A felhatalmazás titkai

Ez itt a Nordconn üzleti reggelijén tartott előadásom „trailere”. Köszönöm nekik a lehetőséget.

Nordconn, 2019. november 20.

Ha többet is olvasnál, akkor a teljes szöveget itt találod: Amit nem mondunk el a felhatalmazásról

A kétezres évek elején gyakran lehetett hallani egy szót a vezetéssel kapcsolatban. Ez a szó azért érdekes, mert amikor először olvastam ennek az üzleti reggelinek a témáját, illetve a három hívószavát, az ötletet, a megvalósítást és az egyéni felelősségvállalást, akkor rögtön ez a kifejezés ötlött az eszembe. Ez pedig nem más, mint az empowerment, magyarul felhatalmazás. Akkoriban nagyon sokat beszéltek a vezetésnek erről a módjáról, de aztán az új trendek kisöpörték. Ma viszont ismét egyre többször találkozom vele.

…

A bizalom olyan, mint a szeretet, a boldogság vagy a demokrácia. Egyfolytában ezekről papolunk, szinte már a vízcsapból is ezek folynak, merthogy valójában igen nagy belőlük a hiány. Nem véletlen hát, hogy a legtöbb szervezetben, ahol eddig megfordultam leginkább bizalmatlanságot vagy a bizalom félreértelmezését láttam.

…

Három ilyen lehetőséget fogok kiemelni. Az első, ami sorrendben is az első, azaz a legfontosabb: az akarat. Van-e a megvalósítónak akarata a megvalósításra? És vajon miért akar egy megvalósító valóra váltani egy elképzelést?

…

És itt hadd ragadjak ki egy képességet. Ezt a képességet úgy tudnám érzékeltetni, hogy a megvalósító olyan erősen ragaszkodik a megvalósításhoz, ahogy a kutya tartja vicsorogva a fogai között a koncot, amikor azt el akarják venni tőle.

…

Amikor a vezetésről olvasok, akkor mindig azt írják, hogy minden vezető ilyen cselekvő munkatársakról álmodik. És én is azt tapasztalom, hogy tényleg vannak ilyen vezetők. De olyan ritkák, mint a fekete hattyúk, vagy a fehér hollók! Ugyanis a legtöbb vezető, akit ismerek, a háta közepére kívánja a kontrollálhatatlan beosztottakat. Ez viszont egy kőkemény ellentmondás. Mert hogyan hihet a vezető abban, amit valójában elutasít?

…

De milyenek azok a ritka vezetők, akik keblükre ölelik az önállóan cselekvőket? Én azt mondom rájuk, hogy egoisták. És ezt a pejoratív értelmű szót a saját használatomban pozitív jelentéssel ruházom fel.

…

De miért nem hozhatja meg ezeket a döntéseket a vezető maga? Miért kell, hogy felhatalmazza a megvalósítót? Mondhatjuk, hogy azért, mert a vezető nem érthet mindenhez, és a megvalósító szakmai tudása sokkal szélesebb körű és mélyebb, mint a vezetőé. Jó. Hát akkor tegyen javaslatot a megvalósító, és a vezető majd eldönti, hogy mit kell cselekedni. Persze, ez jelentősen lelassítja a megvalósítást. Ugyanis a vezető nem csak a szükséges szakmai tudásnak nincs a birtokában, hanem elegendő ideje sincs arra, hogy minden döntést ő hozzon meg. Jó. Hát akkor, amikor nem ér ár a vezető, döntsön a megvalósító, egyébként pedig döntsön a vezető. Minek ide ez a problémás felhatalmazás?

…

Azonban, ha a vezetőben nincs meg a kellő önbizalom, akkor minden olyan szituációban szorongani fog, amikor rákényszerül a felhatalmazásra. És természetesen mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy amikor csak lehet, elkerülje, hogy bárkinek is át kelljen adnia a döntés felelősségét. Ám az a vezető, akinek megvan a kellő önbizalma a felhatalmazáshoz, ugyanúgy szorongani fog minden új felhatalmazásnál.

…

Ezen a ponton jogosan merül fel a kérdés, hogy mit tehet az a vezető, aki szorong a felhatalmazástól? Az én elgondolásom az, …

drai