Rangkórság Amerikában
Mindegy, mi a feladat, a neve hangozzék jól! Úgy tűnik, egyre több munkaadó jön rá Amerikában is, hogy ha a fizetést nem tudja emelni, címeket kell osztogatni. Nem mindegy ugyanis, mi szerepel a munkavállaló névjegykártyáján. A legt
Mindegy, mi a feladat, a neve hangozzék jól! Úgy tűnik, egyre több munkaadó jön rá Amerikában is, hogy ha a fizetést nem tudja emelni, címeket kell osztogatni. Nem mindegy ugyanis, mi szerepel a munkavállaló névjegykártyáján. A legtöbben komoly elismerésnek, megbecsülésnek érzik az előléptetést, még ha azzal nem is járnak plusz jogosultságok, vagy béremelés. Azok persze, akik már régóta a csúcs közelében vannak, ellenzik a titulusok bőkezű osztogatását. Miért is hívják latin-amerikáért felelő menedzsernek azt, aki az argentin partnernek szóló e-maileket fordítja, ha más dolga nincs, ráadásul a cégnek sincsenek partnerei Argentínán kívül más dél-amerikai országban? Azt mondják, az állás megnevezése igenis fontos motivációs tényező. Állítólag ugyanolyan munkakörben, ugyanolyan munkát jobban végez az, akinek hangzatosabb a címe. Nyilván persze, ez is mentalitás dolga. A New York Times blogjában azonban megdönthetetlen érvvel szolgál a „felülcimkézés” mellett egy cégtulajdonos. Ha az üzletfejlesztési igazgatója keres meg e-mailben egy potenciális partnert, a levélre sokszor válasz sem érkezik. Ha azonban ugyanazt a levelet az ő e-mail címéről küldik, és az aláírásban a C.E.O. titulus szerepel, perceken belül jön a válasz, az időpont. Megoldás: hívjanak mindenkit vezérigazgatónak. Ezen belül persze lehet szelektálni: az igazi főnök például lehetne a legvezérebb igazgató. Igaz, akkor kezdődne minden előröl.
