Nálatok laknak- e állatok?- Igen, a szomszéd! :)

Hát igen, a szomszéd. Nála nagyobb állat nem is kell. Sokan ismerjük azt a jelenséget, amikor az ember finoman szólva nincsen jóban a szomszédjával. A legtöbb esetben már nem is emlékszenek rá a felek, hogy mi volt a konkrét ok, ami eh

Hát igen, a szomszéd. Nála nagyobb állat nem is kell. Sokan ismerjük azt a jelenséget, amikor az ember finoman szólva nincsen jóban a szomszédjával. A legtöbb esetben már nem is emlékszenek rá a felek, hogy mi volt a konkrét ok, ami ehhez az állapothoz vezetett. De az állapot fennáll és sajnos sokszor megkeseríti mindkét fél mindennapjait.

Kezdődik azzal, hogy nem köszönnek egymásnak. Elsétálnak egymás mellett, a kerítés két oldalán egy időben nyírnak füvet, de semmit kapcsolat nincs köztük. Láthatatlanok egymásnak. Mintha a facebook- on beállítanánk, hogy köszi, de nem kérek értesítést a másik tevékenységeiről. (néha egész hasznos lenne...)

Na de miért UTÁLJUK azt a szerencsétlent?

• Nem köszön. (én köszönök?- ki kezdte el a nem köszönést? )
• Hangos, szemetel, 40 fokban éget, bömbölteti a tévét, káromkodik, mikor a gyerekem kint homokozik (tuti direkt csinálja, hiszen LÁTJA, hogy ott a kicsi).
• Alsógatyában mászkál az udvaron. Rosszul bánik a kutyájával                                              (akit egyébként szintén utálok).
• Ezen kívül büdös, szerintem iszik is, meg állítólag veri az asszonyt. Tutira adócsaló, mindig itthon van, mégis most ássák az alapot a medencéhez, vagy latrinához, vagy tudom is én miért túrják a földet. Mindenesetre koszolnak. Jó hangosan.

:) Persze ez a valóságban nem ennyire mulatságos, sok felesleges bosszúságot okoz nekünk. Felesleges, mert nem tudunk rajta változtatni. Vagy csak nem teszünk érte eleget. Pl. kértük már meg arra, hogy ne égessen, amikor 40 fok van? Lehet, hogy eszébe sem jut, hogy mást zavarhat. Nem rosszindulatúságból, hanem mert mindannyian másként gondolkodunk.

Mennyivel jobb volna olyan szomszédokkal körülvenni magunkat, akivel válthatunk néha napján pár jó szót a kerítés mellett, aki öntözi a füvet, mikor nyaralunk, aki átnyújt egy marék diót a gyereknek, abból, amit most szedett a fája alól. Idilli, de nem elképzelhetetlen.

Ha megtesszük mi az első lépést és sikerünk lesz vele, akkor ez biztos, hogy jó érzéssel fog eltölteni minket. Nem kellenek most sem nagy dolgok. Tabula rasa, felejtsd el a régi rosszat, adj neki új esélyt. Egy kora reggeli: Szép reggelt! már önmagában megteheti a hatását.

Ezzel persze nem önalávetésre akarok biztatni, kedves Olvasóm, csak arra, hogy adj magadnak esélyt arra, hogy változtass az életed azon részein, melyekkel nem vagy elégedett. Tedd meg az első lépést. Sok sikert hozzá!

Legyen nálad saját érzelmeidnek az irányítása. Ne hagyd, hogy felbosszantson. Hogyan is tudna? Nincsen rajtad egy "bosszantom" feliratú gomb, amit kedvére nyomkodhat bárki. Ő cselekszik- te reagálsz. Irányítani tudom azt, hogy ő miként cselekedjen? Az esetek túlnyomó részében sajnos nem. Irányítani tudom a saját reakcióimat? HÁT PERSZE! Tudatosság. Tudatosság. Tudatosság. Tudom, ez a vesszőparipám, de hát erről szól ez a szakma. Legyen nálad az irányítás.

Ha már SZOMSZÉDOK, akkor itt egy kis klasszikus! Vigyázat, besírtok rajta! (18+ :) )

Hát igen, a szomszéd. Nála nagyobb állat nem is kell. Sokan ismerjük azt a jelenséget, amikor az ember finoman szólva nincsen jóban a szomszédjával. A legtöbb esetben már nem is emlékszenek rá a felek, hogy mi volt a konkrét ok, ami ehhez az állapothoz vezetett. De az állapot fennáll és sajnos sokszor megkeseríti mindkét fél mindennapjait.

Kezdődik azzal, hogy nem köszönnek egymásnak. Elsétálnak egymás mellett, a kerítés két oldalán egy időben nyírnak füvet, de semmit kapcsolat nincs köztük. Láthatatlanok egymásnak. Mintha a facebook- on beállítanánk, hogy köszi, de nem kérek értesítést a másik tevékenységeiről. (néha egész hasznos lenne...)

Na de miért UTÁLJUK azt a szerencsétlent?

• Nem köszön. (én köszönök?- ki kezdte el a nem köszönést? )
• Hangos, szemetel, 40 fokban éget, bömbölteti a tévét, káromkodik, mikor a gyerekem kint homokozik (tuti direkt csinálja, hiszen LÁTJA, hogy ott a kicsi).
• Alsógatyában mászkál az udvaron. Rosszul bánik a kutyájával                                              (akit egyébként szintén utálok).
• Ezen kívül büdös, szerintem iszik is, meg állítólag veri az asszonyt. Tutira adócsaló, mindig itthon van, mégis most ássák az alapot a medencéhez, vagy latrinához, vagy tudom is én miért túrják a földet. Mindenesetre koszolnak. Jó hangosan.

:) Persze ez a valóságban nem ennyire mulatságos, sok felesleges bosszúságot okoz nekünk. Felesleges, mert nem tudunk rajta változtatni. Vagy csak nem teszünk érte eleget. Pl. kértük már meg arra, hogy ne égessen, amikor 40 fok van? Lehet, hogy eszébe sem jut, hogy mást zavarhat. Nem rosszindulatúságból, hanem mert mindannyian másként gondolkodunk.

Mennyivel jobb volna olyan szomszédokkal körülvenni magunkat, akivel válthatunk néha napján pár jó szót a kerítés mellett, aki öntözi a füvet, mikor nyaralunk, aki átnyújt egy marék diót a gyereknek, abból, amit most szedett a fája alól. Idilli, de nem elképzelhetetlen.

Ha megtesszük mi az első lépést és sikerünk lesz vele, akkor ez biztos, hogy jó érzéssel fog eltölteni minket. Nem kellenek most sem nagy dolgok. Tabula rasa, felejtsd el a régi rosszat, adj neki új esélyt. Egy kora reggeli: Szép reggelt! már önmagában megteheti a hatását.

Ezzel persze nem önalávetésre akarok biztatni, kedves Olvasóm, csak arra, hogy adj magadnak esélyt arra, hogy változtass az életed azon részein, melyekkel nem vagy elégedett. Tedd meg az első lépést. Sok sikert hozzá!

Legyen nálad saját érzelmeidnek az irányítása. Ne hagyd, hogy felbosszantson. Hogyan is tudna? Nincsen rajtad egy "bosszantom" feliratú gomb, amit kedvére nyomkodhat bárki. Ő cselekszik- te reagálsz. Irányítani tudom azt, hogy ő miként cselekedjen? Az esetek túlnyomó részében sajnos nem. Irányítani tudom a saját reakcióimat? HÁT PERSZE! Tudatosság. Tudatosság. Tudatosság. Tudom, ez a vesszőparipám, de hát erről szól ez a szakma. Legyen nálad az irányítás.