Az ünnepek távlata: A távolság pszichológiája

Hogyan serkenthetik a szabadnapok a munkahelyi problémamegoldást? A karácsonyi ünnepek és szabadnapok a kedvenceim közé tartoznak. Szerencsés esetben két hétre is letehetjük a munkahelyi kötelezettségeket, és az élet – számomra s

Hogyan serkenthetik a szabadnapok a munkahelyi problémamegoldást?

A karácsonyi ünnepek és szabadnapok a kedvenceim közé tartoznak. Szerencsés esetben két hétre is letehetjük a munkahelyi kötelezettségeket, és az élet – számomra sokszor – jelentésteljesebb oldala felé fordulhatunk: a család, az emberi kapcsolatok, az ünnepek és a kikapcsolódás felé. Ezek a szabadságok nagyon hasznosak lehetnek. Nem csak azért szeretem, mert lehetőségem nyílik mentálisan és érzelmileg feltöltődni, hanem azért is, mert ilyenkor nagyon jó ötleteim merülhetnek fel a munkával kapcsolatos dilemmák megoldására is. Furcsának tűnhet, de így van.

Van abban valami dekadens, hogy nem nézzük a e-mail-eket, otthagyjuk a közösségi oldalakat, elvonulunk pihenni. Viszont azzal, hogy eltávolodunk a munkától, képessé válunk új módon gondolkozni a munkáról. Az eltávolodás eredményeként pedig akár látszólag lehetetlennek tűnő problémák, - amelyekkel hónapokon át viaskodhattunk – hirtelen megoldhatókká válnak. Ezt a jelenséget a pszichológia is ismeri.

Az Indiana University-n Lile Jia pszichológus végzett ezzel kapcsolatos kutatásokat, amikor a hallgatók számára adott problémamegoldási feladatot. A hallgatók egy csoportjának azt mondta, hogy a feladatot olyan egyetemi diákok fejlesztették, akik jelenleg külföldön, Görögországban tanulnak. Míg a kísérletben résztvevő hallgatók másik csoportjának azt mondta, hogy a feladatot olyan egyetemi diákok állították össze, aki az Indiana University-n tanulnak. Első pillantásra nehéz elhinni, hogy egy ilyen apró és irrelevánsnak tűnő különbség számottevően befolyásolná a teljesítményt. Miért számítana, hogy a feladatot hol állították össze?

Mégis, a két csoport teljesítménye között meglepő különbségek mutatkoztak. Azok a hallgatók, akik a Görögországban tanulók feladatát kapták, jelentősen több és jobb minőségű megoldási javaslattal álltak elő. Mivel a probléma forrása messze volt, a hallgatókat kevésbé korlátozták a szokásos megoldási sémák. Nem pusztán a lokális lehetőségekre összpontosítottak, hanem az egész világban gondolkoztak.

Vagyis a távolság észlelése – lehet az a távolság földrajzi, időbeli vagy feltételes – drámaian befolyásolhatja, hogy miként gondolkozunk. Azoknál a dolgoknál, melyeket közel érzünk, inkább konkrétumokban gondolkozunk, míg azoknál, melyek távolinak tűnnek, sokkal absztraktabb, szabadabb módon.

Ez történhet velünk a szabadságok alatt is.

Ha kiszakadunk abból a munkakörnyezetből, ahol a legtöbb időnket töltjük, az agyunk számára hirtelen tudatossá válhatnak olyan ötletek is, melyek korábban elnyomás alatt voltak. Elkezdhetünk szokatlan lehetőségekben gondolkozni, melyek talán soha nem bukkantak volna elő, ha minden napunkat az irodában töltjük.

Ez a példa is mutatja, hogy sokszor megfeledkezhetünk arról, hogy a körülmények mennyire befolyásolhatják a kreativitásunkat. Ha mindig túl közel vagyunk a problémához, ha ragaszkodunk az e-mailekhez, telefonunkhoz, akkor a már bejáratott, megszokott mentális szokásaink szerint gondolkozunk. Azt hisszük, hogy nem lehet a dolgokról másként gondolkozni, mint ahogy szoktunk. Egészen addig, amíg a szabadságunkat töltve, a karácsonyi bejglit, az alpesi hütte forralt borát, vagy a tengerparti koktélt kóstolgatva – amikor akár több száz kilométerre vagyunk a munkahelyünktől – hirtelen meg nem találjuk az a választ, amelyre mindig is szükségünk volt.

Írta: Zétényi Anna

A távolság és az újdonság a kreativitás katalizátorai.

Ha valahonnan hazamegyünk, a megszokott környezet fogad,

de bennünk már változott valami, ami minden másra hatással van.

Jonah Lehrer