Hamupipőke és az ő cipője

Hamupipőke. Így becézték a dolgozó lányt a gyárban. Mert sokat dolgozott, tudta a helyét. Nem szólt egyet sem, csak halkan tette a dolgát. Éjfélkor pedig mindig hazament. Egyszer híre ment, hogy Herczeg Győző munkavédelmi felügy

Hamupipőke. Így becézték a dolgozó lányt a gyárban. Mert sokat dolgozott, tudta a helyét. Nem szólt egyet sem, csak halkan tette a dolgát. Éjfélkor pedig mindig hazament.

Egyszer híre ment, hogy Herczeg Győző munkavédelmi felügyelő fogja meglátogatni a gyárat. Lett nagy "serteperte"! Mindenki tisztogatta a ruháját, a cipőjét, felvette az összes, egyébként kötelező egyéni védőeszközét. Hamupipőke is így tett, bár ő mindig odafigyelt a munkavédelmi előírásokra. Herczeg Győző végül egy szürke, szerdai napon vágtatott a gyár területére. Persze azonnal beengedték. Maga a gyár főkancellárja vezette végig az üzemterületen, vagy ahogyan csak ő hívta, a birtokon. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak beértek abba a gyártó csarnokba, ahol Hamupipőke is dolgozott. Azonnal összeakadt a két szempár. A fiú mosolygott, a lány elpirult. – Nézzük csak meg közelebbről, hogyan dolgozik az a leány, és vajon bétartja-e a munkavédelmi előírásokat? – fordult a főkancellárhoz. – Ó, hát ő Hamupipőke, mi csak így hívjuk – magyarázta behízelgő hangon a főnök. – Tavaly az Év dolgozója volt, előtte pedig Donna Lojalita Díjat kapott a Felügyelő Bizottságtól... Ahogy közeledtek a lány felé, egyre hevesebben dobogott a női szív, Hamupipőke megigazította a védősisakját, latex kesztyűjét, és zavarában a ragtapaszokat, valamint a szemzuhanyt kezdte rendezgetni. Herczeg Győző odalépett hozzá, és így szólt: – Oly' gyönyörű teremtés vagy, hogy ilyen munkatársat nem láttam egyetlen gyárban sem! Mondd, betartod-é a munkavédelmi előírásokat? A lány nem szólt, csak vörösödött a feje, egyre jobban. Aztán halkan, remegő hangon kibökte: – Én is... – Értem – mosolyodott el Herczeg úr. – Hoztam néked ajándékot, felpróbálod? A lány csak egy halk "ühümmel" fejezte ki támogatását, és kiszaladt a mosdóba, ahol gyorsan megmosta a kezét meg az arcát, leporolta egy kicsit a szoknyáját, aztán visszament, és meghajolt a munkavédelmi herceg előtt.

– Próbáld fel ezt a kis cipőt! – mondta neki Győző. Hamupipőke leült a munkaasztala mellé egy székre, lehúzta lábáról a munkához használt utcai cipőjét, és belebújt a gyönyörű szép, fehér topánkába. Úgy ráillett, mintha ráöntötték volna. Végül mosolyogva föltekintett. – Ő az igazi menyasszony! – kiáltotta boldogan a munkavédelmi szakember. Hamupipőke közvetlen főnöke meg a kolléganői elsápadtak az irigységtől, de pisszenni sem mertek, féltek, hogy Herczeg Győző keményen megbünteti őket. Aztán a szerelmes pár kéz a kézben távozott a gyárból. Még ma is ellenőriznek, de az én mesém nem tart tovább.