Minden vezetőnek blogot kellene írnia!
Itt és most ez eléggé úgy hangzik, mintha húsz éve, a bunkofonok hajnalán valaki benyögte volna, hogy eljön még az idő, amikor több mobiltelefon előfizetés lesz az országban mint nép. Az újszülötteket és az elfekvőn vegetálók
Itt és most ez eléggé úgy hangzik, mintha húsz éve, a bunkofonok hajnalán valaki benyögte volna, hogy eljön még az idő, amikor több mobiltelefon előfizetés lesz az országban mint nép. Az újszülötteket és az elfekvőn vegetálókat is beleszámítva. Konkrétan azt a reakciót váltotta volna ki, hogy ennek elment az esze. Minek kéne annyi embernek mobiltelefon? Értem én, hogy a nagy menedzsereknek meg az újgazdagoknak kell, de egy gyereknek, vagy annak, aki egész nap a munkahelyén tartózkodik, utána meg főleg otthon, annak minek? Aztán mégis így alakult a dolog. Sok minden, ami 5-10-20 éve még bizarrnak tűnt, mára természetessé vált.
Claire Diaz-Ortiz, a Twitter egyik menedzsere tegnapi LinkedIn bejegyzésében három okot sorol fel arra, hogy miért kellene minden vezetőnek blogolnia. Micsoda marhaság, gondolod rögtön. Kinek van ilyen úri huncutságokra ideje? Hát annak, aki látja értelmét. Íme Diaz-Ortiz indoklása:
1. A vezetőknek szükségük van rá, hogy hangosan gondolkodjanak, és a blog erre lehetőséget biztosít. A publikus formátum forszírozza, hogy az illető jobban tisztázza saját elképzeléseit, mintha csak saját magában morfondírozna. Jót tesz minden vezetőnek, ha rákényszeríti magát gondolatainak és ötleteinek csiszolására.
2. A blog folyamatos tanulásra serkent. Ha blogolsz, óhatatlanul olvasol is, hogy muníciót gyűjts. Az olvasás és a feldolgozás pedig tanuláshoz vezet. A folyamatos fejlődés szükségességét azt hiszem nem vitatja senki.
3. A blogolással új kapcsolatokra tehetünk szert. Az új ismeretségek pedig rendkívül hasznosak, amikor előre akarunk valamivel lépni, vagy problémákat szeretnénk megoldani. Főleg, ha házon kívül beszerzendő ötletekre, kapcsolatokra, válaszokra van szükség.
A kapcsolatépítés mellé még egy kis kiegészítést hozzátennék. A blog a személyes márkaépítés egyik lehetséges eszköze. Jöhet a kérdés: ugyan minek kell egy alkalmazottként dolgozónak személyes márka? Hát ennek akkor szokták az emberek megérezni a szükségességét, amikor saját elhatározásból akarnak vagy kényszerűségből kell állást váltaniuk. Akkor viszont már elkéstek a márkaépítéssel. Nem lehet pár hónap alatt csodákat tenni. Ha valaki le akar téged káderezni, de még nem szeretne telefonon vagy személyesen referenciákat gyűjteni rólad, egész biztosan beüti a nevedet a Google-ba és megnézni, mit talál ott.
Saját blogolási tapasztalataim megerősítik Diaz-Ortiz összes pontját. Még egy pozitív mellékhatás jutott eszembe. A blogon végzett írásgyakorlás jól jön, amikor gyorsan meg kell egy anyagot szülni. Már egy év után érzékelhető, hogy sokkal könnyebben összeütsz egy irományt. Inkább leülsz és megírod, mint korábbi dokumentumokból tákolsz valamit össze.
Kíváncsi vagyok, hogy egy évtized múlva vajon milyen arányban fognak a vezetők blogolni. Az USÁ-ban már biztos előrébb járnak ezzel ma is, különös tekintettel a technológiai szektorra. Nálunk még csak elvétve vannak rá példák.