Felvételi időszak egyenlő a stresszel?

Nemcsak a gyereknek, a szülőnek is nehéz ez az időszak.

Izabell lányom is most szombaton írta a központi felvételit. Őszinte leszek, szülőként nekem is nehéz ez az időszak: közösen várjuk az eredményt, utána pedig izgulunk, hogy bejut-e az általa kiválasztott suliba...

Pontosan tudom, min megy most keresztül sok szülő: a feszültség, az aggódás, a „jól csináljuk-e?”, a visszafogott (vagy kevésbé visszafogott) belső nyomás mind ismerős.

Szülőként sokszor „megoldani” szeretnénk a helyzetet: tanulási tervet készítünk, határidőket figyelünk, motiválunk.

De a felvételi stressz elsősorban érzelmi terhelés.

Itt jöhetnek jól olyan szupervíziós szemléletű eszközök, amelyeket szülőként is alkalmazhatunk.

1. Biztosítsuk a lehetőséget gyermekünknek, hogy megélje a benne lévő érzéseket
Nem kell azonnal megnyugtatni vagy relativizálni. Elég néha ennyit mondani, hogy „Látom, mennyire nyomaszt ez.” Ezáltal jelezzük felé, hogy elfogadjuk érzéseit és támogatjuk jelen helyzetben.

2. Valódi érdeklődést mutató kérdések használata:
– „Mi most a legnehezebb számodra?”
– „Mikor érzed magad egy kicsit kevésbé feszültnek?”
Ez segít a gyereknek a saját erőforrásaira koncentrálni.

3. Normalizálás, nem bagatellizálás
A stressz nem gyengeség, hanem természetes reakció egy nagy tétű helyzetben.

4. Saját szülői feszültségünk kezelése
A gyerek stresszét nem tudjuk csökkenteni, ha közben mi magunk is túlfeszítettek vagyunk.

A szupervíziós szemlélet lényege, hogy nem megjavítani, hanem megtartani szeretnénk a másikat az érzései megélésében.

Ez sokszor többet segít, mint bármelyik tanulási módszer.

Ha most ebben vagytok: nem vagytok egyedül.
Ez az időszak sok családnak nehéz. Kitartást kívánok minden érintettnek...