Telefonos interjú
A minap kergettük egymást telefonon egy hölggyel. Ha ő keresett, én nem értem rá, ha visszahívtam, nem vette fel.
Végül sikerült a kapcsolatot létrehozni, de ezért kár volt ennyi energiát beletenni.
Néhány hete küldtem el neki
A minap kergettük egymást telefonon egy hölggyel. Ha ő keresett, én nem értem rá, ha visszahívtam, nem vette fel.
Végül sikerült a kapcsolatot létrehozni, de ezért kár volt ennyi energiát beletenni.
Néhány hete küldtem el nekik az önéletrajzom, tréning menedzser pozícióra. Azért hívott, hogy teszteljen. Mostanában egyre sűrűbben teszik ezt meg. Felhívnak, kérdeznek néhány lényegtelen dolgot, semmit nem mondanak a pozícióról, majd megkérdezik, mennyit akarok keresni, és elköszönnek.
Értem, hogy kevés az idő, és tulajdonképpen örülhetnék is, hogy megspórolják az időmet és az útiköltségemet, de ettől még ez nagyon nincs rendben. Sem szakmailag, sem más módon.
A hölgy készülékében lehetett valami hiba, annyira recsegett, hogy alig értettem valamit abból, amit mond. Ráadásul úgy hadart, hogy minden harmadik szót lehetett érteni. A nevéből konkrétan semmit.
Nekikezdett a szónoklatának, hogy miért is hívott és mit is szeretne. A hadarását azzal kompenzálta, hogy őzött. Félelmetesen rossz kommunikációja volt. Hadart, őzött. Néha azt éreztem, szerencsétlen még sosem csinált ilyet, ez a debütáló telefonhívása. Egyik pillanatban sajnáltam, a másikban meg annyira mérges voltam, hogy mi a fenét keres egy ilyen ember a telefonos interjú másik felén?!
Kérdezte, hogy megy az angol őőőőőőőőő? Mondtam jól, bár nincs sok lehetőségem mostanában az aktív nyelvhasználathoz. Beszélhetünk-e egy kicsit angolul? Mondtam persze, de a vonal borzalmasan rossz, és ne sértődjön meg, de annyira hadar, hogy magyarul sem értem, angolul sem adok több esélyt a dolognak.
Persze megsértődött, ami szintén érthető. Kérdezett néhányat a munkáimról, én összeszedtem az összes fülem és az összes figyelmem. Néha visszakérdeztem, hogy mit is akar, megismételte még gyorsabban, mint korábban. Gondolom fogyóban volt az egység a telefonján.
A végső csapás a szokásos volt: Mennyit szeretne keresni?
Ettől a mondattól ilyen esetben mindig frászt kapok. Itt is elmondtam, hogy amíg nem tudom, mi a munka, addig mire mondjak összeget? Azt nem tettem hozzá, hogy lövésem sincs már, mi volt a hirdetésben, de maga a pozíció elnevezése is beszédes volt. A tréning menedzser többségében az az ember, aki szervezi, néha meg is tartja a cégen belüli tréningeket. Felméri az igényeket, tarja a kapcsolatot a külsős trénerekkel, stb.
Megértette, mi a gondom, ahogy általában megérti minden ilyen asszisztens, vagy nemtomki. De hát neki ez ki volt adva feladatnak, meg ez is egy szűrő, így valamit mondjak, mert kell.
Aha. Mert kell. És nekik nem kell olyan embert ültetni a telefon mögé, aki tudja is mi a dolga? Aki tud beszélni, aki tud kérdezni?!