„Csak nehogy coach legyél – velük már Dunát lehet rekeszteni” Szubjektív vélemény és 7 mítosz a coachingról
Ezt a kissé lekezelő és vitára ingerlő mondatot olvastam nemrégiben egy a vállalkozások alapításával-működésével foglakozó Facebook-oldalon, amikor is egy közgazdász azt a kérdést tette fel, hogy miben segíthetne az induló váll
Ezt a kissé lekezelő és vitára ingerlő mondatot olvastam nemrégiben egy a vállalkozások alapításával-működésével foglakozó Facebook-oldalon, amikor is egy közgazdász azt a kérdést tette fel, hogy miben segíthetne az induló vállalkozóknak. Elgondolkodtam ezen a bejegyzésen: vajon miért alakult ki ez a negatív megítélés, valóban olyan sok-e a coachok száma mostanában Magyarországon és egyáltalán hogyan látom én a coachingnak, mint vállalkozásnak a helyzetét. (Hangsúlyozom –bár tagja vagyok az egyik hazai coach szakmai szövetségnek – az itt kifejtésre kerülő álláspont kifejezetten a magánvéleményem…)
A coaching szolgáltatások piaca a világban mintegy 2 mrd USD-re tehető (és évről-évre növekszik), az International Coach Federation (ICF) nyilvántartásában szereplő coachok száma 20 ezer. A coaching manapság „cool” téma - ezt jelzi, hogy pl. a HR-Portálon és a blogokban igen népszerűek a coachinggal foglalkozó cikkek-bejegyzések. A nagyobb publicitást az is generálja, hogy nemrégiben jelent meg a Magyarországi Coach-szervezetek Szövetsége kérdőíves felmérésének előzetes eredménye. A blog-bejegyzésem további aktualitása, hogy éppen ezen a héten van az International Coaching Week.
„Képezz coachot – százat, ezeret.”
Nézzük először azt a kérdést: vajon hány coach van ma Magyarországon, illetve valóban túl magas-e a coachok száma? Nehéz a különböző adatforrásokat összehasonlítani, de azt gondolom az 1000 fő körüli coachszám (ez 100 coachot jelent 1 millió főre) nem túlzás, sőt… Ha egy korábbi ICF-felmérés alapján ezt a számot összehasonlítjuk az Egyesült Államokban működő coachok számával (ami 40, egy millió lakosra), akkor megdöbbenünk! Ha hihetünk az adatoknak, akkor Magyarországon 1 millió lakosra számítva 2,5-szer annyi coach van, mint az USA-ban… Lehet, hogy ebben már megelőztük Amerikát? (Az igazsághoz tartozik, hogy az ICF statisztikában –ahol ez a 40-es érték is szerepel- a kelet-európai régióra megadott szám csak 7,9) Persze most lehetne hosszasan filozofálni arról, hogy biztosan eltérőek voltak a módszertanok, vagy arról vitatkozni ki számít igazán coachnak. Vagy például arról is lehetne eszmét cserélni coach-e a coach ügyfelek nélkül? Mindenestre az 1000 főt meghaladó szám elég soknak tűnik.
A témában meglehetősen sarkos véleményt fogalmazott meg már korábban a HR-Portálon Malchiner Maximilian Péter (Ha nem megy semmi, menj el coachnak!), aki elsősorban a coachok alkalmasságának kérdését és az ügyfelek iránti felelősséget hangsúlyozza. És persze a coach-képző szervezetek szerepét is… A cikk kapcsán megjelentek olyan észrevételek, hogy nem baj, ha sok ember kerül kiképzésre coachnak, mert ezáltal javul társadalmi szinten a kommunikációs készség és növekszik az önismeret. Ezzel az érveléssel nem is lenne semmi gond, ha a coach-képzésre jelentkezők többsége nem azzal az elvárással kezdené meg tanulmányait, hogy ő most egy vonzó - több tízezres coaching óradíjakkal kecsegtető - potenciálisan igen jó üzletbe fektet be százezreket. Ezt a megállapítást alátámasztják azok a személyes beszélgetések is, amelyeket az elmúlt 3 évben különböző coach-kollégákkal folytattam. Mintegy 70 emberrel beszélgetve, jelentős többségük (kb. 90%) reméli a coachingot a jövőben fontos jövedelemforrásnak.
A határtalan coaching
Bár közvetlen coaching szakmai kérdésekkel most nem kívánok foglakozni, azért az elgondolkodtató és jelzi, hogy túl sok „eszkimó” van a piacon, hogy sorra jelennek meg igen eltérő „coaching”-területek. Sokan gondolják azt –mivel „trendi” a coaching- elég csak ezt a szót egy tevékenységük mögé biggyeszteni, és máris valami újat találtak ki. (És itt csak kettőt említek: kutya, csoki…) Persze a sokszereplős piacon mindenki igyekszik magát valamilyen módon megkülönböztetni másoktól és valami speciálisat kitalálni. Véleményem szerint, azonban ezek többségének nem sok köze van a coachinghoz és szakmai hitelessége és megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető.
Az ilyen „light”-os burjánzás ronthatja a coaching presztizsét. Figyelemmel kísértem például a Pszichológusi Kamarai törvénytervezet közelmúltban a Facebookon lezajlott vitáját és ez alkalommal voltak bizony olyan pszichológusok-pszichiáterek, akik az „aura-hegesztőkkel” egy sorban említették a coachokat…
Rátérve a coaching üzleti oldalára, tapasztalataim szerint az alábbi mítoszok jellemzik a coachingot, jelentős mértékben azok részéről, akik ilyen vállalkozáson törik a fejüket. Elöljáróban annyit: a coaching olyan szempontból is speciális szolgáltatás, hogy bizalomra épül - „eredménye” csak utólag derül ki (ha egyáltalán kiderül) és hatása nehezen számszerűsíthető. A coaching-szolgáltatást igénybevevő cégek jelentős része nem méri a megtérülést (ROI) és megelégszik a „puha” minősítéssel: pl.: „javult a kommunikáció”.
- „A coaching szolgáltatással gyors üzleti sikert lehet elérni” Ez az esetek többségében illúzió: ritkán lehet hallani ilyen, valóban hiteles sikertörténeteket. Az üzleti sikerért keményen meg kell dolgozni, ez időt - akár több évet is- és türelmet igényel.
- „Nem kell különösebb képzettség a coachinghoz”
Hamis – mert tartósan hiteles coachként fellépni csak releváns szakmai ismeretekkel, tapasztalattal lehet. Az, viszont már más kérdés mennyire érdekli a potenciális ügyfeleket az üzleti partner (coach) coaching végzettsége, minősítése. Az ICF szerint az ügyfelek 80%-a mutat érdeklődést a coach minősítése iránt, míg mások (pl. Sherpa Coaching) ezt az arányt jóval alacsonyabbra teszik kb. 35%-ra. Meghatározónak szerintük (kb. 50%) az üzleti-tanácsadói tapasztalat bizonyult. Egy másik példa: az American Management Association felmérése szerint az üzleti coaching megbízásoknál az üzleti tapasztalat fontossága 70,8%-ot kapott, a hiteles ajánlások szerepe pedig közel 60%. Tehát, kisebb jelentősége van a különböző coaching minősítéseknek a tényleges megbízások elnyerésénél.
- „Ha szakmailag felkészült vagyok, akkor üzleti, vállalkozói, piaci ismeretek szerepe másodlagos.”
Az állítás hamis, hiszen a sikerhez elengedhetetlen az üzleti-marketing ismeretek megszerzése (esetleg megvásárlása), a piacismeret, a stratégiai gondolkodás, bizonyos költségkategóriák ismerete, egy egyszerűbb üzleti- modell-terv összeállítása. Tehát önmagában az édeskevés az érvényesüléshez, ha valaki mondjuk nagyon jó a karrier-coachingban. De ezt pl. csak ő tudja és mások számára nem „látható”.
- „Ha a coachok összefognak, együtt gyorsabban lehet üzleti sikert elérni.”
A szinergikus hatások, a tevékenységek-költségek megosztása miatt az állítás akár igaz is lehet, de ha hiányzik az elvek, eljárások és értékek, előzetes összehangolása, az üzleti modell meghatározása, a feladat-, és munkamegosztás tisztázása, akkor a kudarc előre borítékolható.
- „Az online marketing, a közösségi média, a honlap szerepe meghatározó az üzleti sikerben.”
Ez egy különösen népszerű hamis hit. Egy „csili-vili” honlap biztos kivívja sokak elismerését, de kevés a bevételt hozó eredményes ügyfélszerzéshez. Ugyanez igaz a like-olók tömegére is. Sokkal hasznosabb a „szájpropaganda”, a személyes ajánlás.
- „Kellő önismeret, tapasztalat, felelősség nélkül is lehet valaki coach.”
A válasz, természetesen hosszú távon nem, illetve átmenetileg akár lehet igen is. Ez összefügg a szakmai alkalmasság vizsgálatának és a terület jogi szabályozásának hiányával. (Ez utóbbira a vezérfonalat pl. az ICF etikai normái képezhetnék…) Egyébként az USA-ban már volt per a coaching-szolgáltatással összefüggésben és az előrejelzések szerint, ezek száma nőni fog.
- „Nagyobb befektetés nélkül is elérhető az üzleti siker.”
Az állítás megkérdőjelezhető. A coaching-szolgáltatásnak ugyan sajátossága, hogy alacsony a belépési korlát – tehát különösebb ráfordítás nélkül is nevezheti magát valaki coachnak. Ha azonban megfelelő tudást, képesítést, minősítést kíván a terület iránt érdeklődő megszerezni, akkor ehhez bizony ki kell nyitnia a pénztárcáját. Ugyancsak költségekkel (befektetéssel) jár, ha valaki megkezdi vállalkozóként való működését és folyamatosan fejlődni szeretne: technikai háttér, utazási költségek, honlap, szakirodalom, könyvelő, konferenciák, stb. És vannak olyan „láthatatlan” költségek (időráfordítás), amelyek ugyan nem járnak tényleges pénzkiadással, de mégis kvázi költséget jelentenek. Például, amikor érdekes szakmai cikket olvasunk a net-en, vagy üzleti-, szakmai találkozókra megyünk.
Mutatja, hogy viszonylag kevesen mérlegelik coach-képzés előtt, vagy után, a fenti szempontokat, hogy a sikeres (csak a coachingból élő vállalkozók aránya) csak mintegy 5-7%-ra tehető.
A Magyarországi Coach-szervezetek Szövetsége felméréséből megrajzolható a sikerre esélyesebb coach profilja:
Több diplomával, jelentős élettapasztalattal rendelkezik. Ha a coach férfi, nagyobb eséllyel kap felsővezetőkre vonatkozó megbízást és hasonló tendencia figyelhető meg az utóbbi időben a life-coaching területén is.
Ezekre az eredményekre jól rímel Komócsin Laurával készített, a HR-Portálon korábban megjelent interjú is (egyik részében egy brüsszeli EU-s találkozóról, amelyik a kkv-k támogatásáról szólt)
„Kínálat terén lehet, hogy csak egy szűk mintát láttam. Vagyis lehet, hogy ez még nem trend, csak egy kisebb metszet. Huszonöten voltunk jelen a rendezvényen az EU különböző tagállamaiból. A huszonöt coachból hárman voltunk nők és ketten 45 év alattiak. A legtöbben úgy mutatkoztak be, hogy XY nagyvállalat felsővezetőjeként mentek nyugdíjba pár éve és még erejük teljében vannak és szeretnének értéket adni a világnak és ezért kezdtek el coacholni. Pár éve az ilyen bemutatkozásokon sokkal több hölgyet láttam, akik úgy mutatkoztak be, hogy szültek egy-két-három gyermeket és nem akarnak már vezető pozícióba visszamenni, szeretnének rugalmas munkaidőben is értéket adni, így koruk és nemük is más volt.”
Célszerű tehát az előzőeket mérlegelni, ha valaki coacholással, vállalkozóként coaching-szolgáltatással szeretne foglalkozni.
A várható tendenciák közül, most csak egyet emelnék ki. Véleményem szerint a Pszichológusi Kamarai törvény elfogadása új helyzetet teremt a coaching-piacon, elsősorban a life-területen. Ennek eredményeként –ehhez elég, akár egyetlen per is, egy coach ellen, aki „tiltott” területre téved - megkezdődik a coachok átáramlása a business területek felé. Ez a folyamat viszont még inkább kiemeli vázolt mítoszokkal való leszámolást.
Kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés és köszönöm annak, aki végigolvasta. Minden észrevételt szívesen veszek és kíváncsian várom, hogy mások hogyan látják, miként gondolkodnak erről a témáról.
A coaching vállalkozás után érdeklődők támogatását, felkészítését szolgálja a „Hogyan lesz a coachingból üzlet?” tréningünk. A tapasztalatok szerint a tréninget elvégzők sokkal reálisabb képet képesek alkotni saját üzleti-vállalkozási lehetőségeikről és könnyebben megtalálják azokat a fejlesztési-fejlődési lehetőségeket, piaci réseket, amelyeket érdemes megcélozni.
Csuport László tanácsadó, coach, stresszkezelési facilitátor
www.inspiralocoaching.com