Külföld után újra itthon: lehetőség és kihívás egyszerre

Az elmúlt időszakban egyre több külföldön élő magyar gondolkodik a hazaköltözésen. Ennek sokféle oka lehet: változó élethelyzet vagy egyszerűen az érzés, hogy néhány év után újra közelebb szeretnének kerülni az otthoni közeghez. A hazatérés azonban nem ér véget azzal, hogy valaki újra Magyarországon vállal munkát; a valódi kihívások sokszor csak ezután kezdődnek.

A hazaköltöző jelöltek sokszor nehezebben találják meg újra a helyüket, a cégek pedig nem mindig tudják jól kezelni a külföldi tapasztalatból fakadó eltérő elvárásokat és működési szemléletet. Pedig ezek a munkavállalók sok esetben komoly értéket hoznak magukkal: nemzetközi tapasztalatot, önállóbb működést, másfajta problémamegoldást és új nézőpontokat. Ahhoz viszont, hogy ez valóban előnnyé váljon a szervezet számára, tudatos onboardingra és megfelelő integrációra van szükség. Sok múlik azon, hogyan fogadja a csapat az új szemléletet, mennyire nyitott a szervezet az eltérő működési tapasztalatokra, és hogyan támogatják a visszailleszkedést az első hónapokban? 

Nem ugyanoda térnek vissza, ahonnan elmentek

Sok hazatérő munkavállaló fejében él egy kép arról, milyen lesz újra itthon dolgozni. A valóság azonban gyakran összetettebb ennél. Nemcsak a munkaerőpiac és a szervezetek változtak meg az évek alatt, hanem maga a munkavállaló is. Részben emiatt a hazatérők egy része már az álláskeresés során is nehezebben talál kapcsolódást: nem feltétlenül csak pozíciót keresnek, hanem olyan működési környezetet, amelyhez a külföldön kialakult szakmai és emberi elvárásaik is illeszkednek.  

A külföldön szerzett tapasztalat sokszor más működési rutinokat, kommunikációs szokásokat vagy elvárásokat alakít ki. Ez azonban nem feltétlenül országfüggő kérdés. Külföldön ugyanúgy léteznek nehézkes, erősen szabályozott vállalati működések, ahogy Magyarországon is találkozhatunk gyorsan reagáló, modern szemléletű cégekkel vagy éppen teljesen informálisan működő vállalkozásokkal.

A kihívást inkább az jelenti, amikor a korábban megszokott működési környezet és az új szervezeti kultúra között nagy a különbség. Van, aki egy rendkívül strukturált multinacionális közegből érkezik vissza egy sokkal rugalmasabb, gyorsabban improvizáló vállalathoz, más pedig éppen fordított helyzetbe kerül: egy lazább működés után találja magát egy erősen szabályozott rendszerben.

Ilyenkor nemcsak a munkavállalónak kell újra alkalmazkodnia, hanem a fogadó szervezetnek is érdemes tudatosan kezelnie az eltérő tapasztalatokat és szemléletet. A külföldről hazatérő kollégák ugyanis sok esetben nem „jobban” vagy „rosszabbul” működnek, egyszerűen más mintákat hoznak magukkal. Megfelelő nyitottság mellett éppen ezek az eltérő nézőpontok hozhatnak új lendületet egy csapat működésébe.

A külföldi tapasztalat nem csak nyelvtudásból áll

A külföldről hazatérők esetében a fókusz sokszor a nyelvtudásra vagy a nemzetközi szakmai újításokra korlátozódik. Pedig a külföldi munkatapasztalat valódi hatása ennél jóval mélyebben formálja az embert.

Már önmagában az is erősen alakítja a működést, hogy valaki éveken át egy másik országban, más kulturális közegben és sok esetben nem anyanyelvi környezetben dolgozik. Egy idegen nyelvű munkahely hosszú távon nemcsak szakmai tapasztalatot ad, hanem olyan készségeket is fejleszt, amelyek a későbbi munkavégzésre is erősen hatnak. A külföldi lét sok esetben növeli a rezilienciát, az alkalmazkodóképességet és a bizonytalan helyzetek kezelésének képességét. Erősödhet az önállóság, a problémamegoldó gondolkodás, a kulturális érzékenység vagy éppen a kommunikációs rugalmasság is, hiszen a munkavállalók folyamatosan új helyzetekhez, eltérő elvárásokhoz és ismeretlen környezethez alkalmazkodnak. 

Éppen ezért a hazatérő munkavállalók sokszor nemcsak szakmai tapasztalatot hoznak magukkal, hanem egy másfajta működési rutint is. És bár ezek az eltérések elsőre néha szokatlannak tűnhetnek a szervezet vagy a csapat számára, megfelelő nyitottság mellett kifejezetten értékes nézőpontokat hozhatnak be a mindennapi működésbe.

A külföldi munkatapasztalat önmagában még nem garancia a sikerre. Sok múlik azon is, hogy a szervezet mennyire tud teret adni ezeknek a tapasztalatoknak és a hazatérő munkavállaló mennyire tud újra kapcsolódni a hazai működési környezethez.

Az onboarding a kölcsönös tanulásról is szól

A hazatérő munkavállalók esetében az onboardingnak nemcsak a feladatokról és a folyamatokról kell szólnia, hanem arról is, hogyan tud beépülni a csapat működésébe a külföldön megszerzett tapasztalat. Ez azonban csak akkor működik jól, ha a tapasztalatcsere természetes párbeszédként jelenik meg, nem pedig egyfajta „kívülről érkező szakértői” szerepként.

Sok hazatérő munkavállaló nehéz helyzetbe kerülhet ebből a szempontból. Miközben rengeteg új tapasztalatot hoz magával, könnyen tarthat attól, hogy ha túl sokszor hozza fel a korábbi külföldi működéseket vagy példákat, azt a környezete kioktatásként vagy összehasonlításként éli meg. Közben a csapat oldaláról is kialakulhat egyfajta távolságtartás: „ő biztos jobban tudja”, „kint minden jobb volt” vagy „majd megmondja, hogyan kellene csinálni”.

Pedig a sikeres integrációhoz éppen az ellenkező szemléletre lenne szükség. Egyik működés sem jobb vagy fejlettebb, de a különböző tapasztalatokból valódi szakmai párbeszéd és szervezetfejlesztési szempontból is értékes tanulás alakulhat ki. A hazatérő munkavállalók sok esetben olyan rutinokat, kommunikációs mintákat vagy működési megoldásokat hoznak magukkal, amelyek új nézőpontot adhatnak a csapatnak vagy akár a szervezeti működésnek is.

Ebben a vezetők szerepe különösen fontos: sokat számít, hogy teremtenek-e olyan helyzeteket az onboarding során, ahol a hazatérő kolléga megoszthatja a tapasztalatait anélkül, hogy ez versenyhelyzetként vagy kritikaként jelenne meg a csapat számára.

Ha ez jól működik, a visszailleszkedés nemcsak a munkavállaló számára lesz könnyebb, hanem a szervezet is profitálhat a helyzetből.

A bérkérdés az egyik legérzékenyebb pont

A hazatérés egyik legnehezebb része sok esetben a fizetési elvárások újrahangolása.

Ezzel a toborzás során is gyakran lehet találkozni: sok hazatérő munkavállaló a külföldi bérszinthez közeli fizetést szeretne elérni Magyarországon is. Ez azonban a legtöbb esetben nem reális elvárás.

A hazai bérszintek továbbra is jelentősen elmaradnak számos nyugat-európai ország fizetéseitől, még akkor is, ha bizonyos szakterületeken az elmúlt években látványos növekedés történt.

Ez különösen nehéz helyzetet teremthet azok számára, akik a külföldi életükhöz igazított anyagi biztonságból térnek haza. A visszaköltözés előtt ezért fontos reálisan felmérni:

• milyen bérszintek érhetők el itthon az adott szektorban,

• milyen életminőség tartható fenn ebből,

• és milyen kompromisszumokkal járhat a hazatérés pénzügyi szempontból.

A sikeres hazatéréshez sokszor nemcsak érzelmi döntésre, hanem tudatos újratervezésre is szükség van.