Munkába visszatalálás

Munkába állni annyit jelent, hogy a munkaviszony létesítése megtörtént és első nap elkezdjük a munkát. Munkába visszatalálni, jól teljesíteni kicsit összetettebb egy hosszabb kihagyás után. Az újbóli munkába állás szemszögéb

Munkába állni annyit jelent, hogy a munkaviszony létesítése megtörtént és első nap elkezdjük a munkát. Munkába visszatalálni, jól teljesíteni kicsit összetettebb egy hosszabb kihagyás után.

Az újbóli munkába állás szemszögéből az egyensúly megtalálásához, a következő három dologra érdemes figyelni: belső harmónia (szerepek azonosítása), szerepkonfliktus feloldása, időzítés.

1. A belső harmónia alatt azt értem, hogy mindenkinek tudnia kell a saját igényeit. Az igények alapján a szerepek is kialakulnak (anya-dolgozó nő- társ stb.). Azért senki nem vethet Rád követ, hogy nem akarsz a gyermeked hároméves kora előtt munkába állni. Mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk (igen szerencsés helyzet, sok nyugati országban 6-8 hét van), hogy a jogi háttér ezt lehetővé teszi, ha úgy érzed, Neked erre szükséged van, használd ki. De ennek másik fele is igaz, ha hamarabb érzed a vágyat a szellemi kihívásra, akkor újra munkába lehet állni. Egy frusztrált, feszültséggel teli Anyuka a babának sem jó. Itt is van pro és kontra, de ez a Te utad, megfelelő körültekintéssel lépd meg.

2. A szerepek igényei között ellentét léphet fel, a szerepkonfliktus feloldása lényeges feladat. Az anyaság megélése mindig különleges élmény, az első baba (vagy babák :)) esetében főleg, de idővel eljön az igényünk (vagy nem, ez itt az egyéniségtől függ) más szerepre is: először visszatérni, mint (élet vagy házas) társ, aztán, mint barátnő, aztán a szakmai kihívások is érdekelni fognak. Ez természetes. Azonban a szerepek más-más igényeket, feladatokat jelentenek. Nem húzható éles határ dolgozó nő és anya között, nem úgy működünk, hogy belépünk a munkahelyre és kint hagyjuk az anyuka „létünket”. Mindent cipelünk, és külön eszköztárat kell kiépíteni ahhoz, hogy egyensúlyozni tudjunk. Például hányszor éltük át azt, hogy nem tudunk odaérni a szülői értekezletre, mert akkor még bent kell lenni az irodába. Ha többször ütköznek a szerepek elvárásai, akkor az feszültséget, stresszt eredményez. Ezekre figyelni kell, mert akár egészségügyi problémákhoz is vezethet. Kevesebbet várjunk el magunktól, adott esetben igyekezzünk Apukával felváltva menni szülőire, vagy olyan kapcsolatot kialakítani az óvó nénivel, hogy a legfontosabb dolgokat külön is elmondja nekünk.

3. Az időzítés kicsit összecseng az előzőkkel. Ha felkészültnek érezzük magunkat az új feladatokra, az újbóli munkába állásra, vagy vállalkozásra, akkor nem érdemes halogatni. A család támogatása, esetleg nagyszülői, gyerekfelügyelői segítség mellett már „csak” magunkra kell figyelni az álláskeresés, munkavállalás során. Azonban ha a gyermek jelez, hogy még szüksége van Rád, akkor érdemes várni (amennyiben lehetséges, pl. csak anyagi oka van a munkavállalásnak). Minden babának más igényei vannak, másképpen reagál a külvilágra. Régen ezzel se foglalkoztak túl sokat, de hiszem és látom, hogy a mai gyerekek már egy teljesen más világot képviselnek, születéskor már olyan szabad akarattal rendelkeznek, amire annak előtte nem igazán figyeltek. Hányszor hallottam, hogy szoktassam le a kicsit az éjszakai dorbézolásról, vagy a korán kelésről. Mondanom se kell, hogy bevetettem mindent, de még mindig fél öt, ötkor kel és nem tudom „átszoktatni”, mert nem is lehet, Ő ilyen.

Nagyon sok olyan fórum, baba-mama klub van, ahol kicsit visszarázódhatunk a társas kapcsolatokba, tapasztalatokat szerezhetünk illetve szakmai tanácsokat is kaphatunk. Érdemes nyitott szemmel járni és jól felkészülni a munkába állásra. Az anyaság egy csodás élmény, utána azonban minden megváltozik, a mindennapok ritmusa, a szükségleteink és a munkához való hozzáállásunk is. Ezt el kell fogadni, fel kell mérni mielőtt, nekiállunk az álláskeresésnek. Többek között erről fog szólni a Restart MOM Project. ?

Története mindenkinek van, a jókból erőt merítünk, a kellemetlenekből tanulunk. Ennek a blognak az elkezdésében a kudarctól való félelem gátolt meg. Mennyire bénító érzés ez, bent reked valami. Ha ezt nem tudtam volna, már egyszer legyőzni a fiúk nem szunyókálnának a másik szobában. Szóval hajrá MOMPOWER.

Hétről hétre a Restart_MOM Project újabb és újabb bejegyzéssel fog visszatérni a munkába állással kapcsolatban. Kérlek, kövess és szólj hozzá!