Mit keres a pingvin a mélyhűtőben? Melyek voltak 2015. legvadabb állásinterjú kérdései?
Ha valaki eljut a személyes állásinterjúig, akkor ez azt jelenti, hogy egy-vagy több akadályt már sikerrel vett: a motivációs levele+CV-je átment az első szűrőn, és a jelölt a teszten (ha van), esetleg a telefonos interjún is eredmén
Ha valaki eljut a személyes állásinterjúig, akkor ez azt jelenti, hogy egy-vagy több akadályt már sikerrel vett: a motivációs levele+CV-je átment az első szűrőn, és a jelölt a teszten (ha van), esetleg a telefonos interjún is eredményesen vizsgázott. Jelentős tehát az állásinterjún való sikeres szereplés jelentősége az állás elnyerése szempontjából. Mint több évtizedig gyakorló vezető magam is több százszor ültem az asztal kellemesebb oldalán és azt tapasztaltam, hogy egyre „felkészültebbek” a jelöltek, egyre több a betanult sémák szerint szerepet játszó jelentkező és a rendelkezésre álló rövid idő alatt egyre nehezebb reális képet alkotni egy-egy jelölt valódi személyiségéről, viselkedéséről. (Ebben egy kicsit én is „hibás” vagyok mivel mostanság magam is sok ügyfelet készítek fel az állásinterjúra, még ha nem is tanácsolom nekik azt, hogy „vetkőzzenek ki” magukból.)
Így egy vezetőnek - ha szeretne reális képet kapni - igyekeznie kell olyan kérdéseket feltennie, amelyek segítenek kizökkenteni a jelöltet a betanult, hamis sémákból, sablonokból. Nekem például az egyik ilyen kérdésem: milyen rossz tulajdonságokat mondana önről barátja/barátnője?
Azonban, vannak olyan helyzetek is, amikor egyoldalúvá, öncélúvá válik a kellemetlenkedő kérdések alkalmazása és azon kívül, hogy meglepi a jelentkezőt más haszna nem nagyon van. Az un. fusztráló kérdések köre szinte határtalan és szinte csak a vezető fantáziáján múlik, hogy mivel „vágja orrba” a jelentkezőt. Néhány ilyen vadhajtást szedett össze a Glassdoor internetes HR oldal.
A pálmát 2015-ben a következő kérdés vitte el:
„Mit tenne, ha egy pingvint találna a mélyhűtőben?” Még mielőtt folytatnám, mindenki gondolkozzon el azon, milyen választ adna egy ilyen kérdésre, és ha vezető, akkor a válaszból vajon milyen következtetéseket tudna levonni? (Én nagy gondban lennék…)
Mutatóban néhány a neten megadott érdekesebb válaszok közül:
„Hívnám az állatmentőket.”
„Megetetném”
„Csinálnék vele egy szelfit.”
„Visszacsuknám a hűtő ajtaját.”
„Ellenőrizném, hogy megvan-e még a vanília jégkrémem.”
Egy másik ilyen „szokatlan” kérdés: „Hány kosárlabda férne el ebben a szobában?” Vagy: „Ha egy virsli kitágul, melyik irányba hasad – széltében, vagy hosszában?”
Az ilyen céltalan, értelmetlen kérdések elharapódzása miatt például a Google HR területe iránymutatást adott ki a vezetők számára, hogy a mellbevágó kérdések helyett inkább azt firtassák, hogyan viselkednének a jelöltek különböző munkahelyi szituációkban. (Pl.: „Beszéljen arról, amikor…”, vagy „Mit tenne, ha…?”) Arról még nincs egzakt információ, hogy a vezetők mennyire fogadták meg a tanácsokat… A személyes vezetői állásinterjú további hátránya lehet, hogy –különösen, ha nem strukturált- rendkívül szubjektív és erősen arra hitre támaszkodik (egyfajta optimista torzításként), hogy a vezető szinte tévedhetetlenül ki tudja választani az alkalmas jelöltet.
Mindenesetre az interjúztató kollégáknak azt ajánlom, kerüljék el a tapasztalatok szerint haszontalan „ugrató” kérdéseket, az interjúra készülőknek pedig az a tanácsom, hogy megfelelő előkészületek után (pl. pontosság, tájékozódás-felkészültség, öltözet, stb.) legyenek hitelesek, bátran adják önmagukat – hosszabb távon biztosan megéri. És ha szükséges, kérjék ehhez szakember támogatását.
Csuport László
karrier-tanácsadó, coach
