“Megbuktam anyaként”

Múlt szerdán hallgatóként részt vettem a Failure night (Kudarcok éjszakája) nevet viselő eseményen, amelyen munkavállalók vallottak hibáikról. Egy drámát idézek fel minden tanulságával. Nyugat-Európában már több mint egy évt

Múlt szerdán hallgatóként részt vettem a Failure night (Kudarcok éjszakája) nevet viselő eseményen, amelyen munkavállalók vallottak hibáikról. Egy drámát idézek fel minden tanulságával.

Nyugat-Európában már több mint egy évtizede hódítanak a "fuck-up night", "failure night" és hasonló rendezvények, amelyek az utóbbi években hazánkba is kezdtek beszivárogni. Ezeknek a lényege, hogy vezetők, startup vállalkozók, ismert emberek őszintén, kendőzetlenül vallanak kudarcaikról, a hallgatóság pedig lélegzetvisszafojtva figyeli a drámákat és igyekszik levonni magának a tanulságot.

Még mindig kínosnak érezzük hibákról beszélni Több hasonló eseményre én is ellátogattam Budapesten. Összességében az a benyomásom, hogy szégyenlősek vagyunk. Még ha színpadra is állunk, jelentős hibáinkat nem szeretjük megosztani. Ennek egyik oka, hogy még mindig nem divat az üzleti életben hibákról beszélni, esendőnek mutatkozni, sérüléseket mutatni. Még akkor sem, ha már túlvagyunk rajta.

Ha valamit mégis mondani kell, akkor jelentéktelen tévedéseket említünk, amelyek inkább mosolyt csalnak az arcokra (például technikai zűrök és következményei) vagy értelmezhetőek erényként is. Még nem láttam olyan kudarcestét, amely alapos előszűrés után drámák sorát hozta volna a színpadra. A szervezők gyakran bizonyos személyeket kérnek fel, majd a “beszélj majd valamiről” felkiáltással igazítják őket útba.

A fellépők egy része inkább PR eseményként tekint erre, amely jó alkalom a brand építésre olyan történetekkel, amelyek inkább sikersztorik, mint kudarctörténetek. Ebben a kerékvágásban csordogált sokáig a Zukunft Personal Hungary keretében tartott Failure Night nevet viselő esemény.

Majd a színpadra lépett egy hölgy, beült a székbe, könnyeivel küszködve így kezdte “Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény lesz”. Érezhető volt, hogy most valami igazi dráma következik. A feszültség oldására mellé ült az esemény házigazdája, megfogta a kezét, és a hölgy elkezdte a sztoriját. Kicsit úgy érezte magát a néző, mint egy bokszmeccsen, amikor percekig csak simogatják egymást a versenyzők, majd hirtelen váltással jönnek a nehéz ütések, a sorozások gyomorra, fejre.

Így lehet megbukni anyaként A hölgy nevét azért nem írom le, mert - bár nyilvános eseményen hangzott el - nem kértem tőle engedélyt. Tiszteletben tartom, hogy mindez abban a percben annak a közegnek szólt, a net pedig nem felejt...

Ő gyermekét egyedül nevelő anyuka, aki neves cégeknél felelős beosztásban dolgozott/dolgozik az utóbbi másfél évtizedben. Gyermeke születésétől kezdve mindent meg akar adni neki és kifelé is azt akarja mutatni, hogy a kicsi nem szenved hiányt. A gyermek még 6 hónapos sincs, és az anyuka már visszatér a munkahelyre. Az anya tökéletesen megszervezi a gyermek életét, járnak nyaralni, a kívülállók számára nagyszerűen élnek. Viszont ennek ára van: korai munkakezdés, kései hazamenetel, túlórák, zaklatott élet költözéssel fűszerezve, kevés együtt töltött idő a gyermekkel. Már tini a lány, amikor az anya azt veszi észre, hogy valami nincs rendben vele. A kislánynak szélsőséges érzelmi (düh-)kitörései lesznek, kezd kárt tenni magában és félő, hogy ennek tragikus vége lesz. Irány a pszichiáter és jön a szakvélemény: borderline személyiségzavar.

A kislányból hiányzik az érzelmi stabilitás, a stabil énkép, mert nem kapta meg édesanyjától a szükséges lelki támaszt. Nem volt ott mellette, amikor kellett volna, hanem a munkahelyen állt helyt. “Ebből a tanulság, hogy meg lehet bukni anyaként és ne kifelé neveld a gyermekedet, hanem befelé, magadnak” - fogalmaz a színpadon az édesanya-munkavállaló.

Hol tartanak most? Anya és lánya elkezdtek egy terápiát, nulláról építették újra az érzelmi kötelékeket, fogódzókat. “Még van hová eljutnunk, de jó úton járunk. Időnként már azt mondja a kislányom, hogy anya, ilyennek szeretnélek mindig látni.”

Első helyen a család legyen E történet számomra több tanulsággal szolgál. Bárki bármit mond: első helyen a családod legyen. Nincs az a munkahely és pénz, ami ezt az árat megérné családosként.

Munkaadóként érdemes szem előtt tartani, hogy akkor dolgozik hatékonyan egy családos munkavállaló, ha otthon rend van, jut idő a minőségi időre.

A színpadra ezzel a történettel kiálló hölgy minden tiszteletet megérdemel. Jelzi azt is, nincs az a hiba, amiről hallgatni és szégyenkeznie kellene. Csak vonjuk le belőle a tanulságot és lépjünk, amikor még nem késő. Biztos vagyok abban, hogy az édesanya/munkavállaló megerősödve jön ki ebből a helyzetből és sokat jelentett neki e nyilvános fellépés.