A brand Te magad légy!

Húsz évvel ezelőtt, pályám kezdetén, még nyoma sem volt a ma már oly hangzatos fogalmaknak, mint ‘self-branding’, ‘személyes márka’, mégis a rendszerváltás után induló újonc üzleti generáció igyekezett felnőni a feladathoz és rekordgyorsasággal behozni azt az elmaradást, ami a nálunk üzletileg és elvárás-rendszerében fejlettebb társadalmakhoz képest ordító hátrányt jelentett. A nyelvtudás, a kommunikációs képességek, az üzleti magabiztosság hiánya és a nemzetközi kapcsolatok terén megnyilvánuló tapasztalatlanság mind-mind ott volt a levegőben, s akik szerettek volna ebben az ’új világban’ sikeresek, eredményesek, mondjuk úgy, hogy ’túlélők’ lenni, azok számára elég egyértelmű volt a ’must do’, a külföldi minták követése. Figyeltünk, tanultunk és másoltunk. Mindezt mámorosan, használva az addig ismeretlen ’eszközöket’, az első szövegszerkesztőt, a mobiltelefont, az angol nyelvű tárgyalás lehetőségét; egyszerre volt ijesztő és izgalmas. Senki nem mondta, hogyan mit, hogyan kell csinálni, felfedezők voltunk, pioneerok, ilyen értelemben minden nap egy kihívás volt. Ennek a kihívásnak része volt a megjelenés, inclusive a ruha, a smink, a kiegészítők.

Imádom a olyan szép magyar szavakat, mint például a ’külcsín és belbecs’, mert röviden és plasztikusan leírják a lényeget; azidőtájt, amikor multisodásom elkezdődött ezek a szavak újra és új értelmet nyertek. S bár senki nem tanította (mert nekik sem tanították), de nem ismertem olyat a környezetemből, aki előbb vagy utóbb magától ne ismerte volna fel ennek az egymással igen nagy barátságban lévő szónak a fontosságát. És apránként, kezdetben kevés pénzből (a szerencsésebbek többől), de ’kitaláltuk magunkat’.

Igyekeztünk, és igyekeztünk megfelelni.

Manapság – ha valaki nyitott szemmel jár – valami teljesen mást tapasztalhat, valami megváltozott, valami megint más lett. Mintha a retro-feeling belépett volna az üzleti világba is. Már nem feltétlenül fontosak a 10 évvel ezelőtti értékek, már nem akar mindenki, mindenáron megfelelni, elvesztették jelentőségüket azok a referenciapontok, amik korábban csillagközi távolságban voltak, az úgynevezett nyugati üzleti világ stílusjegyei.

Így aztán ma már nem divat a kosztüm, nem divat az öltöny, nem divat a nyakkendő és – ’hál istennek’, mint ahogy ez korábban is egy nem létező fogalom volt – nem divat a rövid ujjú ing. Nem divat a smink és a harisnya a nőknek, a szoknya hossza szinte mindegy, a magas sarkút felváltotta az ’egész nap kényelmes’. Nem divat a frizura (férfiak itt előnyben), itt is csak a praktikus. Hol van már a az a bizonyos ’kis fekete’ diszkrét ékszerekkel. Péntekenként ’Jeans day’ a trendi, ami lassacskán ’jeans week’-ké silányul, a ’ma úgysem találkozom fontos partnerrel’ mondat égisze alatt.

Nem csak kies hazánkban, hanem szerte a világban megváltoztak és megállíthatatlanul jönnek mennek az újabbnál újabb divat és viselkedés trendek. De mindeközben ne felejtsük, hogy egy valami örök és pedig az igényesség.

Igényesség a tudásban és a tájékozottságban, a megjelenésben és a viselkedésben. Aki az áramlatok ellenére, vagy azokat épp meglovagolva igényes tud és akar maradni, az olyan érték birtokosa lesz, ami segít az érvényesülésben, az elismertségben és a napi jó érzésünket is táplálja. Magabiztosabbá tesz és megemel.

Rengeteg szakirodalma van a viselkedési és megjelenési normáknak és útmutatóknak, roskadoznak az újságos-pultok a divat- és életmód tanácsadó lapoktól, az elérhető tudás internetes bázisa korlátlan, a hatás mégis elmaradni látszik.

Álljon itt néhány tipp, hogy mégis mit tehetünk magunkért, hogyan válhatunk vonzóbbá, sikeresebbé és esetleg mások számára is követendő példává nem csak a multivilágban.

Legyen stílusod, hisz a stílus maga az ember. Ha úgy érzed, nem vagy elég magabiztos ebben a témában, szeretnél változtatni, de nincs időd ezzel foglalkozni, keress egy szakembert. Rengeteg ismert és kevésbé ismert stylist van, akik – tapasztalatból tudom – teljesen más aspektusba tudják helyezni az önmagunkról alkotott képet. Néhány ügyes ötlet és praktika jelentősen növelheti önbizalmunkat, és utána már nincs is más dolgunk, mint a környezetünkből begyűjteni a WOW-kat.

A megjelenésedre fordított pénzt fogd fel az egyik legjobban kamatozó befektetésként. Ne hidd, hogy a diszkrét elegancia egy vagyonba kerül, okosan, relatíve kevés pénzből is látványos megújulást lehet produkálni.

Ne ahhoz igazítsd a megjelenésed, hogy a munkahelyeden mi az átlag vagy a vélelmezett elvárás, törekedj minden körülmények között kihozni magadból a maximumot! Minden ellenkező híresztelés ellenére a maximalizmus nem betegség, az igényesség nem nagyképűség. Ha viszont olyan cégnél dolgozol, ahol láthatóan mindenki a maximumra törekszik, gyorsan zárkózz fel, mert ilyen értelemben nem jó kilógni a sorból.

Legyen valamilyen védjegyed, ami csak a tiéd, ami örömmel tölt el és feldob. Lehet ez egy jó frizura, a mindig ápolt kéz, férfiaknak egy jó szemüvegkeret vagy egyedi kiegészítők.

Figyelj a részletekre és az összhangra. Ha a megjelenésed és az igazi éned nagyon távol állnak egymástól, az ordít! Törekedj megtalálni a harmóniát, nincs rosszabb, mint ha kényelmetlenül érezzük magunkat a bőrünkben.

Utálod az öltönyös merevséget és valójában nem is olyan munkakörben dolgozol, ahol erre szükség lenne? Akkor merülj el a hanyag elegancia világában! Hanyagul elegánsnak lenni nem evidens, ez igényli a legkifinomultabb ízlést és odafigyelést. A ’Jeans day’ jó alkalom lenne a gyakorláshoz, egy farmer jó övvel és egy jó minőségű inggel párosítva csodákra képes.

Légy tisztában az az alapvető etikett szabályokkal, még ez ha ódivatúnak is tűnik. Nem árt, ha más kultúrák viselkedési formáival is tisztában vagy, egy-egy fontos tárgyaláson ez még nagyon jól jöhet. Az írott normákon túl talán még fontosabbak az íratlanok (vállalati és úgy általában). Nem árt ezekkel barátságban lenni.

Tarts tiszteletben másokat, igyekezz körültekintő és figyelmes lenni. Más kultúrákkal szemben mi magyarok az átlagosnál is nyíltabbak és szókimondóbbak vagyunk, ami egyrészt ugyan elismerésre méltó, de néha mellőz minden diszkréciót és akár sértő is lehet.

Igyekezz úgy viselkedni, kommunikálni, mint ahogy te is elvárod, hogy kommunikáljanak, viselkedjenek veled. Ha például idegesít, hogy valaki ordítva telefonál az egylégterű irodában, csak akkor van jogalapod ezt szóvá tenni, ha te sosem cselekszel így.

A tippsorozatot az önismerettel kezdtem és utolsó tippemként ezzel is szeretném zárni. Néha nem árt egy pillanatra megállni, lassítani, a szó jó értelmében tükörbe nézni. Elgondolkoznunk, hogy amit látunk tetszik-e, barátságban vagyunk-e pillanatnyi önképünkkel és az azt tükröző külsőnkkel.

Ha igen, az klassz, ha nem, az is, mert akkor itt az ideje a változtatásnak! Nagy levegő, ugrás…

Danka Szilvia, Multiculti blog
HR Blog