Nesze neked példakép!
A múlt héten egy olyan jeles eseményen vettem részt ahol volt szerencsém gimnazista fiatalokkal beszélgetni. Többek között az a kérdés is előkerült hogy kiket tartanak a mai fiatalok példaképnek. és ami ott elhangzott, az még engem is meglepett.
Most tudatosodott bennem az a jelentős generációs szakadék, amit a köztünk levő 20-25 év jelent.
X-es példaképek
A 70-es évek végén születtem (hiába hív a fiam boomernek néha, ragaszkodjuk az évszámokhoz, én az X generáció tagja vagyok) nyilván nem meglepő, hogy számomra olyan példaképek jelentették az etalont, mint mondjuk Bill Gates, Steve Jobs vagy Arnold Schwarzenegger. Egy kicsit abban reménykedtem hogy a fiataloknak még van kötődésük ehhez a generációhoz, ismerik őket és legalább valaki megemlíti a nevüket. Vagy szóba került Elon Musk, akit világszerte ismernek a számos iparágat forradalmasító cégeiről. Ő nem mellesleg egy olyan munkamániás zseni, aki azért nem szeretnék lenni, hiszen olyan munkatempót diktál, ami nem való mindenkinek, egy ellentmondást nem tűrő autoriter vezető. De mégis, letett valamit az asztalra.
Aztán ott vannak a neves sportolóink, egy csomó sikeres üzletember, startupper. Rájöttem, sok fiatalnak lövésük sincs róluk.
Példaképem: Kanye
Szóval a példaképek kapcsán nem is csalódtam volna nagyobbat.
Először Kanye West nevét dobta be valaki. itt még a szemem sem rebbent hiszen a mai sztárok közül ő valóban egy kiemelkedő alak, hozzáteszem nem rajongok a munkásságáért. De azt a birodalmat, amit felépített, elismerésre méltónak találom én is. Most inkább ne beszéljünk róla, hogy a legfrissebb sajtómegjelenések vele kapcsolatban nem voltak éppen hízelgőek. Kanye West egyébként épp az én generációmhoz tartozik, nálam egy évvel fiatalabb. West-et nemrég több közösségi felületen is letiltották egy időre antiszemita kijelentései miatt. Ráadásul a válását sem tudja lezárni, ha nincs aki képviselje, mivel ügyvédei is magára hagyták. A fentiek miatt elvesztette legfőbb szponzorait is. Szóval rendesen rájár a rúd, nem lennék a bőrében. Mindegy ennek ellenére az a karrier, amit befutott, még most is sokak számára - így a fiatal generáció tagjai számára is példaértékű lehet.
Ki?
Amikor viszont az én szemem is kikerekedett az az a pillanat volt amikor a Peaky Blinders tagjainak öltözött fiúk egy csoportja bedobta, hogy az ő példaképük Andrew Tate.
Természetesen nem lett volna szabad megkérdőjelezni ezt a választ, hiszen mindenkinek joga van a saját választott példaképét tisztelni. Mégis kíváncsian kérdeztem őket hogy mégis miért?
“Mert ő a legnagyobb király”- hangzott a válasz.
Mint az később kiderül, Tate-et még a közvetlen környezetemben sem ismerik sokan. Annak ellenére sem, hogy ha az elmúlt éveket nem egy barlangban töltötted valószínűleg szembejött már az interneten. Ezek szerint lehet hogy csak én lógok sokat a közösségi oldalakon.
Hazaérkezve megkérdeztem a 15 éves fiamat, mi erről a véleménye, mire ő is nagy szemeket meresztett. “Az egy mekkora suttyó!” - válaszolta úgy, mint aki teljesen képben van az internet minden ismert és kevésbé ismert figurájával kapcsolatban.
A Tate-jelenség
Kétségkívül egy nagyon megosztó figuráról van szó. Akik először találkoznak ezzel a névvel: ez a kopasz, napszemüveges fickó eredetileg kick-box bajnok volt Angliában, majd egy brit Big Brother show-ban tűnt fel és egy komplett online birodalmat épített fel követőiből Hustler’s University (“Szélhámos Egyetem”) néven, ami egy nyilvánvaló Ponzi-séma további balekok behúzására.
Az Egyesült Királyságból Romániába menekülve erotikus szolgáltatást kínálók webkamerás szolgáltatást indított, emberkereskedelemmel is megvádolták, emiatt a román ügyészség razziát is tartott nála. Az egyik fontos ok, amiért a Bukarestbe költözés mellett döntött az az volt, hogy szerinte a nyugati országokkal ellentétben Kelet-Európában mindenki számára elérhető a korrupció: például a gyorshajtás után Romániában simábban elfogadják a kenőpénzt. Az elmút hónapok során valamennyi közösségi oldalról kitiltották, de az internet úgy van tele a posztjaival hogy saját maga már nem is tud posztolni.
Magvas gondolatai egyike, hogy a depresszió nem létezik, és az emberek saját hibája, ha idézzük: „szegénynek / szomorúnak / kövérnek / hülyének érzik magukat” – a Twitter-fiókját ezek után fel is függesztették. Gyönyörű.
Internetes megszólalásai hemzsegnek a “férfias” megnyilvánulásoktól, a nőgyűlölettől és az erőszakosságtól.
Mérgező férfiasság?
Úgy tűnik, erre van igény, hiszen még profilja törlése előtt a nevével megjelölt videókat is több milliónyi alkalommal nézték meg. Ez a kulturális nyomás – amelyet általában mérgező vagy toxikus férfiasság néven emlegetünk – elképesztő károkat okoz fiatal férfiak, illetve a környezetünkben élők életében.
Bármennyire is hihetetlen, óriási rajongótábor övezi személyét. És nyilván rengeteg fiatalnak példaképet jelent.
Természetesen nem csodálkozhatunk, ha a fiatalok arról a platformról választanak példaképet mehet a legtöbbet használnak: a közösségi médiából. Ebben a térben pedig az algoritmusok határozzák meg azt, hogy ki népszerű, és ki nem. Ijesztően sok olyan tartalom jön szembe a közösségi oldalakon melyek “maradj toxikus” felkiáltással osztanak tanácsokat arra vonatkozóan hogyan maradjunk minden helyzetben dominánsak, és kezeljük erőből emberi kapcsolatainkat.
Léteznek olyan weboldalak és közösségi blogok, fórumok ahol azokat a gondolatokat osztják tovább, amelyek a férfiak felsőbbrendűségét hirdetik a nőkkel szembeni, az erőszakot nemcsak megengedik, de támogatják. A statisztikák szerint rengeteg tinédzser fiú követi ezeket az oldalakat és Tate kiemelkedik a tömegből, hiszen sajátos elképzeléseivel rettenetesen gyorsan hódította meg a közösségi platformokat és szerzett követőket akik vírusként terjesztik gondolatait. Ennél is nagyobb baj, hogy kritikusai ellenére sok más peremre szorult figurát is megihletett, akik antiszemita, fasiszta hogy nőgyűlölő tartalmakat gyártanak és a “Tate jelenség” hullámain igyekeznek népszerűséget szerezni.
A mérgező férfiasság jelenségeként sok esetben a kulturális nyomás, illetve az ezzel járó mentális problémák agresszív viselkedésben nyilvánulnak meg
Az elképzelés – miszerint a férfiaknak mindig keményen kell fellépniük, és el kell kerülniük az érzelmeik kimutatását – generációk óta minden fiút, férfit érintett valamilyen módon. “Az igazi férfiak nem sírnak”- mondták az apák generációkon keresztül fiaiknak. A mai társadalomban azonban egyre távolabb vagyunk attól, hogy a fiúk csak apáik nyomát kövessék, és bár a férfiasság kérdése továbbra is kulcskérdés, az ehhez szükséges referenciapontok kikoptak, sokszor maguk kell keressék a példákat a fiatalok. Erre jelenleg legkézenfekvőbbnek a közösségi média tűnhet, ott azonban a Tate-hez hasonló “felhype”-olt figurákkal találkoznak.
Értéktörtések
Hol vannak azok az értékek, melyeket a szülők, a nevelők, az iskola képviselt a korábbi generációknál? Hol vannak azok az inspiráló személyiségek, akik a teljesítményükkel és nem a követők számával állítottak be rekordokat?
Mit kezdjünk ezzel az egésszel? Meggyőzhető-e racionális érvekkel az, aki egy ilyen figurát tekint példaképnek? Bizonyára nem, sőt további ellenállásba fogunk ütközni, hiszen visszás módon pont az a tény fogja igazolni, hogy jó úton jár, ha a példaképe a “többség” által elítélt, elutasított. Tate guru a “szabad gondolatok” tanítójaként pozícionálja önmagát.
A korábbi generációk számára kik szolgáltak példaképül? A a rock-and-roll, a Beatles, a Rolling Stones, később a Nirvana, a Cure és a Depeche Mode mind szélsőségesnek ítéltettek meg, és a többség (a popkultúra) nem fogadta be őket, ezért saját szubkultúrák születtek. (De legalább ők tudtak zenélni!)
“Mi leszel, ha nagy leszel?”
Kamionsofőr, nővér, technikus, farmer, tanár. Mi a közös bennük? Ezek a leginkább lenézett mesterségek. Influenszer, model, sportoló, celeb. Ezek a legjobban fizetett állások. Mégis mely szakmák teremtenek értéket, mozgatják mindennapjaink? Hiába minden, a fiatalok közel fele influencer akar lenni. Ebben van a lóvé. Vajon hányan fizetnének azért, hogy kedvenc influencerük folytassa eddigi tevékenységeit a közösségi médiában? A Follow Me Influencer Marketing Agency és az ArvaliCom által készített felmérés szerint a válaszadók egyharmada fizetne influencer tartalmakért, sőt, nem kevesen már most is fizetnek kedvenc influencerüknek. A kitöltők 36,5 %-a vásárolna meg kedvenc influencere nevével és/vagy arcképével ellátott ajándéktárgyat magának vagy másnak. Szóval korunk sztárja egyértelműen az influencer, aki látszólag könnyű munkával lesz rövid idő alatt milliomos.
Az infuenszerséghez ma már elég, ha valaki sarkos véleményt fogalmaz meg egy valóságshow-ban és meg tudja szervezni a követőtáborát.
Mi lesz a jövővel?
Vajon kiábrándulnak majd ezek a fiúk a toxikus példaképeikből, vagy a közösségi platformok fenntartják az érdeklődésüket az egyre erőszakosabb, butább és extrémebb tartalmakkal? Nyilvánvalóan egy társadalom nem tud abból megélni és GDP-t termelni, ha mindenki smink vagy fitnesztippeket oszt meg online. Tény, hogy az influencerek közül itthon csak a sokszázezres vagy milliós követőtáborral rendelkező kisebbség él meg az online jelenlétből, amit évekig is tarthat felépíteni.
Tudunk valódi példaképeket mutatni a fiataljainknak, és újra definiálható a férfiasság? A férfiasság kényszere csorbát ejthet az identitásunkon, a mentális egészségben. Ráadásul a mérgező maszkulinitás eszméje elutasítja, hogy segítséget kérjünk, vagy a mentális jóllétünk egyáltalán téma legyen. Vagyis egyedül maradunk a problémáinkkal, amelyek mentális zavarok kialakulásához vezethetnek És sajnos az eredmények azt mutatják, ez súlyos következményekkel jár. Magyarországon csak 2020-ban több mint 1300 férfi követett el öngyilkosságot. A tinédzser öngyilkosság sajnos nem csak a képernyőkön keresztül probléma Magyarországon, több olyan történet jár körül folyamatosan a sajtóban, ahol kiskorúak vetettek véget az életüknek egy rossz jegy vagy iskolai zaklatás miatt.
Bár arra a kérdésre a szakemberek szerint is nehéz választ találni, hogy könnyebb vagy nehezebb-e fiatalnak lenni a 2020-as években, mint korábban volt, az bizonyos, hogy a digitalizálódó, közösségi média köré épülő világ új veszélyeket jelent a serdülőkorúak mentális egészségére. Az iskolai zaklatás sajnos mindig is része volt a gyermekek szocializálódásának, azonban míg ez nap mint nap „véget ért” onnan hazatérve, a cyberbullying megjelenése azt hozta magával, hogy gyakorlatilag az érintettek a nap 24 órájában védtelenek. A kamasz fiúk belső társadalmában a státuszszimbólumok, a verseny, hogy kinek mije van, jóval kiélezettebb, és súlyos sebeket tud okozni.
A szerző üzletfejlesztő business és karrier coach, a www.kokaibusinesscoach.com oldalon további cikkei olvashatóak angolul.