Hivatali Karácsony
Egyre nehezebb a munkára koncentrálni. A közösségi terek átalakulnak egy karácsonyi mese birodalmává, ahol a neonfények versengenek a harsány dekorációkkal. A cég üdvözlő e-mailjében a tárgysorban csillogó betűkkel az állt: "Üdvözlünk a Szeretet és Fény Ünnepén!"
A decemberi napok gyorsan suhantak el, és az irodaház ünnepi díszben ragyog, feltették a karácsonyi fényeket.
Vissza kellett jönniük. Viszlát full home office, welcome hibrid működés!
A reggeli kávékhoz és az ebédidőkhöz a karácsonyi dalok társulnak, a folyosók pedig elnyelték a csekély, de mindenhol jelen lévő fahéjillatot.
Már hetekkel az ünnep előtt mennek a posztok: Merry xmas!
Készülnek a Tiktok videók a nagyon happy hivatali karácsonyi összejövetelekről, ahol mindenki érzi az „ünnep szellemét”, hozzánk is ellátogat a Mikulás (HO-HO-HO!), együtt nevetve és táncikálva várjuk az ünnepet. Hű de vidám kis társaság! Michael Scott szelleme lebeg át a posztok felett.
Itt a kötelező beállított csoportkép az előrehozott céges karácsonyi vacsoráról, indul az #Uglysweaters verseny. Köszönjük nektek egész éves munkátokat! bla..bla..bla…
Értem, hogy kell a content, hogyne érteném. Kiváló alkalom, hogy megmutassuk, milyen jó fej cég vagyunk, nálunk az employer branding tuti, mi aztán gondoskodunk a munkavállalóinkról. Olyanok vagyunk, mint egy család.
Komolyan mondom - nemcsak a COVID alatti elmaradt céges karácsonyok miatt - nekem már nem hiányzik ez a felhajtás.
Nyakunkon az ünnep
Decemberben – a karácsonyi vásárláson túl – tulajdonképpen már nem tudsz semmit elintézni, amit eddig elmulasztottál. Az iroda most olyan, mint egy befelé forduló adventi kalendárium – minden napra jut egy probléma, amit el kellett volna intézni még zárás előtt. Ilyenkor valamiért minden rendszer megborul – az ellátási láncok túlterheltek, ahogy a karácsonyi rendelések terhe alatt rogyadozó futárok.
Mindenki agyonstresszeli magát, határidőket mulasztunk el, nem lesz meg a terv, csak nem zöldül az excel, senkit nem érsz el, vagy ha igen, érdemi döntést senki nem hoz. Legfeljebb annyit vetnek oda, hogy „majd jövőre”.
Mintha csak a szentestére való készülés miatt nem tudnánk céges ügyeket intézni ilyenkor. Indul a szabadságolási szezon is, a döntéshozói helyzetben levő „expatok” is ilyenkor utaznak haza saját országukba, (aki megteheti) és megkezdik éves szabadságukat.
Boldog kétezres évek
Az ünnepi csillogásban elveszett egykori karácsonyok emlékével meredek a monitorra. Feldereng a régi céges karácsonyok emléke, amikor feltörekvő cégként még minden kollégát személyesen ismertünk, viszont már akkorára nőttünk (ma úgy hívnánk, startup), hogy már ciki volt a vezetőségnek az összes vendortól bezsákolt karácsonyi cuccot meg márkás piákat ládaszám hazavinni.
Mivel hasított a biznisz, a szállítóink nem voltak fukarok a karácsonyi meglepetésekkel, jól tartottak minket. Úgyhogy - demokratikus vezetésről még ugyan nem beszélhettünk – de bedobtunk mindent „a közösbe.” Hol voltak akkor még (a 2000-es évek elején ) a gift policyk meg az ajándék értékhatárok…
A koncepció az volt, hogy bedobtuk egy kalapba a neveket, kivettünk a következő tárgyat a kupacból, felmutattuk és kisorsoltuk. Hát volt móka, kacagás, de nem ment minden zökkenő nélkül.
Fortuna kegyelméből szegény raktárosuk hazavihette az ügyvezetőnk nevére gravírozott tollat, volt, aki fél tucat ugyanolyan falinaptárral lett gazdagabb (mert abból is egy kartonnal kaptunk) és a jó kis logózott merch-ök pedig a legritkábban illettek arra, aki végül megkapta. Úgyhogy olyanok voltunk, mint a mesebeli lány, aki hozott is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is.
Hát…ezt benéztük. A következő évben már nem volt ilyen közös karácsonyi ajándéksorsolás.
Emlékszem céges „karácsonyi ajándékként” és „jól végzett munkánk jutalmaként” eljutottunk egy felvágós belvárosi luxusétterembe is (azóta megszűnt), ahol a pincérek alánk tolták a széket, kis túlzással még a szánkat is megtörölték. Legtöbben csak feszengtünk, nem tudtuk magunkat elengedi és jól érezni magunkat.
De miért jutnak eszembe ezek a céges karácsonyi emlékek? A szekunder szégyen miatt, amit akkor munkavállalóként éreztünk.
A mai posztok kapcsán valami hasonló érzés kerülget.
Megértem, hogy HR szempontól izgalmas lehet kihasználni ezt az időszakot pl. csapatépítésre, amikor együtt díszíthetjük az irodát a kollégákkal, vagy csinálhatunk hülyét magunkból kollektíve egy LinkedIn poszt kedvéért.
Van, ahol a vezető még Mikulásnak is beöltözik, pláne látványosan jótékonykodik, és a létező összes social media felületen posztolja.
Továbbgondolva lehetne ilyenkor céges betlehemezés is, pásztorokkal (adminok), háromkirályokkal (a board tagjai), Máriával (a főkönyvelő) és Józseffel (Scum Master) és a kis Jézussal (a legfiatalabb gyakornokunk).
A gyerekeknek (14 év alatt) rendezhetünk egy mikulásünnepséget is, meghívjuk ugyanazokat a számokat, akiket a családi napra is. Szegény kölykök, ők még mindennek tudnak felhőtlenül örülni. Igazi early talent management program.
Egy csokimikulástól sem lesznek szemernyit sem elkötelezettebb munkavállalók, persze ha nem kapnak, valaki biztosan szóvá teszi. Figyelni kell a diabéteszesekre meg a laktózérzékenyekre is, szóval még ez sem egyszerű.
Vajon csak én csömörlöttem meg ennyire a céges karácsonytól?
A karácsony az utolsó megmaradt családi ünnepek egyike. Ezek az emberek a kollégáid, nem a családod. Együtt dolgoztok, még az is lehet, hogy barátok vagytok. Persze, együtt sírunk és nevetünk a monitorok mögött, mintha tényleg a karácsonyi asztalnál ülnénk.
De nem kötelező velük osztoznod a „karácsony szellemében”.
Csak a kontentkényszer miatt ne vegyél fel csúnya karácsonyi pulcsit, ha egyébként viszolyogsz tőle. (vagy ha rebellis vagy, disztkréten demonstrálj!)
Lehet nemet mondani a karácsonyi partyra, ahol a főnök hosszú beszédet tart a 2024-es tervekről, aztán a csapat egy része tervszerűen leissza magát. Erre ott a munkaidő (jó, viccelek…). Egyébként az alkoholfogyasztás kiváló generációs indikátor, lehet versenyezni ki bír többet, ki a legény a gáton.
Engedjük el a hivatali karácsonyt, inkább hagyjuk meg a dolgozóknak, hogy otthon ünnepelhessenek, vegyenek ki egy kicsit hosszabb szabit, pihenjék ki az egész évet, ha lehet és extra céges programok helyett kapjanak karácsonyi bónuszt.
És ne kelljen munkáról beszélni, hanem végre felszabadultan legyünk együtt szeretteinkkel, kapcsoljunk ki, együnk-igyunk jókat és ajándékozzunk.
Lehetőleg valami olyasmit, aminek a másik is örülni majd.
Merry Christmas, kollégák, és boldog új évet mindenkinek!
A szerző üzletfejlesztő business és karrier coach, a www.kokaibusinesscoach.com oldalon további cikkei olvashatóak angolul.