Az észlelés kapui - Mindfulness

„A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga másságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben olyan állapotban maradni, hogy fizikai valónkban létezhessünk, emberként gondolkodhassunk és érez

„A megvilágosodás nem más, mint mindig tudatában lenni a maga másságában létező totális valóságnak – tudatában lenni, de közben olyan állapotban maradni, hogy fizikai valónkban létezhessünk, emberként gondolkodhassunk és érezhessünk, szükség esetén bármikor visszatérhessünk a zord és komor logikához.”

A fenti sorok Aldous Huxley Az érzékelés kapui című művéből származnak. Huxley, aki a tudat tágítása felé tett kirándulásaiban a kémia innovációit is felhasználta, a világ érzékelhető, észlelhető részének kiterjesztését, a világ észlelt részleteiben való elmélyülést tartotta a spiritualitás – vagy a személyes fejlődés – kulcsának.

Kitágult észlelés

Mivel a kémiai innovációk, amelyek Huxley idejében a szoros értelemben vett kulcsot jelentették az érzékelés kapuihoz, számos ellentmondást és problémát vetettek fel, idéztek elő, így az egyén egyre többet felfogó észlelése, mint a világról és önmagunkról alkotott tudás felé vezető lehetséges királyi út megközelítése sem tudott kibontakozni. Néhány évtizeddel Huxley után indult útjára buddhista alapokról építkezve a Jon Kabat-Zinn nevéhez fűződő mindfulness, azaz éber figyelem, éberségmeditáció elmélete és gyakorlata, amely hasonló gondolatvilágot ölel fel, kihagyva a vegyipari segédeszközök kényes témáját.

Kabat-Zinn Az éber figyelemről – örök kezdőknek című könyvében részletesen kifejti az éber figyelem mibenlétét és megvalósításának mikéntjét. Éberségmeditáció során a korábbi kattogó, cselekvő robotpilóta-üzemmódból nemcselekvésbe váltunk át, a nemcselekvés során pedig csak annyit „teszünk”, hogy figyelmünkkel megpróbáljuk befogadni a világ sokszínűségét. Olyannak észleljük a világot, amilyen, részleteinek teljes gazdagságával, a következő pillanatban újjászerveződő képlékenységével együtt. Járás közben például koncentrálhatunk a célunkra és az ott elintézendő feladatra amolyan határidőnapló üzemmódban haladva, de koncentrálhatunk a járásunkra, a lépteinkre is: ahogyan lábunkat a talajhoz illesztjük, hogy a sarkunkat tesszük le először vagy a talpunkat, milyen ritmusban lépkedünk, milyen a beton keménysége és ez milyen érzés a lábunk számára stb. Figyelmünk áthelyezésével beengedjük elménkbe a világ korábban elhanyagolt, tudatküszöb alatti részleteit.

Minden pillanatban választunk, hogy az adott pillanatot a célra törekedve vagy a jelen pillanatban létezve töltjük, és mi döntünk, hogy életünkben a kétfajta működésmód milyen arányban oszlik meg, rajtunk áll, megtaláljuk-e az egyensúlyt.

Éberség, tudat és a világ

A tudatkutatások az éber, mindennapi tevékenységek során átélt tudatállapot mellett számos módosult tudatállapotot különböztetnek meg, mint a hipnózis, az alvás, a meditáció stb. Az éber figyelem, ami a buddhista meditációk egy csoportjának alapgyakorlata, szintén a módosult tudatállapotok közé tartozik – a normál éberségi szinthez képest egy sokkal nyitottabb, az észlelés korlátait kitágító, emelkedett éberségi szintnek felel meg. Míg normál tudatállapotban a bennünk áramló tudatfolyam jelentős részét gondolataink, a terveinken, problémáinkon való rágódás, érzelmeink, feszültségeink átélése teszi ki, addig éberségmeditációban a tudat medrét a világ részletgazdagsága tölti meg: nemcsak a körülöttünk keringő hangok, zajok, képek, illatok, de saját belső élményeink, így légzésünk, testi érzeteink, sőt gondolataink és érzéseink is az éber figyelem tárgyává válhatnak.

Míg korábban a tudatfolyamunkba merülve gondolataink és érzéseink jelentették számukra a szubjektív valóságot, addig a mindfulness állapotban a tudatfolyam „csak” a megfigyelés egyik tárgyává, a világ egy apró és változó részletévé változik át korlátokat állító belső valóságból. S ez már a Huxley-féle értelemben vett megvilágosodás. Az egyén áttörve saját gondolataiból, érzelmeiből, frusztrációiból szőtt mentális burkán képes észlelni, felfogni, beengedni egy keveset a világ szerteágazásából, és egyetlen részlet magával vonja az egész hozzá kapcsolódó láncolatot. A tudat szubjektív élménye beolvad a világ mozgásban levő, részeket és részleteket tartalmazó határtalan óceánjába.

Írta: Szabó Elvira

Fotó: Balla Csönge