Krízis vagy lehetőség?
Egyik legkedvesebb könyvemben, Az utas és holdvilágban, Szerb Antal az emberi kort, mint egy a születésünktől fogva adott jellemzőt fogalmazza meg. Ennek alapján vannak olyan emberek, akik már gyermekkorukban 40 évesként élnek és vi
Egyik legkedvesebb könyvemben, Az utas és holdvilágban, Szerb Antal az emberi kort, mint egy a születésünktől fogva adott jellemzőt fogalmazza meg. Ennek alapján vannak olyan emberek, akik már gyermekkorukban 40 évesként élnek és viselkednek, és vannak olyan 70 évesek, akik mindig is egy 28 éves fiatalember lelkével és energiájával élték az életüket.
Ezt a gyönyörű gondolatot mindenki lefordíthatja a saját életére és felteheti magának a kérdést:
Milyen kornak felel meg az a tempó, szenvedély és energia amivel eddig éltem az életemet?
A legtöbb embert eléri a középkora tájékán az ún. midlife-crisis, mely egy jelentős kihívást jelent számunkra. Magát a fogalmat először egy londoni pszichoanalitikus írta le 1965-ben, akinek a páciensei között leginkább hímnemű, középkorú, extrovertált művészek voltak, akik hirtelen egy krízishelyzetben találták magukat. Rengeteg film és irodalom foglalkozik mind a mai napig a kérdéssel, igaz egyre inkább hátrébb szorulva a munka-magánélet egyensúly divatos témájával szemben. Tapasztalatom szerint, a kettő igen szoros kapcsolatban áll egymással, de míg a midlife-crisis egy valódi, hormonálisan is mérhető krízisállapot a szervezetben és a pszichében, addig az egyensúlyra való törekvés, inkább egy ideára és sok félreértésre épülő vágy, mely alapvetően soha nem lesz elérhető, és nem is kell, hogy feltétlenül beteljesüljön. Inkább fogalmazzuk át a kérdést.
Valóban a nehezen definiálható egyensúlyra törekszem, vagy inkább a munkám és az életem mérhető hatékonyságát akarom-e javítani? Nagy különbség...
Az elmúlt évek ügyfélbeszélgetései és élményei alapján, a középkorúak krízisét sokkal komolyabb problémának tekintem, mint amennyire a társadalmi- vagy vállalati köztudatban ezt kezelik. A cégek szempontjából azért kritikus ez a kérdés, mert a közép- és felsővezetők nagy százaléka, pont ebben a korállapotban van. Őket kell megtartani, motiválni, illetve, nekik kell motiválni csapatokat. Nem könnyű...
Miről is van szó?
A tudomány szerint az életelégedettség egy U-görbe szerint zajlik. Fiatal és időskorban elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk, mint a középkorúságunk teljében. Vannak szakértők, akik ezt a korszakot a pubertáskorral hasonlítják össze, annyira meghatározóak a szervezeti és pszichikai tünetei. Rájöttek arra is, hogy az olyan személyek, akik pubertás és munkakezdési életfázisukban nehezebben tudtak megbírkózni a kihívásokkal. a midlife-crisist nehezebben élik meg, mint azok, akik már fiatalkorban megfelelő stratégiákat tudtak kidolgozni. Különösen fontos annak a felismerésnek a korai megjelenése, hogy saját magunk vagyunk felelősek saját magunkért az életünk során. Akinek ez már fiatal korában világos lesz, kisebb eséllyel kerül később krízis állapotba.
A midlife-crisis a változás maga. Az új tapasztalások és felismerések ideje.
TESTI ELVÁLTOZÁSOK A hajhullás és őszülés, a látóképesség csökkenése, a fizikai terhelhetőség lassú visszaépülése, a bőr rugalmasságának elvesztése mind olyan napiszintű tapasztalatok, melyek sokakat megijesztenek.
AZ ÉLET VÉGESSÉGÉNEK MEGÉLÉSE Egyre több barát és ismerős betegszik meg, huny el vagy válik magányossá. A szülők halála is sokakat ér ebben a korban, mely mind a saját halandóságunk eszmélésére hívja fel a figyelmünket. Hirtelen világos lesz, hogy egyre kevesebb aktív életév áll az ember előtt, mint mögött.
ÚJ TÍPUSÚ SZORONGÁSOK ÉS FÉLELMEK Új, eddig nem ismert kérdések merülnek fel, melyek szorongást és félelmet okozhatnak. Sokakat az anyagi helyzetük aggaszt, lesz-e elég pénze, hogy öregkorára megfelelő színvonalon élhessen? Mi lesz, ha a gyerekek elhagyják a szülői házat és ő egyedül marad? Ki fog gondoskodni róla, ha beteg lesz? Szeretni fogja-e a párja akkor is még, ha már gyenge és elesett lesz? Mennyi van még hátra? És főleg: hogyan töltse el a hátralévő időt tartalmasan?
A MÚLTON VALÓ TÖPRENGÉS Sokaknál felmerül a múltban elkövetett hibák értékelésének igénye. Milyen lehetőségek voltak azok, melyeket nem használt ki megfelelően? Hogyan alakulhatott volna az élete, hogyha akkor ezt vagy azt, meglépte volna? Depressziót válthat ki sokakból, ha elkezdik összehasonlítani magukat olyan hasonló életkorú ismerőseikkel, akik szerintük többet értek el, mint ők maguk.
A SZÜKSÉGLETEK ÉS A VÁGYAK MEGVÁLTOZNAK Hirtelen unalmassá válnak a partik, meg aztán úgyis 3 nap kell mimimum, mire egy átmulatott éjszakát kihever az ember, a nyaralások során türelmetlenség és érdektelenség mutatkozik, olyan barátok, akik régen szórakoztatónak tűntek, hirtelen felejthetővé válnak.
Férfi és nő, és a nemeken belül az egyének is, nagyon különbözően reagálnak ezekre az észlelésekre. Egy kicsit az alapszemélyiség kérdése is a válaszreakció, de leginkább az addig megélt élmények és érzések tapasztalata lesz a meghatározó abban, hogy sikerül-e egy megfelelő stratégiát kialakítani ezekre a tünetekre.
A FÉRFIAK A férfiak gyakrabban élik meg a középkorúságot krízisként, mint a nők. Ennek az egyik oka abban a teljesítményorientációban keresendő, melyen keresztül a férfiak a saját önképüket építik. Ahogy a teljesítményre való képesség alábbhagy, rögtön egy pótcselekvés válik a legegyszerűbb megoldásnak. Sokan a sportban és az egészséges életmód felfedezésében találják meg a megoldást. Extrém esetekben egy motor vagy hajó vásárlása, egy fiatalabb szerető tartása a kompenzáció eszköze. Esetenként mind a három egyszerre.
Igazi problémákat olyan ügyfeleknél láttam eddig, akik megpróbálták a középkorúság tüneteit nem észrevenni, hanem tagadni. Ez egy olyan menekülés, mint amikor egy gumikötélhez kötve próbál meg az ember elszaladni. Gyakran egy hirtelen fellépő betegség józanítja csak ki az illetőt.
Különösen elgondolkodtatóak azok a felismerések, melyek a bensőben zajlanak, és sok férfi ügyfelemet az önértékelés szélére sodortak. A középkorúság csúcspontján, sok férfiben keletkezik hiányérzet és némi bűntudat a gyerekekkel közösen eltöltött kevés idő kapcsán. Sokan, a partner számára teljesen váratlanul és érthetetlenül, mivel a férfiak nehezebben nyilatkoznak meg ilyen témákban, egyre több gondoskodásra és megértésre vágynak. Mivel nem beszélnek világosan ezekről az érzésekről, ezért ez félreértésekhez, akár a házasság csődjéhez vezethetnek.
A NŐK A nőknél a hormonális változások olyan intenzitással zajlanak, melyek akár fizikai fájdalmat, csonttörésre való nagyobb affinitást és konkrét pszichikai hangulatváltozásokat idézhetnek elő. Ők azok, akik a családban felmerülő betegségekkel vagy halálesetekkel kapcsolatban is inkább felelősséget és terhet vállalnak magukra. Érzelmileg nagyon megérinti őket a gyerekeik otthontól való eltávolodása.
Vannak persze köztük is olyanok, akik külső segítséghez folyamodnak, botox kúrákkal, és egyéb fiatalos kellékekkel próbálnak meg, amíg csak lehet, felülkerekedni a helyzeten.
A felmérések szerint, a nők sokkal jobban kezelik ezt a krízishelyzetet. Ennek egyik oka az, hogy ők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek problémáikról a barátnőikkel vagy akár a fodrászukkal, nőgyógyászukkal. Mivel a szociális helyzetüknél fogva az életük első kétharmadában, a kemény munka mellett, de inkább a családi életre fókuszáltak, ezért könnyen találnak pozitív elemeket a hirtelen keletkezett változásban, és képesek magukat a középkorúság alatt újrafogalmazni. Többen teljesen új területen próbálnak meg szerencsét, és lesznek sikeresek! Érzelmileg felkészültebbek és jobban kezelik a krízishelyzeteket, mint férfi társaik.
(Hogyan is mondta Marco Ferreri? Il futuro é donna - A jövő nőnemű…:)
MIT LEHET TENNI?
A fizikai és lelki tünetek megjelenése elkerülhetetlen és természetes, de az igazi veszélyt jelent, ha a személy beleragad ebbe az állapotba. Ha nem találja meg a személyes stratégiáját ahhoz, hogy győztesként jöjjön ki ebből a krízisből. Annak érdekében, hogy ez sikerüljön, egy kiméletlenül őszinte önreflexión kell keresztül esni.
Első lépésben három területet kell áttekintsél: a testi, a szellemi és a kapcsolati állapotodat. Második lépés, hogy az állapotunk alapján, a jövőt érintő kérdések és a változtatható dolgok listáját elkészítsük. Harmadik és legfontosabb lépés, hogy rájöjj arra, hogy mi ad az életed hátralévő részének értelmet és jelentőséget? Miért fogsz minden reggel energiával és boldogsággal telten felkelni? Ez lesz a legnehezebb, de a kellő belső csend és figyelem megadja a választ.
Amennyiben a fent leírt tünetek bármelyikét kezded magadon észrevenni, ne ess pánikba, hanem tudd pontosan, hogy most jött el az ideje a másik életednek. C.G. Jung azt mondta, hogy a második életszakaszt, nem lehet az első szakasz mintájának alapján élni. Radikális változtatásokat lehet és érdemes végrehajtani. Ehhez persze, egy kis időre ki kell merni lépni az egyensúlyból és bevállalni a bizonytalanságot ahhoz, hogy utána újra stabilitásba kerüljünk, egy magasabb, jelentőséget adó szinten.
Arra teremtettek minket, hogy fennmaradjunk! Csak úgy maradunk fenn, ha rájövünk, kik is vagyunk valójában?
Malchiner Maximilian Péter