Barangolás a szenvedélybeteg ellátások útvesztőiben – Mit kínál a magyar „piac”?
Hogyan döntünk?
Nem vagyunk pszichológusok. Ezért ezt a kérdést nem is szakmai szempontból kívánjuk boncolgatni. Viszont elgondolkodtunk ezen a múltkoriban, mert találtunk egy cikket. Tény, hogy egy bulvároldalon találtunk rá, de elk
Hogyan döntünk? Nem vagyunk pszichológusok. Ezért ezt a kérdést nem is szakmai szempontból kívánjuk boncolgatni. Viszont elgondolkodtunk ezen a múltkoriban, mert találtunk egy cikket. Tény, hogy egy bulvároldalon találtunk rá, de elképedtünk azon, hogy tényleg bármit le lehet közölni, ha hírértéke van, nem figyelve a káros következményekre, amit okozhat. A cikk pár mondatban arról szól, hogy egy „celebünk” aki alkoholproblémákkal küzd, milyen módon próbálja a szenvedélybetegségét „meggyógyítani”. A csattanó itt következik; kevesebb italfogyasztással kezeli alkoholizmusát és a teljes siker érdekében még gyógyszert is szed mellé. Azt gondolom, hogy nagyon felelőtlen viselkedésre utal egy ilyen cikk megjelenésébe beleegyezni, hiszen minden gyógyszer mellé fogyasztott, bármily csekély mennyiségű alkohol is, károsítja az emberi szervezetet. Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben alkoholbetegséggel küzdő személyről beszélünk, aki valószínűleg nem alkalomszerűen, hanem rendszeresen fogyaszt alkoholt és nem kis mennyiségben. A másik tévhit, amit rendszeresen még a szakemberek is előszeretettel hangoztatnak, hogy az alkoholbetegség gyógyítható. Az alkoholizmus betegség, méghozzá családi betegség, amelyet sem gyógyszerrel, sem varázslással meggyógyítani nem lehet, de józanul, tünetmentesen egy egész élet boldogan leélhető. A józanság jelentése pedig nem csak a „nemivást”, hanem a torzult személyiség fejlődését, a beteg játszmákkal való felhagyást is jelenti. Nem tudtunk elmenni szó nélkül e mellett a félreérthető és félrevezető sajtó megjelenés mellett, ezért fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk erről a témáról. Hiszen a mindennapi szenvedélyeink között az egyik legsúlyosabb és legnagyobb tabukat döntögető betegség, az alkoholizmus.
A szenvedélybetegek életében a szeptember egyfajta „újrakezdéssel” ér fel. Gyakran a nyaralások, szabadságok, és a sok együtt töltött nyári nap után jutnak el a hozzátartozók és a munkáltatók is arra a pontra, amikor „már nincs tovább”. És akkor jönnek az ultimátumok, pl.: „Ha nem változtatsz, elhagylak! Ha még egyszer ittasan jössz be a munkahelyre, akkor elküldünk! stb.” Ám kicsit tájékozódtunk a Programunk kapcsán hozzánk fordulók történetei között, mit tehet az érintett, a hozzátartozó, illetve a munkáltató, ha szeretne segítséget kérni. És be kell vallanunk, hogy elborzadtunk. Kevés hely és terápia várja a betegeket, és ezen kevés helyek véleményünk és tapasztalatunk szerint ritkán alkalmasak a felépülési folyamat elindítására. A teljesség igénye nélkül összeszedtük azokat a kezelési módokat, amelyeket a leggyakrabban használnak nálunk Magyarországon. Bízunk benne, hogy az alábbiakban felsorolt és részünkről méltatott módszerek megismertetése után, Önök jól fognak tudni dönteni…
Kórházi ellátás: a függőségből való felépülés első fázisában előfordulhatnak testi elvonási tünetek. Ilyen esetben a betegek gyakran kórházba mennek, illetve viszik őket, ahol a testi elvonást követően otthonukba távozhatnak. Előfordul az is, hogy különböző belgyógyászati és egyéb problémák miatt kerülnek a betegek az említett egészségügyi intézménybe, ahol ellátják őket – jó esetben fény derül a függőségre is, még jobb esetben szembesítik is vele a függőt – majd tanácsokkal, intelmekkel távozhatnak otthonukba. És akkor jön a fogadkozás, amely gyorsan kudarcot szokott vallani, és újra átveszi a hatalmat a függőség. És ez akár mókuskerékké is válhat, ha nagyon rossz a helyzet, akkor bekerül a beteg a kórházba, majd otthon folytatódik az addig megszokott „rutin”. 1. Pszichiáter, pszichológus felkeresése: A beteg általában valamilyen más problémával keresi fel a szakembert - gyakori a depresszió, pánikbetegség – és a hozzá kapcsolódó addikcióra később derül fény. Általában kap gyógyszereket a pszichés problémájára, ám a gond akkor kezdődik, amikor a függőséget is gyógyszerrel kezdik kezelni. Gyakori, hogy a beteg pl.: ráiszik, illetve be sem veszi a gyógyszert, ha tudja, hogy inni fog. A tudomány mai állása szerint a függőség gyógyíthatatlan betegség, ám megfelelő módon karban tartható. Ám ez nem a gyógyszerek szedését jelenti. Ilyenkor sok kudarc éri a beteget, mert bizalmat szavaz egy szakembernek, kilép a komfortzónájából, ám mégsem oldódik meg a problémája, akár éveken át tartó terápiás folyamat során sem. Természetesen vannak olyan gyógyszerek, amelyek elengedhetetlenek egy alkoholistánál, például, ha volt már korábban epilepsziás rohama, illetve nagymértékű szorongás jellemzi stb., de ezek nem a saját elhatározást és a befektetett munkát, illetve energiát helyettesítik, hanem segíthetik a felépülés felé vezető utat. 2. Addiktológus felkeresése: Itt több irány is lehetséges, vannak egészen érthetetlenek és tényleg hasznosak is. Itt is sokszor előfordulnak gyógyszerek, melyek „szedése megszünteti a sóvárgást”, vagy „ráivás esetén halált is okozhatnak”, így elrettentést szolgálnak. Tapasztalataim szerint hosszú távon egyik sem válik be, mert a ráivás, illetve a gyógyszer elhagyása elég gyakori. Alkoholistáknál a „beültetés” segíthet a hozzátartozónak látszólag megnyugodni, mert kevésbé szükséges kontrollálnia a beteget, ugyanis a beültetésre TILOS ráinni. Én ezt mind értem, de itt továbbra is a beteg akaraterejére építünk, miközben egy betegség irányítja tetteit, nem az akaratgyengeség. Ilyenkor jöhet egy hosszabb tiszta időszak, ám számos olyan esetet láttam, amikor a beteg saját kezével kaparta ki a beültetett eszközt, és ivott, illetve olyat is, amikor következett a ráivás a következmények figyelmen kívül hagyásával. Van olyan, aki arra épít, hogy a fokozatosság segíthet, így készítenek egy menetrendet, milyen ütemben szükséges csökkenteni az italt, játékot stb., és ellenőrzik a menetrend betartását. Egy függő sosem lehet szociális ivó, nem játszhat mértékkel stb. Számára pl.: egy korty ital is visszavezethet a legrosszabb állapotaihoz. Ez a módszer úgy tűnik, eleve kudarcra van ítélve. Azok az addiktológusok, akik saját terápiájukon kívül javasolják az önsegítő csoportok, illetve Minnesota-modellre épülő terápiák igénybe vételét, kevesen vannak, ám rendkívüli sikereket érhetnek el. 3. „Saját erő”: Sokszor hallunk olyan történetet, hogy „a nagyapám 20 éve letette az italt, és azóta egyetlen kortyot sem ivott”. És ekkor újra bekúszik az akaraterő problémája. Ám számomra egyből az a kérdés, hogy a nagypapa viselkedése is megváltozott? Előfordul, hogy egy függő életében vannak hosszabb-rövidebb absztinens időszakok, ám ilyenkor általában a magatartása továbbra is változatlan marad, kiszámíthatatlan, ingerült, sokszor agresszív, ugyanazokat a játszmákat fedezhetjük fel családi kapcsolataiban, illetve válthat egy másik addikcióra, például a játékos elkezd inni. Ez talán mégsem az ideális állapot. 4. Minnesota-modellre épülő kezelőprogramok: Hatékonysága 50-60 %-os a hivatalos statisztikák szerint, tapasztalataim 30-40%-ot mutatnak. Ám ez így is elég magas. Mérésük igen nehéz, mert ezek a programok a gyógyíthatatlanságra építenek, így élethosszig tartó folyamatnak tekintik a felépülést. Gyógyulás nincs, ám józanodás van. Az önsegítő csoportok jelentik az egyik alapkövét ennek a módszernek (Anonim Alkoholisták, Névtelen Szerencsejátékosok stb.), a beteg a programban kezdi felépülését, és a csoportok keretein belül folytathatja tovább. 5. Önsegítő csoportok (12 lépésre épülő): Sokan kezelőprogramok nélkül találnak rá ezekre a csoportokra, ahol nem szakemberek ülnek, hanem józanodni vágyó szenvedélybetegek, akik hisznek a csoport erejében, és szeretnének változtatni életükön. Természetesen előfordulhatnak visszaesések, de szigorúan kidolgozott lépések, hagyományok, ajánlások segítenek ennek elkerülésében, illetve a minél előbbi visszatérésben.
A felsorolt alternatívák természetesen nem ölelnek fel minden lehetőséget, és tartalmaznak általánosításokat, de mint tudjuk: „Akinek nem inge, ne vegye magára!” Természetesen minden választás jó, amely egy embernek is segített már, és nem okozott másoknak kárt, mi az elmúlt évek tapasztalatát sűrítettük össze egy rövid leírásba. Célunk az volt, hogy amikor egy függő eljut arra a pontra, hogy segítséget kérjen és vegyen igénybe, akkor minél kevesebb kudarc érje. El lehet képzelni, hogy egy hosszú évekig tartó gyógyszeres kezelés, mely nem hoz változást, csökkenti a felépülésbe vetett hitet és energiát. És nem győzzük ismételni, Magyarországon sajnos még ma is elfogadott az állítás, mely szerint a függőség gyógyítható, és a mértékletesség elérhető egy szenvedélybeteg esetében. Pedig már évtizedek óta bizonyított, hogy gyógyíthatatlan betegségről van szó, melyre nem létezik gyógyszer. Ám a szemléletformálásra, életmódváltásra mindig van lehetőség!