5 tipp túlzott maximalizmus ellen
Hogyan ismerheted fel és mit tehetsz azért, hogy a maximalizmusod ne menjen az egészséged és lelki jólléted rovására?
- Nagyon fontos számodra, hogy főnökeid elégedettek legyenek a munkáddal?
- Rosszul viseled, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretted volna?
- Általában magadban keresed az okát, ha valamilyen kudarc ér?
- Ha elkészültél egy munkával, újraolvasva mindig találsz még benne valami javítani valót?
- Kaptál már olyan visszajelzést, hogy túlságosan kritikus vagy másokkal?
- Kollégáid vagy beosztottaid teljesítménye többnyire nem felel meg az elvárásaidnak?
- Gyakran veszed észre mások hibáit hamarabb, mint bárki más?
- Gyakran ítélkezel mások felett?
Ha a fenti kérdések többségére igennel válaszoltál, akkor te is maximalista vagy. 
Eric Berne nevéhez fűződik az az elmélet, mely szerint személyiségünk három részből áll, Gyermeki, Felnőtt és Szülői “énállapotokból”. Amikor egy helyzetben a belénk nevelt normák, értékek, szüleinktől átvett attitűdök jelennek meg a kommunikációnkban, a Szülői részünk van jelen. Ha a kritizáló hozzáállás jellemző ránk, érdemes végiggondolni, nem valamelyik szülőnktől kaptunk-e gyerekként (vagy kár felnőttként is) rengeteg kritikát, hogy mit nem csináltunk elég jól, hogy milyennek kéne lennünk.
Mit tehetünk, ha úgy érezzük, maximalizmusunk inkább hátráltat és nem segíti a boldogulásunkat?
- Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy tényleg csak akkor elfogadható-e valaki, ha tökéletes munkát végez, vagy mindig a magasabb erkölcsi normák szerint cselekszik? Vajon az emberek hány százaléka tartozik ebbe a kategóriába? Ha tényleg csak a tökéletes az elfogadható, akkor hogy lehet annyi tökéletlenség a világon? Barátainknak, családtagjainknak, párunknak nincsenek hibái? Mégis szeretjük őket, nem?
- Nézzük meg, milyen haszna van számunkra az adott gondolatnak. Mit nyerünk azzal, ha ragaszkodunk a magas elvárásainkhoz? És mit nyernénk azzal, ha engednénk belőlük, és reálisabb, teljesíthetőbb elvárásokkal cserélnénk fel ezeket? Nem lehet, hogy akkor életünkben először elégedettek és kibékültek lehetnénk magunkkal és másokkal is?
- Vizsgáljuk meg, felnőtt fejjel tényleg ugyanazt gondoljuk-e, amit gyerekként szüleinktől tanultuk? Gondoljuk végig, hogy jelenleg számunkra mik a fontos értékek, követendő elvek, és hogyan tudnánk ezeket jobban követni!
- Gondolkodjunk el azon is, hogy egy adott helyzetben mit érzünk, mit szeretnénk, és ne csak azon, hogy mit kellene, mi lenne helyes. Életünkben ugyanolyan fontos szerepe van vágyainknak, érzéseinknek, ez tesz minket emberré.
- Írjuk össze, milyen értékekkel rendelkezünk. Az életünk minden területéről gyűjtsük össze, miben vagyunk jók, a remek szendvics készítésétől a frappánsan megfogalmazott e-maileken át mindent felvéve a listánkra. Ezután gondoljuk végig, tényleg olyan fontos, hogy mindig a maximumot nyújtsuk? Hiszen ha esetleg hibázunk, vagy nem sikerül tökéletesen valami, attól még nagyon értékesek vagyunk!
Ha a fenti kérdéseken valóban elgondolkodunk, változtathatunk saját eddigi kritikus működésünkön, és javíthatunk kapcsolataink minőségén, sőt, önbecsülésünk is nőni fog.
Kormos Lilla, karrier coach
Karrierépítés és karrierváltás témában dolgozom coachként. Elsősorban olyan emberek fordulnak hozzám, akik szeretnék megtalálni a karriercéljukat, és el is érni azt. Én magam is karrierváltó vagyok: sokáig kerestem az utam, valódi sikert, kiteljesedést azonban sehol nem éreztem. Sokáig tartó folyamat volt, mire megtaláltam, hogy mivel is foglalkoznék szívesen, és elég önbizalmat szereztem ahhoz, hogy bele is vágjak a megvalósításba. Coachként ezek a személyes tapasztalataim segítenek, hogy teljesen átéljem az ügyfeleim helyzetét, és támogatni tudjam őket a továbblépésben.
