Ahol az apukák mennek szülési szabadságra

"Persze, hogy kivettem. Elsősorban nem a hosszú, anyagilag biztosított szabadság miatt, bár természetesen élveztük a hasznos velejáróit. Szerencsés vagyok, hogy jobban kivehettem a részemet a családi életből és feladatokból, közben pedig végig kaptam a teljes fizetést" - magyarázza a munkajogászként dolgozó Jensen, akivel az Oslóba tartó gépen elegyedek szóba. Ő 3 hónapot töltött otthon első gyermekével, és állítja, nagyon élvezte ezt az időszakot. A 30 év körüli Jensen csupán egyike annak a mintegy 40 ezer apukának, akik manapság élnek a kispapáknak járó születési szabadság (úgynevezett "apa-kvóta") lehetőségével.

Apukák babakocsival

"A fjordok országa", "A világ legkaritatívabb országa", "A természetkedvelők Kánaánja" jelzők mellett mára már egy újabbat is kivívott Norvégia. "A kispapák Paradicsomaként" is jellemezhetjük, hiszen míg Magyarországon 5 nap szülési szabadság jár az újdonsült apukának, addig az északi országban 12 hetet maradhat otthon a csöppséggel. S a jövőben ez csak emelkedni fog! Most már érhető, miért lehet reggelente Oslo utcáin lépten-nyomon kispapákba botlani. A babakocsival, pelenkázótáskával "felszerelt" apukák hol a parkokat, hol a kávézókat, hol pedig a játszótereket árasztják el.

"A norvég kormány olyan társadalmat álmodott meg, ahol a nők és a férfiak között teljes az egyenjogúság, s mindkét nem tagjaira azonos gazdasági és családi felelősség hárul. A munkamegosztás megvalósítására pedig nagyszerű juttatási rendszert vezettek be a szülőknek, ezek egyike az apa-kvóta" - magyarázza lapunknak Liss Schanke, a Norvég Helyi és Regionális Hatóságok Szövetség vezető tanácsadója. A norvég szülők összesen 47 hét fizetett vagy 57 hét 80 százalékban fizetett szülési szabadságot vehetnek ki. A baba világra hozatala előtti 3 hét, valamint a szülést követő 6 hét az anyukának van fenntartva. A szülők együttes szülési szabadságából azonban 12 hét - az említett apa-kvóta értelmében - az újdonsült apukáknak jár. S ezzel a lehetőséggel bizony élnek is a norvég kispapák: manapság 97 százalékuk (10-ből 9 apuka) ki is veszi ezt a szabit.

Még a miniszternek is jár

2010 novemberében nagy port vert fel, hogy az akkori gyermek- és esélyegyenlőségi miniszter, Audun Lysbakken úgy döntött, kiveszi a neki járó szülési szabit, és otthon marad 16 hétig a kislányával, Aurorával. A tárcavezetőt többen kritizálták, hogy férfi létére, s ilyen magas posztot betöltve miért ő megy szülési szabadságra, eltűnve hónapokra, ám a politikus ennek ellenére csak biztatta társait, mondván tegyenek hasonlóképpen. Azzal érvelt, hogy az apa-kvótával sikerült igazi szabadságot adni a norvég kispapáknak, amire eddig nem volt példa.

Jól vizsgázott az apa-szabi

Míg 1993-ban, az apa-kvóta bevezetésekor csak 4 hétre rúgott az apáknak járó szülési szabadság, s a norvég kispapának csupán a 2-3 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, addig a következő években már 6 hétre nőtt (2009-ben már 10 hét volt, és az apukák 90 százaléka használta ki), mára pedig 12 hétnél tart. Ráadásul ez csak a minimum, hiszen akár további hetekkel is meg lehet toldani. A norvég kormány pedig most fontolgatja ennek hivatalos meghosszabbítását, s ha életbe lép, 2013. július 1-jétől akár 14 hét fizetett szabadságot is kivehet egy kispapa. (Magyarországon egyébként ennek bevezetése mellett Kopp Mária magatartáskutató érvelt - szerk.)

Mint Liss Schanke rámutat, ekképpen próbálják Norvégiában arra ösztönözni az apukákat, hogy jobban kivegyék részüket a gyermeknevelésből, - gondozásból. Ennek eredményeképpen az európai országok közül Norvégiában a legmagasabb a születési ráta (1,8, míg Magyarországon csupán 1,2), valamint a szülést követően a munkaerőpiacra visszatérő nők aránya. Ehhez persze mindenféle segítséget megad az állam: kezdve azzal, hogy valamennyi tartományban gomba módra megszaporodtak az óvodák, ahova az anyuka beadhatja a gyerekét, amíg dolgozik, egészen odáig, hogy egyáltalán nem szól a munkahelyen a főnöke, ha korábban "lelécel" (megy a gyerekért az óvodába, stb.), s otthon folytatja a munkát. Hiszen a lényeg az, hogy határidőre elvégezze a feladatát, ehhez pedig korántsem szükséges (Norvégiában legalábbis!), hogy állandóan szemmel tartsa a felettese.

Terjed a norvég minta

Az apáknak járó szülési szabadság egyrészt lehetőséget ad a kispapának arra, hogy erősebb kötelék alakuljon ki közte és kisgyermeke között már az első hónapokban. Másrészt lehetővé teszi, hogy az anyuka - miközben a kispapa jobban kiveszi részét a házimunkából és a gyermeknevelésből - visszatérhessen dolgozni, akár részmunkaidőben.

Sőt az apa-kvóta bevezetésének egyik nem titkolt szándéka az volt, hogy eredményes megoldást találjanak a két nem közötti fizetségkülönbség csökkentésére. "Norvégiában még ma is körülbelül 15 százalékkal kevesebb fizetést kap egy nő ugyanazért az állásért, mint egy férfi" - hívja fel a figyelmet Kristina Jullum Hagen, a Norvég Vállalkozók Szövetsége (NHO) tanácsadója.

Az apa-kvóta - bár kezdeményezésnek kiváló - önmagában azonban nem fogja elsöpörni a nemek között egyenlőtlenséget, hiszen - mint Kristina Jullum Hagen rávilágít - a norvég munkaerőpiacot még napjainkban is komoly szegregáció jellemzi (vannak olyan pozíciók, állások, amelyeket a férfiak, illetve olyanok, amelyeket kimondottan a nők uralnak). Mindenesetre nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mára már eltűnt a női és a férfiszerepek közötti éles határvonal, hiszen a nők egyre inkább elárasztják a munkaerőpiacot (míg korábban csak a háztartást vezették és gyereket neveltek). Az pedig külön öröm a norvégoknak, hogy az apa-kvótával kisebb forradalmat indítottak el, hiszen azóta Izlandon, Németországban és nemrégen Portugáliában is bevezették.

A Norvégiával foglalkozó sorozatunk harmadik, befejező részében arról olvashat, hogyan próbálja a norvég kormány rávenni a férfiakat arra, hogy "nőiesebb" foglalkozást válasszanak, miért megy egy fiatalember óvóbácsinak, s hogyan érvényesül a női kvóta a norvég vállalatoknál.