Nem az Ön generációjában gondolkodunk…
Nagyon közeli ismerősöm mintegy két és fél évig volt „állás” nélkül. Addig is alkalmi megbízásokból tartotta el magát több-kevesebb sikerrel. Sok állásra pályázott, de persze a legtöbb helyről visszajelzést sem kapott. Ahol
Nagyon közeli ismerősöm mintegy két és fél évig volt „állás” nélkül. Addig is alkalmi megbízásokból tartotta el magát több-kevesebb sikerrel. Sok állásra pályázott, de persze a legtöbb helyről visszajelzést sem kapott. Ahol komolyan foglalkoztak vele (ez összesen kettő cég/intézmény volt a mintegy kétszázból), ott eljutott a legvégső körig. De egyik esetben sem őt választották…
Ismerősöm – hívjuk Balázsnak – 53 éves. Élete nagy részében vidéken élt, válása után, három és fél éve költözött Budapestre. Próbáltam lejegyezni szavait, íme, a története, ahogy ő látja…
„Több munkahelyen dolgoztam aktív pályafutásom során, de a legutóbbi váltásom még 2004-ben történt. Korábban soha nem volt gondom az új, vonzóbb munkahely megszerzésével, így álmomban sem gondoltam volna, hogy 50 felett mennyire nehéz lesz mindez.
Az érdekes sztorim egy sütőipari céggel történt. Prémium termékcsaládjuk értékesítésének támogatására kerestek termékmenedzsert. A jelentkezőket egy internetes oldalra irányították, ahol egy erre szakosodott cég több napon és több fordulón keresztül tesztelte a jelentkezőket.
Elég jól haladtam a teszteken, megkaptam az utolsó értesítést, hogy a legjobbak közé kerültem, várhatom a hívást a személyes interjúra a cég vezetőivel. Vártam, de sokáig nem történt semmi. Aztán egyszer csak hívtak, de a netes HR-es cég egyik vezetője volt az. Tájékoztatott, hogy végül nem hívnak be a sütőipari céghez, mert a vezetők „nem az én generációmban gondolkodnak”.
Ez persze csakis telefonon hangozhatott el, mert ha bárki írásba adja, akkor jogosan fordulhattam volna az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Na, mindegy, mindig is előre néztem, kerestem tovább, mígnem néhány hónapja rátaláltam a jelenlegi munkahelyemre.
A napokban gondolkodtam el kicsit ezen a „nem az én generációmban gondolkodnak” dolgon. Jelenleg egy fiatalokkal foglalkozó, nekik munkát biztosító vállalkozásnál dolgozom. A feladatom jelentős részét képezi, hogy az utóbbi hét évben negyedével megfogyatkozott egyetemi hallgatói kört (meg persze a fiatalabbakat is, 15-26 év között) megszólítsam. Mellette korábbi, hasonló tevékenységem során szerzett tapasztalataimat is kamatoztathatom, és öt munkatársnak vagyok a közvetlen felettese.
Milyen sikerrel? Az idei év első négy lezárt hónapja alapján úgy tűnik, hogy a rám bízott részleg árbevételét időarányosan 70 százalékkal növeltem. Teljesen új munkatársként tervet készítettem az idei évre, főleg a múltbeli tapasztalataim alapján. Bevezettem a havi, projektszintű monitoringot, így pontosan látjuk, hol kell beavatkozni, ha gond van – de szerencsére egyelőre nincs. A munkatársaim együtt, egymásért, csapatként működnek, teljes bizalommal vagyok irántuk, és ezt tapasztalom részükről is. A Facebook-oldalunk aktivitása állandóan az első ötben van a megfigyelt 28 versenytárs oldallal összevetve, növekednek a lájkok, pedig a célcsoport a fiatalok.
Szóval, innen üzenem a „nem az én generációmban gondolkodó” cégvezetőknek, hogy valószínűleg hibáztak….”
lejegyezte: Kurdi Ferenc - üzletág-vezető
Pensum Csoport
