A pozitív gondolkodás pszichológiája és az irreális optimizmus

Manapság már nem csak a mainstream önfejlesztő irodalom, hanem a tudományos pszichológia is sokat foglalkozik a pozitív gondolkodás, vagyis inkább a pozitív életszemlélet témakörével a többek között Martin Seligman és Csíkszentmih

Manapság már nem csak a mainstream önfejlesztő irodalom, hanem a tudományos pszichológia is sokat foglalkozik a pozitív gondolkodás, vagyis inkább a pozitív életszemlélet témakörével a többek között Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály által megalapozott pozitív pszichológiai forradalomnak köszönhetően. Érdekes, hogy ebben az esetben is olyan dolgok nyernek bizonyítást, amelyeket nem pszichológusok írtak le először, viszont számos félreértés is tisztázódott végre.

Az irreális optimizmus

Ilyen például az a tévedés, miszerint az optimizmus azt a jelenséget takarja, amikor valaki kizárólag pozitív dolgokra gondol, nincsenek negatív érzései és fájdalmai még súlyos krízishelyzetekben sem. A pszichológia ezt a jelenséget irreális optimizmusnak nevezi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy a személy pozitívabb színben látja saját jövőjét, mint a hasonló helyzetben lévő másokét. Sokan ezt egyenesen illúziónak nevezik, ugyanis tulajdonképpen arról van szó, hogy valaki máshogy érzékeli a valóságot, mint ahogy az valójában van.

A pszichológiai kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a jól beszabályozott, kiegyensúlyozott emberek viszonylag pontosan észlelik saját magukat, kompetenciájukat, kapacitásaikat és képesek arra, hogy kontrollt gyakoroljanak a jövőjük fölött is.

Az optimista  és a pesszimista személyiség

Induljunk ki abból, hogy az embernek minden nap szembe kell néznie a valósággal, a különféle kihívásokkal és krízisekkel, függetlenül attól, hogy pesszimista vagy optimista, ez tehát mindenkire egyformán igaz. A különbség a pesszimista és optimista ember érzékelésében, reakcióiban és elvárásaiban rejlik. Fontos tehát, hogy az optimista ember nem zárja ki a kudarcok lehetőségét vagy fogadja el azokat feltétlenül, hanem egyszerűen képesnek érzi magát és képes is arra, hogy a negatív eseményekkel, tényezőkkel hatékonyan megbirkózzon. Tehát reális keretek között, de alapvetően azt feltételezi, hogy le tudja győzni a kihívásokat.Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a pozitív gondolkodású személyek bizonyos értelemben inkább reménykedő, magabiztos realista emberek.

Az optimista személyek általában belső kontrollos attitűddel rendelkező személyek, akik abban a tudatban élnek hogy aktívan képesek befolyásolni a velük történő eseményeket. A külső kontrollos, sok esetben pesszimista személy azonban hajlamos arra, hogy az események okait rajta kívül álló tényezőkben keresse. Mivel nem tartja a helyzetet befolyásolhatónak és irányíthatónak, gyakran hisz a véletlenekben, a szerencsében vagy éppenséggel a balszerencsében. Az ilyen személyek kívülről várják a megoldásokat, gyakran másokat hibáztatnak és figyelmük a körülményekre irányul, valamint passzívabbak, szorongóbbak és gyakran alacsony önbecsüléssel, gyakori inkompetencia érzéssel jellemezhetők mint gyakran pozitív életszemlélettel rendelkező, belső kontrollos társaik.