Felvennél egy Londonból hazatelepülő magyart?

Megváltozott a széljárás Londonban - állítja Oláh Erika, aki júliusban indított egy külföldről hazaköltözőket támogató weboldalt. A drágább megélhetés, a brexit körüli bizonytalanság, a távoli család egyre többeket sarkall

Megváltozott a széljárás Londonban - állítja Oláh Erika, aki júliusban indított egy külföldről hazaköltözőket támogató weboldalt. A drágább megélhetés, a brexit körüli bizonytalanság, a távoli család egyre többeket sarkall arra, hogy elkezdjenek a hazatelepülésen gondolkodni. Akadnak, akik már lépéseket is tettek. Ők lehetnek a következő évek munkaerő-tartaléka. Fel vannak erre készülve a toborzók?

2005 körül találkoztam Saphier Reginával, aki akkoriban “Project Retour” néven működtetett egy hazatelepülést segítő civil szervezetet. Egyik esti teázásukra el is hívtak annak idején. Közgazdász, fizikus, szociológus között találtam hirtelen magam, akiknek egyetlen nehézsége volt: külföldről hazatérve hiába kerestek állást: nem találták a helyüket, hiányoztak a kapcsolatok és egy sor munkaadói előítélettel kellett megküzdeniük. Regina próbált szponzorokat, állami forrásokat bevonni projektjébe, ám a nagy médiafigyelem ellenére nem mozdultak meg a támogatók. Így két év után abbahagyta.

Aztán teltek a trend pedig a kitelepülés irányába váltott. A 2008-ban kezdődött gazdasági válság, az ezzel járó elbocsátások, a devizahitelek csapája magyarok tízezreit (vagy talán százezreit?) vitte Nyugat-Európába. A hazatelepülés teljesen kikerült a közbeszédből. Aztán a témában a következő feltűnést a 2015-ben indult “Gyere haza, fiatal!” kormányzati program jelentette. Itt már 100 millió forint állt rendelkezésre, amiből mindösszesen 105 magyart sikerült hazacsábítani. Egy év után a program le is állt.

Jönnének haza a londoni magyarok?

Szeptember elején egy újabb kezdeményezésre lettem figyelmes. Egy üzleti reggelin találkoztam Oláh Erikával, aki júliusban indította el csapatával a hazakoltozok.hu oldalt. Erikának a vállalkozáshoz az ötletet saját példája és tapasztalatai szolgáltatták. Ő maga 10 évvel ezelőtt még egy biztosítótársaság területi értékesítési referenseként dolgozott Békéscsabán. Aztán a gazdasági válság következtében a csoportosan leépítettek között találta magát. 2009-ben nagy váltásra szánta el magát: barátnőjével Londonban próbált szerencsét. A kellemes dél-alföldi iroda után egy londoni luxushotel alagsorában jelentkezett első munkanapján, majd pedig elkezdte a hotel szobáit takarítani. Majd fokozatosan javult a helyete: az évek során megtanult magas szinten angolul, grafológusi vizsgát szerzett, kenyerét pedig nanny-ként (gyermekdajka, babysitter) kereste. Tavaly úgy döntött, hogy Magyarországon folytatja, és ekkor fogalmazódott meg benne a hazakoltozok.hu oldal ötlete.

Erika úgy érzékeli, hogy valami megváltozott az utóbbi években a londoni magyarok körében. “Szinte nincs olyan beszélgetés, amiben ne kerülne elő a hazaköltözés gondolata” - mondja.

Hogy mekkora réteg készül lépéseket tenni, azt Erika nem tudja megbecsülni. Szerinte azonban már nem kínál annyi előnyt a “londoni csomag”, mint a magyarországi.

Miért is?

Drágább lett a megélhetés. Londonban az albérlet-, az élelmiszerárak emelkedtek, amivel nem tart lépést a bérek növekedése. Aki nem tud munka ügyben előrelépni, hanem egy helyben topog, neki csökken az életszínvonala.

Brexit. A brit EU-tagság vége, az ezzel járó bizonytalanság, a brexit-kampányban megjelenő idegenellenesség sem hozta meg a kedvet a maradáshoz. A font gyengülése pedig az euróra és a forintra történő váltásnál számokban is kifejezhető veszteséget jelent.

Családalapítás, gyermeknevelés. Szép számmal akadnak magyar családok, akiknek elegük van abból, hogy a gyermekek csak skype-on látják nagyszüleiket, a brit gyermektámogatási rendszer pedig egy sor akadályt állít a kis pénzű családok elé.

A hazatérés megtervezése és véghezvitele nem egyszerű. A Magyarországra érkezők kultúrsokkot kapnak, újra kell építeniük emberi kapcsolataikat, és küzdeni a munkaadói előítéletekkel. Melyek is ezek? “Nagyok a bérigényeik”, “magas lóról beszélnek”, “elégedetlenség esetén gyorsan odébb állnak”, “nem szeretnek túlórázni”.

Erika ezzel szemben erősségeiket hangsúlyozza: a munka iránti alázatot, a tudatosságot, a problémamegoldó készséget, a jó nyelvtudást, a nemzetközi környezethez való alkalmazkodást. Szerinte aki komolyan gondolja a magyarországi munkát kellő információ birtokában reális bérigényt fogalmaz meg.

Hogy mennyire lesz sikeres Erika vállalkozása? Nem tudom. Ha itt a trendforduló, akkor befuthat. A 2005-ös helyzetből nem érdemes kiindulni. Akkor akadt elég munkaerő Magyarországon, manapság nagy a hiány.

Annyi bizonyos, hogy a londoni (és a többi nagy-britanniai magyar) értékes munkaerő-tartalékot jelenthet a versenyszférában. Még fontosabb kérdés: fel vannak készülve a toborzók erre az álláskeresői rétegre? Hogyan fogadnák egy londoni magyar jelentkezését?