Mi a helyzet a munkaerőpiacon?
Interjú Szabó-Baradits Veronikával, a Munkaerőpiacon Maradás Egyesületének elnökével.
Az MPME-ről számokban:
- A szervezet 2018-ban több, mint 800 megváltozott munkaképességűt segített munkához jutni.
- 2018-ban a szervezet által közvetített munkavállalók száma több, mint 2000 fő.
- Magyarországon nincs még egy olyan egyesület, aki ekkora számokkal rendelkezik.
- A szervezet a 2018-as évben több mint 40 000 szolgáltatást nyújtott.
- Jelenleg 105 munkavállaló dolgozik az egyesületnél, az ország szinte minden pontján.
1. Mesélj magadról! Milyen tapasztalataid vannak a munkaerőpiacon?
1998-ban kerültem a munkaerőpiac közelébe, ott is nagyon gyorsan a sűrűjébe, mert a Meló-Diáknál kezdtem dolgozni ügyfélszolgálatosként. 8 hónap ügyfélszolgálatozás után a vezetőség úgy döntött, hogy kiemeltek projektvezetőnek. 2,5 fél évig szerveztem diákokat munkára, napi 150-250 diák megszervezéséért feleltem. Ezután a vezetőség egy munkaerő-kölcsönző céghez léptetett át, ahol irodavezető lettem. Közben segítettem a Meló-Diákos vezetők munkáját is, közös értékesítést, közös csapatépítést csináltunk. Aztán 2005-ben visszakerültem a diákmunka világába, amit a munkaerő-kölcsönzéssel együtt irányítottam Győr-Moson-Sopron megyében. Ezt 2010-ig csináltam. Nagyon sok partnerünk volt, szép forgalmat generáltunk, mind a kölcsönzésben mind a diákmunkában.
2010-ben én elmentem családot alapítani, született 3 kislányom. Amikor visszatértem volna 2016-ban a munkaerő-kölcsönzés és a diákmunka világába, akkor a cég tulajdonosi köre úgy gondolta, hogy kicsit másfelé irányít - illetve saját magam is új kihívást kerestem, hiszen már 17 éve csináltam, amit csináltam. Ekkor jött be az egyesület az életembe, ahol első körben 6 megyés vezető voltam, ahol első projektünk során megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élők számára segítettük a visszatérést a nyílt munkaerőpiacra.
Ezt követően 2017-ben kerestek meg, hogy lennék-e az országos vezetője az egyesületnek. Sokat gondolkodtam, hiszen 3 gyerek és család, valamint a heti 2-3 nap Pestre járás plusz egy nap valamelyik város - hiszen én Győrben élek -, de aztán úgy gondoltam, hogy én eddig semmire sem mondtam nemet, így erre miért mondanék? Megpróbálom, és maximum ha nem megy, leköszönök. Azóta is tart ez a “megpróbálom” időszak.
Úgy gondolom, hogy nagyon sikeres éveket zártunk. Az egyesület 45 szolgáltatási helyszínnel rendelkezik. Rengeteg projektünk van, mindenhol hátrányos helyzetűeknek, pályakezdőknek, megváltozott munkaképességűeknek segítünk. Ez a cél, ez az irány. Minden programunkban nemcsak a program résztvevőinek segítünk, hanem azoknak is, akik ránk találnak, és bejönnek az irodánkba, segítséget kérve. Nincs olyan, hogy valaki úgy megy ki az irodánkból, hogy ne kapott volna legalább egy szolgáltatást.
2. Hogy működik ez a folyamat? Ha egy munkakereső kapcsolatba kerül a szervezettel, akkor mire számíthat?
Ha e-mailben vagy telefonon keresnek meg minket az ügyfelek, akkor minden esetben megkérjük őket, hogy jöjjenek be az irodába, mert e-mailen nem tudok segíteni senkinek. Ha személyesen bejönnek, felvesszük adataikat, kicsit puhatolózunk az elmúlt évekre visszamenőleg. Végülis életutakat hallgatunk végig. Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy hogyan érkeztek ők abba a státuszba, amibe érkeztek.
Ha valaki megváltozott munkaképességű, lehet kerekesszékes, de nem ez a jellemző. Nagyon sok a látássérült, hallássérült ügyfelünk, vagy aki daganatos betegségből regenerálódik. Számukra egy kemo után legalább 1,5 év, míg visszatérnek az eredeti állapotukba, ha vissza tudnak térni egyáltalán. Általában egyébként nem tudnak visszatérni maradéktalanul. Aki már 45-50 év körül kerül ebbe az állapotba, azoknak úgy szétroncsolja a szervezetét a kezelés, hogy ők biztosan valamilyen fogyatékosságot szereznek emellé. Ha más nem is, pszichés fogyatékosság biztosan érkezik. Nagyon sok az olyan ügyfelünk, akik “szimplán” pszichés betegek, depressziósak. Sok a magas vérnyomással, érrendszeri megbetegedéssel küzdő ügyfelünk.
Ezek mind-mind külön kategóriák a megváltozott munkaképességen belül, és a tanácsadóink nyilván kíváncsiak arra, hogy az a 45 éves ügyfél miért megváltozott munkaképességű. Ezt meghallgatják egy 40 perces tanácsadás keretében, és onnan szépen elkezdenek építkezni. Amikor egy ügyfélnél látjuk, hogy van tapasztalata egy adott munkakörben, de azt már nem tudja ellátni a fogyatékossága miatt, megpróbáljuk másfelé terelni. Segítünk nekik önéletrajzot írni, adunk nekik pályatanácsadást, segítünk nekik céget keresni. Hatalmas kapcsolatrendszerünk van az országban: országosan közel 5000 munkáltatóval vagyunk kapcsolatban. Tehát ha bejön egy ügyfél, hogy “ilyen és ilyen munkát szeretne”, akkor van mihez nyúlnunk a telefonlistában. Fel tudjuk hívni a kapcsolattartót, és el tudjuk küldeni név és minden adat nélkül, hogy például “itt egy ügyfél, 40 éves férfi, ilyen végzettség, ilyen gyakorlat, ezt tudja vállalni, érdekel-e benneteket?”. A legtöbb ügyfelünket így tudjuk kihelyezni.
Nagyon sokan nem is gondolnak bele a munkáltatók közül, hogy milyen fogyatékossággal tudnának foglalkoztatni megváltozott munkaképességű embereket. Egyszerűen olyan merev elzárkózást tapasztalunk egyes régiókban - Délnyugat- és Délkelet-magyarországon -, hogy döbbenet számomra. Érdekes volt az Érzékenyítő Programunk is, találkoztunk olyan - főleg multi cégekkel - akik azt mondták, hogy ők inkább befizetik a rehabilitációs adót, minthogy megváltozott munkaképességűt foglalkoztassanak, mert hogy “a termelési folyamatokba nem tudják beépíteni ezeknek az embereknek a foglalkoztatását”. Ezen cégek igazából nem is akarják, mert annyival lelassítanák a termelést, hogy gazdaságilag nem éri meg nekik. Akik borzasztó nyitottak viszont, azok a 100-500 főt foglalkoztató cégek. Velük sokkal egyszerűbb egy ilyen megbeszélést folytatni, egyszerűen felnyitni a szemüket.
3. Ebből kifolyólag a munkátok része az is, hogy a vállalatoknak is megmutassátok, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni megváltozott munkaképességű embereket?
Maximálisan. Volt egy projektünk, a Rehab Pont, amiben 4 vállalat vett részt Győr-Moson-Sopron megyében. Minden céghez heti egyszer ment ki tanácsadó kollégánk, aki megváltozott munkaképességű és hátrányos helyzetű szociális szférából érkező munkavállalóknak segített. Igazából egy kicsit azt mondanám, hogy kihelyezett HR osztály voltunk. Nincs ideje a HR-eseknek foglalkozni a munkavállalók lelki világával, nincs idejük mediálni, semmire sincs idejük, csak hogy túléljenek egy-egy napot. És maga a munkavállaló, mint ember, nincs jelen a HR-en, azt gondolom. Ő egy sorozatszám, egy munkaszerződés. Ellenben ez a 4 cég vállalta, hogy amikor a tanácsadónk kimegy, akkor az előre bejelentkezett munkavállalók beszélgethetnek vele. És nagyon-nagyon sok problémával találkoztunk. Volt olyan, hogy etnikai megkülönböztetés miatt kellett mediálnunk, volt hogy az ügyfél odakerült megváltozott munkaképességűként, és a csoportvezetőjének elfelejtettek tájékoztatást nyújtani, hogy ő megváltozott munkaképességű, és hogy tőle ne azt várja, mint amit a többiektől. Igazából ezeket a stressz faktorokat próbáljuk feloldani a cégeknél a projekt során. Most ért véget a projekt, és csupa pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevő vállalatoktól.
Tehát ha már sikerült kijutni a vállalathoz - és személyes időpontot találni -, akkor általában csinálunk egy feltárást: kimegy a tanácsadó a munkahelyekre, és azonnal látja, hogy milyen területekre tudna munkavállalókat hozni. Nem minden cégnél van HR-es, ezáltal sokszor fogalmuk sincs, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása milyen kedvezményekkel, következményekkel jár.
4. Az ügyfeleitekkel még az elhelyezkedés után is kapcsolatban vagytok?
Igen, az ügyfeleket általában fél évig nyomon követjük. Ez azt jelenti, hogy a tanácsadónk kimegy hetente egyszer munkahelyi mentorálásra, és nem engedjük el az ügyfelek kezét. Vannak olyan ügyfeleink, akik évek óta itt vannak nálunk, már a harmadik munkahelyen, vagy akár 8 éve ugyanott, de még mindig bejárnak hozzánk, felhívják tanácsadóinkat, hogy elpanaszolják a problémájukat vagy megosszák örömteli híreiket. Nem áll meg ott a világunk, hogy aláírják, hogy kiléptek a programból, ugyanúgy jönnek és megtalálnak minket. Tanácsadóink sokszor kapnak csokit, plüssállatot, saját készítésű ajándékot. Ez mind egyfajta visszigazolás számunkra, hogy valamit mégiscsak jól csinálunk.
5. Mik a legnagyobb kihívások a szervezet munkája kapcsán?
Az ügyfél tekintetében a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk benne azt a motivációs pontot, amiért ő hajlandó lesz reggel felkelni és elmenni dolgozni. Ez a legnagyobb kihívás, hogy megmutasd számára, hogy ő még mindig ember, van értéke, és tud értéket teremteni. Ez egy igen nehéz feladat, pláne olyan ügyfeleknél, akik már 8-10 éve nem dolgoztak. Én mindig azt mondom a tanácsadóimnak, hogy a mi ügyfeleink nem 0-ról 10-re vannak felépítve, hanem -10-ről 3-ra 4-re. Mert hogy vannak, akik úgy jönnek be, hogy “igen, ők dolgozni szeretnének, ezt történt velük, feldolgozták, és álljunk neki munkát keresni”...ez az ügyfeleinknek az 5%-a. A legtöbb ügyfél viszont csak keseregni jár be hozzánk. 60%-ukban meg lehet találni a tanácsadások során a motivációt, de 40%-ukban sajnos nem. A tanácsadóinknak mindig a sikersztorik adják a löketet, hogy hétről hétre tovább csinálják.
A másik legnagyobb kihívás, hogy a tanácsadóknak megtaláljam azt a motivációt, hogy 1 év után ne hagyjanak itt minket. Nap, mint nap 4-5 életutat végighallgatnak, és az, hogy ezt ők ne vigyék haza magukkal - hogy ne azon aggódjanak este fél 10-kor, hogy Jancsi bácsit hova tudják elhelyezni, mert már jóformán kiflire sincs pénze - borzasztó nehéz nekik. Így megpróbálunk nekik folyamatos szupervíziót, tréningeket tartani. Minden hónap utolsó péntekén ventilációs napot tartunk. Van amikor nem csinálnak semmit, csak leülnek egy fagyi mellé beszélgetni. De ez mindenképpen kell, mert olyan pszichés megterhelés alatt vannak az ügyfelek által, hogy aki itt 2-3 év alatt nem ég ki, az valamit nem jól csinált.
6. Miben különbözik az MPME a többi egyesülettől?
Az egyetlen egyesület, ami országosan jelen van Magyarországon. Illetve úgy gondolom, hogy olyan szakmai vezetőkkel rendelkezünk, akik maximálisan átlátják a mai munkaerőpiaci helyzetet hazánkban, illetve hogy melyik szférában kellene még segítségnyújtás pályázatok kapcsán. Amit kiemelnék még, hogy nagyon büszke vagyok az összes tanácsadókra, az iroda- és szakmai vezetőkre. Nem tudok olyan tanácsadót, aki nem elkötelezett. Akin azt látjuk, hogy csak azért van itt, hogy itt legyen, vele általában el szoktunk beszélgetni, hogy nem ez van a logónkra írva. Az van odaírva, hogy ha bejön az ügyfél, akkor valamit nyújtsunk a számára, hogy elégedetten távozhasson. Senki nem mehet ki “üres kézzel” az ajtón, az a cél, hogy minél több megváltozott munkaképességűnek és hátrányos helyzetűnek segítsünk. És kell is a segítség, mert az az összeg amit szociális segélyként kapnak, az pont semmire sem elég a mai világban. Arra sem elég, hogy a rezsit kifizessék, egyenek valamit, és akkor még a ruházkodásról nem is beszéltünk.
7. Csak nagykorúaknak tudtok segíteni?
A pályázatainkban általában az áll, hogy 16 éven felülieknek keresünk munkát. Nagyon kevés az olyan 16-18 év közötti ügyfelünk, akik keresnek minket. Ők általában 2 dolog miatt maradnak ki az iskolából: egyrészt a drog miatt - ők nem akarnak dolgozni -, a másik dolog pedig, ha a családi körülmények úgy hozzák, és kénytelenek ott hagyni az iskolát, de általában ők elmennek feketén dolgozni. Nem jellemző.
Amit azonban csinálunk, az a pályakezdőknek való tanácsadás. Ez azt jelenti, hogy mielőtt felvételiznének, szeptember-októberben megkeressük a gimnáziumokat, és tartani szoktunk nekik egy pályatanácsadás órát. Ezt úgy hívjuk, hogy Rendhagyó Osztályfőnöki óra. Nagyon szeretik, a való világot hozzuk el nekik, nem azt, ami a tankönyvekben van, és nagyon sok kérdést kapunk általában a tanulóktól.
8. Mit gondolsz a Salarifyról?
Nagyon-nagyon jó kezdeményezés, nagyon jó ötletet találtatok ki. Igazából minden, ami a munkavállalók életének megkönnyítésére van, azt én mindig nagyon nagy szeretettel fogadom. Én nem gondolnám, hogy Magyarországon van olyan cég, aki ezt nem fogadná szívesen, pláne úgy, hogy emellé tesztek egy nemes célt is, hogy bizonyos összegeket felajánlotok civil szervezeteknek. Amit látni kell, az az, hogy Magyarországon mindegyik civil szervezet nagyon szívesen fogad bármilyen támogatást.
Nagyon jó programot találtatok ki, én amikor diákokat és felnőtteket foglalkoztattam, jó lett volna, ha nem nekem kellett volna azzal foglalkoznom, hogy akkor “gyere be kérni a fizetési előleget, itt írd alá, és akkor majd meglesz…”, hanem egy kattintással ez megoldható lett volna. Igazából mindkét oldalnak a létezésén könnyítetek ezzel a projekttel. Én csak azt tudom mondani, hogy hajrá! Minél több cég találjon meg benneteket!
Köszönjük az interjút Baradits-Szabó Veronikának!
Ha szívesen támogatnád a szervezet munkáját adományokkal vagy adód 1 %-ával, az alábbi módon teheted meg:
Adószám: 18997769 – 1- 09
Számlaszám: 10103434 – 03715300 – 01003007
Ha pedig szívesen részt vennél Te magad is az egyesület tevékenységeiben, és önkéntes programjaiban, tudj meg többet itt: https://mpme.hu/onkentesseg/