Alkotók munkában: Paul McCartney és a „Yesterday”

1963. novemberének egy napján Paul McCartney későn ébredt – ahogy mindig is szokott – az Asher család londoni Wimpole Street-en található házának emeleti hálójában. Egy dallamról álmodott, és ez a dallam még mindig ott motoszkál

1963. novemberének egy napján Paul McCartney későn ébredt – ahogy mindig is szokott – az Asher család londoni Wimpole Street-en található házának emeleti hálójában. Egy dallamról álmodott, és ez a dallam még mindig ott motoszkált a fejében.

Álmosan a zongorához lépett, mely közvetlen az ágya mellett állt, és elkezdett rajta játszani. Először arra gondolt, hogy ez a dallam valami részlet lehet a „Chicago” vagy a „Stairway to Paradise” sztenderdből, vagy valami hasonló, amit régen az apja játszott otthon. Csak elfelejtette a nevét. Mivel éppen akkor kelt ki az ágyból, félálomban tűnődött, hogy mi lehet ez a dallam. Meg volt győződve, hogy valami olyasmi, amit korábban már hallott. Több hangnem is lejátszotta, és egyre jobban hangzott. Újból és újból végigjátszotta a zongorán, amíg úgy nem érezte, hogy kezd kikristályosodni. „Hé haver, ez lehetne akár az enyém is!” – ötlött fel benne. Ráeszmélt, hogy ezt a dallamot egyszerűen megálmodta magának. Nem volt rá logikus magyarázat. Még soha nem élt meg ilyet előtte, és azóta sem. A „Yesterday” volt az egyetlen szám, amelyet megálmodott.

Álom ez, vagy valami más?

A „Yesterday” volt a legkönnyebben született Beatles sláger. McCartney álmosan, még mindig közel a tudattalan álom állapotához, lejátszott egy dallamot, mely belőle bukott fel. Látszólag a semmiből jött. McCartney felkelt, fejben dúdolgatta, majd a zongorán lejátszotta. Tényleg így működik ez? Mit mond erről a tudomány?

Sokan gondolják azt, hogy a kreativitás hirtelen belátást és magas szintű képzelőerőt foglal magában. Tagadhatatlan, hogy előfordulnak ilyen kreatív villanások. Azonban a kutatások bizonyítékai azt sugallják, hogy a kreatív teljesítmény legtöbbje valójában meglévő ötletek és ismeretek logikai kiterjesztései, melyhez hosszú és kemény munka kapcsolódik, és persze sok apró botladozó lépés. A kreatív ötletek nem a semmiből keletkeznek. Sokkal inkább a korábban megszerzett tapasztalatok és ismeretek mély forrásából buknak fel, melyeket az adott területen szereztünk - legyen az festészet, zene, üzlet vagy tudomány. Az új ötletek leginkább úgy születnek, hogy „kitalálójuk” korábbi gondolatokat fogalmaz újra vagy alakít át.

 

A szakemberek szerint itt is ez történhetett.

Abban az időben, amikor Paul McCartney megálmodta a „Yesterday” számot, éjjelente rendszeresen fellépett valahol a Beatles-szel, nappal pedig szinte folyamatosan zenével kapcsolatos tevékenységet végzett. Ekkor zajlott a Beatles londoni őszi turnéja.

Talán kevesen tudják, hogy a Beatles sikere mögött rengeteg munka állt. A zenekar többek közt azért válhatott ilyen sikeressé, mert fiatalon rendszeresen Hamburgba turnéztak, ahol naponta akár 8 órát is játszottak, a hét minden napján, szünet nélkül. Elképesztően sokat játszottak: a becslések szerint akár 1200 fellépésen is túl voltak, mire berobbant a siker. Talán meglepő, de a Beatles a kezdetek kezdetén csak mások számait játszotta, többek közt Elvis vagy Little Richard dalait. És csak azért kezdtek el saját számokat írni, mert nem akarták, hogy más zenészek lemásolhassák a műsorukat. Annyit gyakoroltak és tanultak, hogy mesterévé váltak a szakmájuknak, majd ők lettek azok, akik felülírták a szakma szabályait. Ők így tudtak eredetit alkotni.

Csíkszentmihályi évek óta kutatja a kreativitás jelenségét, számos híres alkotóval készített személyes interjút azért, hogy megértse az alkotó személyét és az alkotás folyamatát. Úgy véli, hogy a kreativitáshoz meg kell érteni azt a komplex kontextust, amelyben a személy működik. A kreatív egyén valójában egy rendszer része, melynek elemei kölcsönös befolyásolás és információ-áramlás mentén működnek. Csíkszentmihályi így állította össze rendszerelméletét, melyben kiemelt szerepe van a kreatív egyénnek, a szakértői körnek (mely a változás, újítás relevanciáját jóváhagyja) és annak a tartománynak, melyet a kreatív személy a munkájával megváltoztat.

 

Tudatos és tudattalan válaszaink.

A kreativitás nem egy villanykörte az agyunkban, ahogy azt a karikatúrák sokszor ábrázolják, hanem intenzív tanulás, hosszú reflektálás, kitartás és érdeklődés által született teljesítmény. A kreativitás a tudatos és tudattalan válaszaink arra, hogy élünk. Paul McCartney pedig egész életében a zenében él. Ahogy egy barátja, Barry Miles megfigyelte őt: „Minden zenével kapcsolatos dolog, melyet Paul megismer, a fejében azonnal rögzül. Ez lehet a felelős azért, hogy évekkel később ezek az ismeretek új köntösben előbújtak. Pont akkor, amikor szüksége volt rá.”

Ha kissé cinikusak lennénk, azt is mondhatnánk, hogy olyan, mintha Paul McCartney a számítógépébe betöltötte volna a sok évnyi zenehallgatást és zenei anyagot, melyet az apjától, és az olyan különböző zenei stílusokat képviselő emberektől kapott, mint Fred Astaire, vagy Gerschwin. Majd ez a számítógép egyik reggel váratlanul kiadott egy eredményt, mely remek dalnak bizonyult.

Írta: Zétényi Anna, InnovaLab Insitute