Mit üzennek az újévi fogadalmak?

Így január elején gyakran látok új, ismeretlen arcokat a Duna-parton futók között, hallok ismerősi, rokoni körből nagy elhatározásokról és olvasok szépen rendszerezett statisztikákat a különböző külföldi magazinokban az újévi

Így január elején gyakran látok új, ismeretlen arcokat a Duna-parton futók között, hallok ismerősi, rokoni körből nagy elhatározásokról és olvasok szépen rendszerezett statisztikákat a különböző külföldi magazinokban az újévi fogadalmakról. (pl. Time, Forbes). Ezek alapján összeállítható az a „profil”, amelyik hűen tükrözi a leginkább jellemző vágyakat, fogadalmakat. Itt most nem kívánok foglalkozni az olyan - szinte unalomig ismételt- vállalásokkal, minthogy „lefogyok”, „egészségesebben étkezek”, „felhagyok a dohányzással”, „kevesebbet iszok”, stb. Az előzőeknél számomra sokkal érdekesebbek - és a TOP 10 fogadalmakban rendszeresen bekerülnek- azok a vágyak, vállalások, amelyek többnyire ezeket a témákat érintik: • kevésbé stresszesen szeretnék élni és több lehetőséget adni magamnak a lazításra, • több időt szeretnék a családomnak és kapcsolataim ápolására fordítani, • szeretnék megtanulni, kipróbálni új dolgokat, • jó lenne többet sportolni, kirándulni • szeretnék elutazni ismeretlen helyekre, • szívesen vállalnék önkéntes munkát • szeretnék többet foglalkozni magammal Vajon melyik lehet az az időtöltés, amelyik szinte mindegyik vágyat kielégíti? Ez a sabbatical és ennek részeként, vagy önállóan az utazás. Ez utóbbi, mint valóságos, vagy virtuális lehetőség és kimeríthetetlen boldogságforrás szinte mindenki álmodozásában megjelenik. Hogy felsorolt fogadalmak valóra váltása különösen fontos lenne számunkra, magyarok számára, azt a riasztó egészségügyi-, munkahelyi stresszről készített statisztikák jól jelzik. (Elég csak a stressz- okozta keringési megbetegedések magas számára utalni.) A vizsgálatok azt mutatják, hogy az egyéni előnyökön túl, a kipihent, kiegyensúlyozott, új dolgok iránt nyitott munkatársak kedvező hatást gyakorolnak egy-egy szervezet/vállalkozás működésére, eredményességére is. Persze azt tapasztalom, hogy január végére aztán fokozatosan eltűnik az „újfutók” többsége, egyre kevesebbet hallani a nagy elhatározásokról és a magazinok is pihentetik az év végéig az újévi fogadalmakról szóló cikkeket. Ahhoz, hogy ezeket a fogadalmakat meg tudjuk valósítani –egyebek pl. akaraterő, pénz, stb. mellett-, idő kell – mégpedig szabadidő. Ezzel nem állunk túl jól, mivel az Eurostat adatai szerint a magyar munkavállalók a 3. helyet foglalják el a legtöbbet dolgozó európai országok rangsorában. És ha van szabadidőnk, akkor is inkább az otthoni tevékenységeket (pl. zenehallgatás, olvasás) részesítjük előnyben, a társas tevékenységekkel (pl. otthoni vendéglátás, étterem-látogatás) szemben. Ezekben az időtöltési formákban a GfK felmérése szerint jelentősen eltérünk az európai átlagtól. (pl. a vendégek fogadásában 61-44 az arány az európai átlag javára- 100 ember közül, hány hívott otthonába vendégeket legalább egyszer az elmúlt hónapban) E helyütt, most csak rövid ízelítőt adtunk, hogy milyen témákkal szeretnénk a későbbiekben foglalkozni. Remélhetőleg sikerült felkeltenünk mind a menedzserekben, mind a munkatársakban, az „alkotó szabadság”, az utazás varázslatos hatásai iránti kíváncsiságot és bemutatni az újévi fogadalmak igazi üzenetét: a lehetőséget a változtatásra. Mottónk: „az ember számára létfontosságú, hogy időnként látszólag nem létfontosságú dolgokat is csináljon”

Csuport László viselkedés közgazdász, tanácsadó, coach www.inspiralocoaching.com