Felmondok (vagy mégsem?) - Karrierdilemmák

A múltkori cikkemben a munkába visszatérők karrierdilemmájával foglalkoztam. Azonban senki se gondolja, hogy karrierrel kapcsolatos kérdései, útelágazásai csak a nőknek vannak és csak gyermekvállalás esetén. Azt gondolom, hogy a karrierúttal kapcsolatos kérdőjelek az élet minden területén kortól, nemtől függetlenül előbukkannak. A kezdők választási nehézségeitől elkezdve a tapasztaltabbak hezitálásán át.

A tavalyi évben sok esetben nem volt kérdés, hogy munkahelyet kell-e váltani. A körülmények miatt bizonyos szakmákból időszakosan (vagy véglegesen) váltottak nagyon sokan. Azonban azt is láttuk, tapasztalatuk, hogy néhány területen még mindig nehézkes és csak célirányos kereséssel (fejvadászattal) találtuk meg a jelentkezőket, így az Ő esetükben a váltás önkéntes volt. Roman Kraznaric Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát? könyve nyomán kezdtem kutakodni a karrierdöntéseink gyökeréről.

Roman Kraznaric a döntés gyökerét a vágyainknál keresi. Mire is vágyunk? Röviden összefoglalva: a fontosság érzésére, a flow megélésére és szabadságra. Ahogy ezt olvastam gyorsan végigpörgettem magamban a váltásaimat (bevallom nem volt sok, lojális típus vagyok), sőt a jelöltek váltási vagy visszalépési okait. Arra jutottam, hogy ez a három ok valóban megtalálható: a szoftverfejlesztő, aki nem akar haszontalan programot írni, hanem fontos számára a cél, amit támogat, a marketinges, aki pékséget nyit vagy a pénzügyes, aki szabadúszó tréner lesz. Ne legyenek illúzióink nem egyszerű ennek a három vágynak a teljesítése és sok egyéb tényező is befolyásol bennünket, például a megélhetés. Kicsit korholom magam, hogy erről írok, hisz nevetséges felvetésnek tűnhet a jelenlegi helyzetben karrierdilemmákról, flow megéléséről beszélni, amikor sokkal több a munkanélküli, mint az elmúlt években (KSH adatai alapján novemberben 24%-kal nőtt) .

A modernebb, általam is vallott megközelítés szerint a karrier egy élethosszig tartó utazás, amelyhez hozzátartozik a szaktudásunk fejlesztése, a tapasztalataink megszerzése, majd alkalmazása és továbbadása is. A karrier szubjektív és érzelmileg átszínezett jelenség: mindnyájan megalkotjuk a saját elképzelésünket a karrierről, és ez hatással van arra, hogy milyen feladatokra látjuk magunkat alkalmasnak és mennyire érezzük jól magunkat a bőrünkben. Ez nagyon is összecseng azzal, hogy miért is váltunk munkahelyet, mit keresünk a következő helyünkön.

A legelső feladat, hogy felismerjük, nem vagyunk jó helyen. A felismerést megelőzheti rengeteg „tünet”: motiválatlanság, levertség, akár testi tünetek is (hátfájás, fejfájás stb.). Ha be tudjuk azonosítani, hogy ezeknek az oka az, hogy nem vagyunk jó helyen, akkor megtettük az első lépést. Utána két kérdéskör megvizsgálását javaslom:
1. - vállalaton belül van-e más pozíciót, tevékenységet, ami vonzó lehet számunkra és elérhetőek-e?
2. - van-e lehetőség számomra vállalaton kívül (a szomszéd fűje…, azonban lehet, hogy csak távolról)
Ezekhez a válaszokhoz mérten alakítsuk ki a cselekvési tervet legyen szó álláskeresésről, vagy céges karriertervezésről a HR-rel.

A pályaválasztás, karrierút választása nem egyszeri döntés, és bár a tavalyi év sokunkat körültekintőbbé tett (ami talán nem is baj), legyünk nyitottak, hogy megleljük a munkában s fontosság érzését, a flowt és a szabadságot. R_M Project