Akik fejre állítják a bizalmat
A legutóbbi workshopomon huszonéves informatikusok arról panaszkodtak, hogy hiába állnak elő a kezdeményezéseikkel, a vezetőik kizárólag csak az „öreg rókákban” bíznak.
Jó nekik, mármint a vezetőknek, hogy ezt az óriási
A legutóbbi workshopomon huszonéves informatikusok arról panaszkodtak, hogy hiába állnak elő a kezdeményezéseikkel, a vezetőik kizárólag csak az „öreg rókákban” bíznak.
Jó nekik, mármint a vezetőknek, hogy ezt az óriási luxust megengedhetik maguknak!
Csakhogy a világ sikeres vállalkozásainak a vezetői egyáltalán nem így gondolkodnak. Ezek a vezetők, amikor felvesznek valakit, azon nyomban bizalmat szavaznak neki. Hiszen, ha nem bíznának benne, akkor miért is vennék fel? Ha viszont megbíznak benne, akkor miért dugnák be évekre egy csendes sarokba? Persze, hogy nem így tesznek. Hanem azonnal belevetik a munka sűrűjébe, és folyamatosan arra bátorítják, hogy hozakodjon elő minden épkézláb ötletével. Hiszen éppen ez a sikerük nagy titka!
Mi azonban nem vagyunk ilyen hebehurgyák. Nálunk a bizalmat alaposan ki kell érdemelni. Felvettünk? Hát legyél nagyon hálás és alázatos! Tanulj, okulj, és majd eljön a te időd is! Várj szépen a sorodra!
A világnak ott a másik fertályán azonban nem kell kuncsorogni a bizalomért. Ott a bizalom az alapértelmezés. Amikor megkapod a céghez a belépőkártyádat, akkor megkapod a bizalmat is. És a vezetőid mindaddig bíznak benned, amíg nem adsz okot arra, hogy megvonják tőled a bizalmukat.
Hogy igen kockázatos valakit csak úgy ukmukfukk a bizalmunkba fogadni? Lehetséges. De még mindig kifizetődőbb, mint vezetőként rettegve cipelni a bizalmatlanságunkat.
drai
Hogy ki vagyok, azt magam sem tudom. De valószínűleg kell, hogy legyen bennem egy adag exhibicionizmus, ha a csupasz gondolataimat, mint egy cukrosbácsi, mutogatom.
