A gomb

A fejlődésről és a változásról.

Nem hiszek a fejlődésben. A változásban hiszek. Legalábbis az emberrel kapcsolatban.

A szüntelen fejlődés percepciója, vagyis az az élmény, hogy minden csak egyre fejlődik, ugyanúgy a szelektív észlelésen, egy percepciós hibán alapul, mint annyi minden más megtévesztő benyomásunk.

Hajlamosabbak vagyunk ugyanis arra figyelni, ami nagyobb csinnadrattát kelt.  Ezért félünk jobban a repüléstől, mint az autózástól, holott összevethetetlenül veszélyesebb egy autósztráda egy nyári vasárnap este, mint egy transzatlanti repülőút.

Pedig nagyon is sok minden van, ami nem feljődik. Henry Minzberg említi példaként a gombot, amit nyolcszáz éve használunk. Fel sem tűnik talán, hogy miközben minden rohan és gyorsul, a gombolás mit sem haladt előre. Nincs fejlődés a gombolásban. Legfeljebb a patent. De már az is van már vagy száz éves.

Ráadásul a "fejlődés": értéktelített fogalom. Azt üzenjük vele, hogy egy mostani állapot értékesebb, magasabb rendű és emelkedettebb szintű, mint egy korábbi. Pedig ez egyáltalán nem föltétlenül van így. A nyelvtudásunk, a technológiai vagy testi ügyességünk, azaz a felkészültségeink valóban fejleszthetőek.

A humanitás azonban - ebben az értelemben- nem fejleszthető.

A nagy és fontos változások általában lassan és csendben zajlanak.

Életünk során nem leszünk fejlettebb emberek, fejlettebb anyák, apák, de még fejlettebb vezetők sem. De lehetünk jobban, okosabban viselkedő vagy felelősebben, méltányosabban gondolkodó és érző emberek: anyák, apák, vezetők.

Azaz, változhatunk és változunk is. Mindeközben, magunk is igen sokat tehetünk azért, hogy milyen irányban változunk. De nem kell ezt kérkedve fejlődésnek nevezni.

Lehetünk tehát olyanok, akikkel könnyebb lesz együtt az élet - akár nekünk magunknak is könnyebb, hiszen össze vagyunk zárva önmagunkkal.

Szerintem ez nem egy rossz cél.

 

A szerzőről többet itt: Mihalik Judit

Fotó: a szerző családja, saját felvétel.