Kibabrált velünk az élet
Mert az emberi boldogság ritkán üzleti cél.
Mi, ma aktív, munkaképes korúak, némiképp szerencsétlen korszakban születtünk.
Még nem vagyunk jövőálló munkaerő, és mi már alighanem nem is leszünk, pedig a jelen, ami felriaszt édes múltba révedésünkből, már ezt kívánná tőlünk. Nem olyan nagy csoda hát, hogy ez a gondolat sokakat megbetegít.
A depresszió már a harmadik legkomolyabb népbetegség a civilizált, iparosodott társadalmakban és előrejelzések szerint 2030-ra a kétes dicsőséget jelentő első helyre kapaszkodik majd fel. Legfontosabb kiváltó okai között az elmagányodosást, a biztonságérzet és a kötődés radikális csökkenését, az értelmes célok hiányát nevezik meg a szakemberek.
Milyen szerepe van tehát mentális egészségünk megőrzésében - vagy épp elvesztésében - a munkahelyeknek a negyedik ipari forradalom idején?
A kérdés most, amikor az irodák szociális tereit egy időre a nappalikból közvetített képek váltották fel, különösen aktuális.
Erről írtam egy hosszabb és nem kevéssé konfrontatív cikket az Üzlet és Pszichológiában. A kézirat itt is elolvasható.
Fotó: Fortepan, köszönettel.
Kérdezni lehet a tudatlanok bátorságával vagy a bölcsek nyugalmával is. Az idő múlásával törekszem az utóbbi felé. Konzultáns és coach vagyok, egyetemi oktató. És kutató, minden értelemben. Gyerekeket és felnőtteket nevelek: magamon gyakoroltam. www.mihalikjudit.net
