A sikeres munkavállalók is veszélyben – Zacher Gábor függőségről

- A statisztikák szerint mára egymillió alkoholista országa lettünk, de nyilván senkit nem egy-két, konszolidált társasági koccintás tesz függővé – kezdi Zacher Gábor.
Itt mindjárt érdemes valamit tisztázni: az emberek többségének a "függőség" szó hallatán automatikusan a drog, az alkohol ugrik be elsőre. De csomó, pozitív vagy teljesen normális tevékenységünkből, elfoglaltságból válhat függőség, a kontextustól függően. Akkor is, ha senki nem szereti, amikor e téren szembesítik saját magával...

Az ismert toxikológus rendszeresen tart drogprevenciós előadásokat

Tegyük fel, az olvasás szerelmese vagyok, amire zsúfolt munkanapokon kevés időm jut. Viszont egy nyaralásra, ha tehetem, magammal viszek egy halom könyvet. Majd félrevonulok velük és 4 nap alatt elolvasok napi egyet. Ez így ok. De! Ha ez a sztori már arról szólna, hogy hétköznapokon, 18 órában állandóan könyveket bújnék és elhanyagolnám a munkát, a családomat, akkor már igenis nagyon kóros függőségről beszélhetnénk. És előfordulhat még ugyanez a karrier-építéssel, a munkával is - szerintem mindenki látott már életében legalább egy-kéz munkaalkoholista személyt - de a TV-zéssel, más hobbikkal, az evéssel vagy épp a szexszel is. A sor tehát a végtelenségig folytatható.

+ Mitől lesz valaki függő?

Amikor egy erősen jelentkező szükség, vágy kielégítése már akkora értékkel bír, hogy az abból származó kár lényegesen kisebbnek vagy jelentéktelennek tűnik. Itt jegyezzük meg: a függőség egyben emléknyom is, melyet teljesen kitörölni nem, legfeljebb elnyomni lehet. Csak egy példa: a cigarettát még gyerekként kipróbálók fele szokik rá később a dohányzásra. A cigarettát 21 éves kor felett kipróbálóknál ez az arány lényegesen alacsonyabb, már csak 10 % körül alakul.

+ A genetika vagy inkább a környezeti hatások hajlamosítanak -e valakit a szenvedélybetegségekre?

Lehet a genetikára fogni - csak nem érdemes... Nyilván szeretik az emberek azzal áltatni magukat, hogyha belekeverednek valamilyen kóros függőségbe, azért kizárólag a genetika a felelős. Pedig a kutatások 60%-ban a környezet, a korcsoport hatását, a családi mintákat is felelőssé teszik a függőségekért. Akárcsak azokat a személyeket, akire a szenvedélybeteg különösen felnéz, akihez nagyon kötődik. Nélkülük biztos nem teljes a kép, ha már a függőségeknél tartunk.

+ Ahogy az előbb is említette, a munka, a karrierépítés is simán lehet függőség... Milyen jelekből lehet észrevenni, hogy az ebbe a csapdába belelépők már rég túlvannak azon, amit ambíciónak, szorgalomnak hívunk?

Tényleg lehet. És itt is simán közrejátszhatnak a környezeti hatások. Mert míg például egy pszichoszociális gettóba szorult, mélyszegénységben, gyakran munka, jelen, -és jövőkép nélkül élő asszonyból kóros szappanopera-függő válhat - aki a sorozat órái alatt csak azzal tud kikapcsolódni valamennyire reménytelen helyzetéből, hogy gondolatban együtt szalad Marijával a tengerparti naplementében - addig a vállalati "sikergyárakban" teljesítőkre épp az ellenkezője lehet igaz. Itt a többség már kőkeményen motivált a munkára, a karrierépítésre, a sikerre, hiszen ki ne szeretne haladni, fejlődni vagy feljebb lépni a ranglétrán? És bizony nagyon könnyű átesni a ló túloldalára - hogy majd a kóros függőség először pszichikai, majd később fizikai tünetekben, betegségekben, akár gyomorfekélyben is jelentkezzen.

Ráadásul a munkamánia mellett nemcsak a stressz, a kudarc vagy épp egy nem kívánt elbocsátás, hanem a sikerhez való helytelen viszonyulás is simán függőségekhez vezethet. Ilyenkor lép be a képbe az, hogy "megengedhetem magamnak, mert megérdemlem!" Az önjutalmazás pedig sokaknak magyarázatot adhat rá, hogy abból a kósza, alkalmankénti pörgetőszerből vagy drogból, a még elfogadhatónál több és gyakrabban előforduló alkohol-fogyasztásból, dohányzásból vagy egy falásrohamból "úgysem lesz semmi gond mert ura vagyok a helyzetnek." Fokozhatja a bajt, hogy külső kontroll nélkül nem is olyan egyszerű ám nyakoncsípni a problémát, mert saját magunk megítélésében mindig vannak vakfoltok, holt terek. 

Feltétlenül legyen tehát a környezetünkben egy hiteles, megbízható, külső szemlélő, egy drive, aki jóindulatóan, de azért figyelmeztetően be mer szólni nekünk, ha baj van! Még valami: ha sűrűn kapjuk magunkat vagy bárkit azon, hogy rendszeresen elhangzik tőle az "én ezt megengedhetem magamnak", a "fut a szekér, így nekem ezt most lehet", az
"ugyan, mit árthat már nekem ez a kis ..." továbbá a "bármikor abba tudom hagyni!" fordulat, akkor az illető már "jó" eséllyel úton van a függőségek felé. Vagy már az is... A probléma észlelésére pedig "Ezt pont Te mondod, aki...!" kifakadással reagálni is árulkodó. 

+ Néhány éve még javában dübörgött a gazdasági válság - és az sem kizárt, hogy bármikor jöhet a következő. Megugrott/ugrik-e ezekben az időszakokban a nagy felelősséggel járó, vezetői pozíciókban, menedzsereknél a drogfogyasztás?

Határozottan igen. Valóban megfigyelhető, hogy ezekben az időszakokban a stimuláns szerek a menedzserek körében kicsit talán népszerűbbek, mint hagyományos időszakban.

Névjegy

Dr. Zacher Gábor orvos, toxikológus és 2014 óta a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetője. 1998-tól a Korányi Intézet munkatársaként szervezte meg az ország komplett toxikológiai ellátását. Később, a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának főorvosaként, évente mintegy 9000 páciens (öngyilkossági kísérletet elkövetők, drog-túladagolásban szenvedők, alkohol-mérgezettek) hatékony ellátásával-kezelésével az osztály nemzetközi hírnévre is szert tett. 
Dr. Zacher Gábor a drog-problémák gyakorlati orvoslása mellett a katedráról is szeretné továbbadni tudását: oktat többek közt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, de a Semmelweis Egyetemen is. A szenvedélybetegségek naprakész, lendületes elemzésével, a zsúfolt ünnepnapok drog-helyzetjelentéseivel, határozott, egyenes és nyílt előadásmódjával a média és a nagyközönség is egy csapásra a kedvelt közszereplők soraiba emelte a drog-doktort. Zacher Gábor elvált, egy fia van, Bendegúz. Szenvedélyesen szeret futni, kerékpározni és dolgozni. És két, örömmel felvállalt függősége még neki is van: az egyik a mogyorós csokoládé, a másik a pipázás, melyhez a pipákat maga is gyűjti. A névazonosság a Sacher - tortával nem véletlen: a legendás édesség a toxikológus dédapjának unokatestvéréhez, Franz Sacherhez fűződik. Aki nem mellesleg Metternich udvari cukrásza volt.