Ahol a felsőoktatás fontos kérdései eldőlnek

A Felsőoktatási Kerekasztal megalakulásáról január 11-én született döntés, melyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) akkori elnöke, Nagy Dávid jelentette be az egyeztetésük után tartott sajtótájékoztatón. Balog Zoltán elmondta továbbá, hogy a kerekasztal tagjai közé várják többek között a Magyar Rektori Konferencia és – rámutatva a mellette álló HÖOK-elnökre – a hallgatók képviselőit, valamint a gazdasági élet szereplőit, köztük a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát (MKIK), valamint a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjait. Nagy Dávid – utalva arra, hogy számtalan, állítólag a hallgatók érdekeit képviselő szervezet jött létre az elmúlt egy évben – megjegyezte: annak érdekében, hogy a tárgyalások minél szélesebb körben megtörténjenek, a HÖOK vállalja, hogy azokkal, akik mégsem kapnának meghívást a kerekasztalra, a megbeszélések előtt egyeztet.

A születés utáni pillanatok

Az elképzelés tehát megfogalmazódott, mely azonban csak január 31-én öltött testet, amikor is hivatalosan megalakult a Felsőoktatási Kerekasztal. A felsőoktatás prominens szereplőit egybegyűjtő kerekasztal létrehozásakor a résztvevők három munkacsoport felállításáról határoztak, melyet ismét Balog Zoltán közölt ugyancsak sajtótájékoztató keretében. A miniszter a feladatokról annyit árult el, hogy a finanszírozási munkacsoport az aktuális problémák feltárását, megoldási javaslatok kidolgozását végzi, a hallgatói felelősség munkacsoportban elsősorban a hallgatói szerződéseket tárgyalják, a strukturális-tartalmiban pedig a képzési szerkezettel összefüggő témák kerülnek elő: a felsőfokú szakképzés felülvizsgálata, a felvételi eljárás, az egyetemi autonómia kérdésköre, valamint a rektorok választási módja. Természetesen, ahol csak kivételezett társaság gyűlik össze, ott a kívül rekedtek zsörtölődnek. Feltehetően ennek elkerülése érdekében vagy épp kiengesztelésként Balog Zoltán kiemelte: mivel vita támadt a résztvevők körében a kerekasztal összetételéről, abban állapodtak meg, hogy minden félnek a saját oldalán lehetősége van becsatornázni véleményeket. Emlékeztetőül meg kell jegyezni: Nagy Dávid már január 11-én felvetette, hogy híd lesz a kormány és az egyéb hallgatói szervezetek között.

Arra persze senki sem számított, hogy a meglévő tagok közül lesznek olyanok, akik úgy gondolják, nem kívánnak többé részt venni a kerekasztal munkájában. A HÖOK februári 12-ei közleményében ugyanis azt írta: február 16-ai soproni közgyűlésükön döntenek majd arról, folytatják-e a közös munkát. A hallgatók hivatalos érdekképviseleti szervénél az verte ki a biztosítékot, hogy megtudták: a kormány és a kormánypárti többség a Felsőoktatási Kerekasztal napirendjén szereplő ügyekben az alaptörvény módosítására készül. Erről a lépésről ugyanis semmiféle tájékoztatást nem kaptak.

Amikor eljött az ominózus közgyűléses nap, kiderült, hogy mégsem annyira komoly az ügy, a harag nem örök. Nem tudható, de talán a közgyűlésen történtek helyezték más megvilágításba a dolgokat. A HÖOK a közgyűlésen ugyanis úgy határozott: feltételekkel, de valószínűleg részt vesz a kerekasztal további munkájában. Azóta már ismert, hogy a HÖOK valóban maradt, nem vonult ki a tárgyalási folyamatból, és március 1-jén újra kerekasztalhoz ültek. Az említett ülésen Nagy Dávid úgy fogalmazott: visszatértek, mert elfogadták az államtitkárság feltételeit. Balog Zoltán feltehetően a visszatérés örömére meg is jegyezte: az asztal egyre kerekebb, és egyre több a résztvevő – a HÖOK újbóli megjelenése mellett már a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete is helyet kapott az asztalnál.

A Hallgatói Hálózat természetesen nem örült az újbóli „jókedvnek” – több szempontból sem. Egyrészt, mert őket nem hívta meg senki a kerekasztalhoz, másrészt meg azért, mert a HÖOK – ígéretével ellentétben – mégis folytatta az együttműködést. Ám ha nem ezt tette volna, akkor vajon ki képviselte volna – egyesek szerint csak névlegesen – a hallgatók érdekeit?

Felsőoktatási stratégia: a kerekasztal legnagyobb kihívása

A kerekasztal eközben folytatta munkáját, és április elején úgy döntött, hogy a résztvevők a hónap közepén tárgyalják a hallgatói szerződések ügyét. Nagy Dávid ezzel kapcsolatban elmondta: a hallgatói munkacsoport javasolta, hogy az állami ösztöndíjas hallgatóknak húsz éven belül kelljen a tanulmányaikkal eltöltött időt ledolgozniuk. Az elképzelést a csoport minden résztvevője támogatott és megszavazott.

A Felsőoktatási Kerekasztal munkájáról eddig tehát foszlányokat tudhatott meg az érdeklődő, ám június 14-én az Átlátszó oktatás nevű oktatási portál nyilvánosságra hozott egy vitaanyagot, amelyet kormányzati oldalról küldtek a Felsőoktatási Kerekasztal résztvevőinek – mint most már tudható: a jelenlegi felsőoktatási stratégia korábbi változatát. Habár az oldal munkatársai akkor is megkeresték az Emberi Erőforrások Minisztériumát, az azonban nem adott tájékoztatást. Több mint egy hónappal később, július 31-én a portál ismét közzétett egy már kibővített vitaanyagot, amelyről megjegyezte: a korábbi 18 oldalasról 49 oldalasra terebélyesedett. Utána síri csend. A nyári hallgatást augusztus 26-án a Hallgatói Hálózat törte meg, amely a Felsőoktatási Kerekasztal üléseinek nyilvánossá tételét követelte Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkárhoz intézett nyílt levelében.

A kérés azonban nem hallgattatott meg, az ülések továbbra is zárt ajtók mögött zajlottak, újabb fejleményre pedig szeptember végéig várni kellett. A Felsőoktatási Kerekasztal munkájának gyümölcsét, a jelenleg ismert A felsőoktatás átalakításának stratégiai irányai és soron következő lépesei címet viselő dokumentumot szeptember 20-án fogadta el a kerekasztal nagy többséggel, 10:1 arányban. A stratégia többek között rögzíti: el kell törölni mindenfajta mesterséges kapacitáskorlátozást, be kell vezetni a kancellári modellt, illetve négy csoportba – nemzeti tudományegyetemek, egyetemek, főiskolák és közösségi főiskolák – kell sorolni a felsőoktatási intézményeket. A vitaanyagot egyébként, melyen a Felsőoktatási Kerekasztal hét hónapig dolgozott, egyedül az MKIK nem támogatta. Parragh László, a kamara elnöke ugyanis hiányolta a munkaerő piaci igények megfogalmazását, valamint felvetette, hogy a természettudományos, a mérnök-, valamint a duális képzés nem szerepel megfelelő hangsúllyal a koncepcióban. A kapacitáskorlátozás megszüntetését is elutasította, illetve véleménye szerint a dokumentum csak a nagy tudományegyetemek számára előnyös, melynek szegregációs kockázata lehet.

Fontos információ, hogy a stratégia elfogadása előtt némiképp módosult a Felsőoktatási Kerekasztal résztvevőinek köre, augusztus 31-én ugyanis Nagy Dávid, akkori HÖOK-elnök bejelentette lemondását. A döntést azzal indokolta, hogy a megválasztása óta eltelt három évben minden energiáját a szervezet irányítása kötötte le, és sem magánéletére, sem tanulmányaira nem tudott kellő időt fordítani. Nagy Dávidot Körösparti Péter, a Debreceni Egyetem hallgatói önkormányzatának vezetője váltotta az elnöki poszton, így a november 13-ai kerekasztal-ülésen már ő képviselte a HÖOK-ot és ennek értelmében a hallgatókat. Az aznap aláírt dokumentumban – melyet immár Körösparti Péter jegyez – amellett, hogy minden felsőoktatási szakon lesz államilag finanszírozott férőhely, azt is rögzítették, hogy a felek folytatják együttműködésüket a minőségi felsőoktatás megteremtése érdekében, mind kétoldalúan, mind a Felsőoktatási Kerekasztal keretei között.

A jövő még kérdéses

A legfrissebb hír a kerekasztallal kapcsolatban Giró-Szász András kormányszóvivő december 27-ei tájékoztatása, amikor is kijelentette: a Felsőoktatási Kerekasztal eddigi munkájáról szóló jelentést tárgyalta ülésén a kormány, nem a felsőoktatási stratégiát és az ahhoz érkező észrevételeket – ahogy azt mindenki hitte. A szóvivő kifejtette: a jelentéssel összefüggésben több kérdés is megfogalmazódott, így például az egyházi felsőoktatás beillesztéséről, a duális képzés rendszerének lehetőségeiről a felsőoktatásban, a szakmunkásképzésből a felsőoktatásba való továbblépés esélyeiről, és arról, hogyan lehet bekerülni a legjobb egyetemek közé. A kormány az illetékes tárcákat bízta meg azzal, hogy háttértanulmányokat állítson össze ezekről a kérdésekről.

A Felsőoktatási Kerekasztal új évi munkájának első lépése tehát a felsőoktatási stratégia újabb változatának megfogalmazása a felmerülő kérdések megvitatása, megválaszolása tükrében, amely remélhetőleg mihamarabb megtörténik.

Edupress