állítsd rakétapályára a fluktuációt és az olcsó munkaerő által okozott silányság költségeit. Egy zseton egy menet, nem érünk rá gondolkodni, pörgés van!