A HR örök kérdése, avagy gondoskodó vagy stratégiai

Néhányan bizonyára nem fogtok egyetérteni velem, de a magam részéről úgy érzékelem, hogy mi, HR-esek az utóbbi években határozottan felpuhultunk.

Még emlékszem arra, amikor az ezredfordulón harcos humánosokként azért küzdöttünk, hogy a felsővezetés asztalánál stratégiai szerephez jussunk. Akkoriban magam is levezényeltem néhány valóban stratégiai HR programot, köztük egy 1000 fős szervezet teljes munkaköri struktúrájának az átalakítását. De hiába arattunk sikereket, útközben valami történhetett, mert egyszer csak azon kaptam magunkat, hogy fajsúlyos szakmai feladatok helyett a dolgozók jóllétével, hovatovább a boldogságával foglalatoskodunk.

Felpuhultunk, s talán ez azért is bekövetkezhetett, mert hagytuk, hogy a feljebbvalóink elhitessék velünk, HR-esekként csupán háttérénekesek vagyunk, és mint ilyeneknek nem ildomos az üzleti döntésekbe beleütnünk az orrunkat, hanem sokkal inkább az igazgatók kívánalmaihoz kell, akár még a szakmaiságunkat is félretéve, igazodnunk.

Tudom, hogy ezek súlyos szavak, de tény, hogy míg húsz évvel ezelőtt a „stratégiai” jelzőt próbáltuk a HR elé biggyeszteni, addig mára megelégszünk a „gondoskodóval”. Ide jutottunk.

Persze, aki a puha HR-ben kezdte a karrierjét, az feltehetően nem érti, hogy min siránkozom. Számára a gondoskodás az alapvetés. Mit neki üzlet? Mit neki stratégia? Ő az emberekkel akar foglalkozni, s mint a tyúkanyó a kiscsibéit, úgy akarja a dolgozókat dédelgetni, babusgatni.

S hogy miért fanyalgok ezen? Mert számomra a szervezet nem óvoda, és a dolgozók nem kisgyerekek, akiknek az óvónénik fogják a kezüket, a daduskák pedig a popsijukat törölgetik.

De nem tagadhatom azt sem, hogy ha tyúkanyókként viszonyulunk a munkatársainkhoz, akkor sokan közülük boldogan vedlenek vissza óvodássá. Hisz miért is állnának ellen a kényeztetésnek? Úgyis ritkán jut belőle nekik.

Ráadásul a főnökök is örömest játszanak óvónénit és óvóbácsit, akiknek ha szót fogad a dolgozó, akkor kaphat bónuszkát, ha viszont visszafelesel, akkor mehet másik munkahelyet keresni.

S hogy jogosan ironizálok-e a gondoskodó HR-en? Ki-ki eldöntheti ízlése vagy érdeke szerint. De úgy hiszem, hogy akik a tyúkanyóság mellett teszik le a voksukat, azoknak nem lesz érdemes meglepődni, ha a felsővezetés asztalánál véletlenül nem jut majd hely nekik, és ha mégis megpróbálnak belekotyogni a stratégiába, akkor senki sem fog rájuk hederíteni.

De akár tévedhetek is.

drai

Photo by Cristina Gottardi on Unsplash