Ahol az apukák mennek szülési szabadságra
Norvégiát akár a kispapák országának is nevezhetnénk, hiszen a norvég férfiak a gyermekük megszületése után 12 hét fizetett szabadságot vehetnek ki. Ez lenne a nyitja a norvégiai bébiboomnak, illetve a nemek közötti egyenlőség felé vezető útnak? Úgy tűnik. A norvégoknak legalábbis bejött.
"Persze, hogy kivettem. Elsősorban nem a hosszú, anyagilag biztosított szabadság miatt, bár természetesen élveztük a hasznos velejáróit. Szerencsés vagyok, hogy jobban kivehettem a részemet a családi életből és feladatokból, közben pedig végig kaptam a teljes fizetést" - magyarázza a munkajogászként dolgozó Jensen, akivel az Oslóba tartó gépen elegyedek szóba. Ő 3 hónapot töltött otthon első gyermekével, és állítja, nagyon élvezte ezt az időszakot. A 30 év körüli Jensen csupán egyike annak a mintegy 40 ezer apukának, akik manapság élnek a kispapáknak járó születési szabadság (úgynevezett "apa-kvóta") lehetőségével.
Apukák babakocsival
"A fjordok országa", "A világ legkaritatívabb országa", "A természetkedvelők Kánaánja" jelzők mellett mára már egy újabbat is kivívott Norvégia. "A kispapák Paradicsomaként" is jellemezhetjük, hiszen míg Magyarországon 5 nap szülési szabadság jár az újdonsült apukának, addig az északi országban 12 hetet maradhat otthon a csöppséggel. S a jövőben ez csak emelkedni fog! Most már érhető, miért lehet reggelente Oslo utcáin lépten-nyomon kispapákba botlani. A babakocsival, pelenkázótáskával "felszerelt" apukák hol a parkokat, hol a kávézókat, hol pedig a játszótereket árasztják el.
"A norvég kormány olyan társadalmat álmodott meg, ahol a nők és a férfiak között teljes az egyenjogúság, s mindkét nem tagjaira azonos gazdasági és családi felelősség hárul. A munkamegosztás megvalósítására pedig nagyszerű juttatási rendszert vezettek be a szülőknek, ezek egyike az apa-kvóta" - magyarázza lapunknak Liss Schanke, a Norvég Helyi és Regionális Hatóságok Szövetség vezető tanácsadója. A norvég szülők összesen 47 hét fizetett vagy 57 hét 80 százalékban fizetett szülési szabadságot vehetnek ki. A baba világra hozatala előtti 3 hét, valamint a szülést követő 6 hét az anyukának van fenntartva. A szülők együttes szülési szabadságából azonban 12 hét - az említett apa-kvóta értelmében - az újdonsült apukáknak jár. S ezzel a lehetőséggel bizony élnek is a norvég kispapák: manapság 97 százalékuk (10-ből 9 apuka) ki is veszi ezt a szabit.
Még a miniszternek is jár
2010 novemberében nagy port vert fel, hogy az akkori gyermek- és esélyegyenlőségi miniszter, Audun Lysbakken úgy döntött, kiveszi a neki járó szülési szabit, és otthon marad 16 hétig a kislányával, Aurorával. A tárcavezetőt többen kritizálták, hogy férfi létére, s ilyen magas posztot betöltve miért ő megy szülési szabadságra, eltűnve hónapokra, ám a politikus ennek ellenére csak biztatta társait, mondván tegyenek hasonlóképpen. Azzal érvelt, hogy az apa-kvótával sikerült igazi szabadságot adni a norvég kispapáknak, amire eddig nem volt példa.
Jól vizsgázott az apa-szabi
Míg 1993-ban, az apa-kvóta bevezetésekor csak 4 hétre rúgott az apáknak járó szülési szabadság, s a norvég kispapának csupán a 2-3 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, addig a következő években már 6 hétre nőtt (2009-ben már 10 hét volt, és az apukák 90 százaléka használta ki), mára pedig 12 hétnél tart. Ráadásul ez csak a minimum, hiszen akár további hetekkel is meg lehet toldani. A norvég kormány pedig most fontolgatja ennek hivatalos meghosszabbítását, s ha életbe lép, 2013. július 1-jétől akár 14 hét fizetett szabadságot is kivehet egy kispapa. (Magyarországon egyébként ennek bevezetése mellett Kopp Mária magatartáskutató érvelt - szerk.)
Mint Liss Schanke rámutat, ekképpen próbálják Norvégiában arra ösztönözni az apukákat, hogy jobban kivegyék részüket a gyermeknevelésből, - gondozásból. Ennek eredményeképpen az európai országok közül Norvégiában a legmagasabb a születési ráta (1,8, míg Magyarországon csupán 1,2), valamint a szülést követően a munkaerőpiacra visszatérő nők aránya. Ehhez persze mindenféle segítséget megad az állam: kezdve azzal, hogy valamennyi tartományban gomba módra megszaporodtak az óvodák, ahova az anyuka beadhatja a gyerekét, amíg dolgozik, egészen odáig, hogy egyáltalán nem szól a munkahelyen a főnöke, ha korábban "lelécel" (megy a gyerekért az óvodába, stb.), s otthon folytatja a munkát. Hiszen a lényeg az, hogy határidőre elvégezze a feladatát, ehhez pedig korántsem szükséges (Norvégiában legalábbis!), hogy állandóan szemmel tartsa a felettese.
Terjed a norvég minta
Az apáknak járó szülési szabadság egyrészt lehetőséget ad a kispapának arra, hogy erősebb kötelék alakuljon ki közte és kisgyermeke között már az első hónapokban. Másrészt lehetővé teszi, hogy az anyuka - miközben a kispapa jobban kiveszi részét a házimunkából és a gyermeknevelésből - visszatérhessen dolgozni, akár részmunkaidőben.
Sőt az apa-kvóta bevezetésének egyik nem titkolt szándéka az volt, hogy eredményes megoldást találjanak a két nem közötti fizetségkülönbség csökkentésére. "Norvégiában még ma is körülbelül 15 százalékkal kevesebb fizetést kap egy nő ugyanazért az állásért, mint egy férfi" - hívja fel a figyelmet Kristina Jullum Hagen, a Norvég Vállalkozók Szövetsége (NHO) tanácsadója.
Az apa-kvóta - bár kezdeményezésnek kiváló - önmagában azonban nem fogja elsöpörni a nemek között egyenlőtlenséget, hiszen - mint Kristina Jullum Hagen rávilágít - a norvég munkaerőpiacot még napjainkban is komoly szegregáció jellemzi (vannak olyan pozíciók, állások, amelyeket a férfiak, illetve olyanok, amelyeket kimondottan a nők uralnak). Mindenesetre nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mára már eltűnt a női és a férfiszerepek közötti éles határvonal, hiszen a nők egyre inkább elárasztják a munkaerőpiacot (míg korábban csak a háztartást vezették és gyereket neveltek). Az pedig külön öröm a norvégoknak, hogy az apa-kvótával kisebb forradalmat indítottak el, hiszen azóta Izlandon, Németországban és nemrégen Portugáliában is bevezették.
A Norvégiával foglalkozó sorozatunk harmadik, befejező részében arról olvashat, hogyan próbálja a norvég kormány rávenni a férfiakat arra, hogy "nőiesebb" foglalkozást válasszanak, miért megy egy fiatalember óvóbácsinak, s hogyan érvényesül a női kvóta a norvég vállalatoknál.
Apukák babakocsival
"A fjordok országa", "A világ legkaritatívabb országa", "A természetkedvelők Kánaánja" jelzők mellett mára már egy újabbat is kivívott Norvégia. "A kispapák Paradicsomaként" is jellemezhetjük, hiszen míg Magyarországon 5 nap szülési szabadság jár az újdonsült apukának, addig az északi országban 12 hetet maradhat otthon a csöppséggel. S a jövőben ez csak emelkedni fog! Most már érhető, miért lehet reggelente Oslo utcáin lépten-nyomon kispapákba botlani. A babakocsival, pelenkázótáskával "felszerelt" apukák hol a parkokat, hol a kávézókat, hol pedig a játszótereket árasztják el.
"A norvég kormány olyan társadalmat álmodott meg, ahol a nők és a férfiak között teljes az egyenjogúság, s mindkét nem tagjaira azonos gazdasági és családi felelősség hárul. A munkamegosztás megvalósítására pedig nagyszerű juttatási rendszert vezettek be a szülőknek, ezek egyike az apa-kvóta" - magyarázza lapunknak Liss Schanke, a Norvég Helyi és Regionális Hatóságok Szövetség vezető tanácsadója. A norvég szülők összesen 47 hét fizetett vagy 57 hét 80 százalékban fizetett szülési szabadságot vehetnek ki. A baba világra hozatala előtti 3 hét, valamint a szülést követő 6 hét az anyukának van fenntartva. A szülők együttes szülési szabadságából azonban 12 hét - az említett apa-kvóta értelmében - az újdonsült apukáknak jár. S ezzel a lehetőséggel bizony élnek is a norvég kispapák: manapság 97 százalékuk (10-ből 9 apuka) ki is veszi ezt a szabit.
Még a miniszternek is jár
2010 novemberében nagy port vert fel, hogy az akkori gyermek- és esélyegyenlőségi miniszter, Audun Lysbakken úgy döntött, kiveszi a neki járó szülési szabit, és otthon marad 16 hétig a kislányával, Aurorával. A tárcavezetőt többen kritizálták, hogy férfi létére, s ilyen magas posztot betöltve miért ő megy szülési szabadságra, eltűnve hónapokra, ám a politikus ennek ellenére csak biztatta társait, mondván tegyenek hasonlóképpen. Azzal érvelt, hogy az apa-kvótával sikerült igazi szabadságot adni a norvég kispapáknak, amire eddig nem volt példa.
Jól vizsgázott az apa-szabi
Míg 1993-ban, az apa-kvóta bevezetésekor csak 4 hétre rúgott az apáknak járó szülési szabadság, s a norvég kispapának csupán a 2-3 százaléka élt ezzel a lehetőséggel, addig a következő években már 6 hétre nőtt (2009-ben már 10 hét volt, és az apukák 90 százaléka használta ki), mára pedig 12 hétnél tart. Ráadásul ez csak a minimum, hiszen akár további hetekkel is meg lehet toldani. A norvég kormány pedig most fontolgatja ennek hivatalos meghosszabbítását, s ha életbe lép, 2013. július 1-jétől akár 14 hét fizetett szabadságot is kivehet egy kispapa. (Magyarországon egyébként ennek bevezetése mellett Kopp Mária magatartáskutató érvelt - szerk.)
Mint Liss Schanke rámutat, ekképpen próbálják Norvégiában arra ösztönözni az apukákat, hogy jobban kivegyék részüket a gyermeknevelésből, - gondozásból. Ennek eredményeképpen az európai országok közül Norvégiában a legmagasabb a születési ráta (1,8, míg Magyarországon csupán 1,2), valamint a szülést követően a munkaerőpiacra visszatérő nők aránya. Ehhez persze mindenféle segítséget megad az állam: kezdve azzal, hogy valamennyi tartományban gomba módra megszaporodtak az óvodák, ahova az anyuka beadhatja a gyerekét, amíg dolgozik, egészen odáig, hogy egyáltalán nem szól a munkahelyen a főnöke, ha korábban "lelécel" (megy a gyerekért az óvodába, stb.), s otthon folytatja a munkát. Hiszen a lényeg az, hogy határidőre elvégezze a feladatát, ehhez pedig korántsem szükséges (Norvégiában legalábbis!), hogy állandóan szemmel tartsa a felettese.
Terjed a norvég minta
Az apáknak járó szülési szabadság egyrészt lehetőséget ad a kispapának arra, hogy erősebb kötelék alakuljon ki közte és kisgyermeke között már az első hónapokban. Másrészt lehetővé teszi, hogy az anyuka - miközben a kispapa jobban kiveszi részét a házimunkából és a gyermeknevelésből - visszatérhessen dolgozni, akár részmunkaidőben.
Sőt az apa-kvóta bevezetésének egyik nem titkolt szándéka az volt, hogy eredményes megoldást találjanak a két nem közötti fizetségkülönbség csökkentésére. "Norvégiában még ma is körülbelül 15 százalékkal kevesebb fizetést kap egy nő ugyanazért az állásért, mint egy férfi" - hívja fel a figyelmet Kristina Jullum Hagen, a Norvég Vállalkozók Szövetsége (NHO) tanácsadója.
Az apa-kvóta - bár kezdeményezésnek kiváló - önmagában azonban nem fogja elsöpörni a nemek között egyenlőtlenséget, hiszen - mint Kristina Jullum Hagen rávilágít - a norvég munkaerőpiacot még napjainkban is komoly szegregáció jellemzi (vannak olyan pozíciók, állások, amelyeket a férfiak, illetve olyanok, amelyeket kimondottan a nők uralnak). Mindenesetre nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mára már eltűnt a női és a férfiszerepek közötti éles határvonal, hiszen a nők egyre inkább elárasztják a munkaerőpiacot (míg korábban csak a háztartást vezették és gyereket neveltek). Az pedig külön öröm a norvégoknak, hogy az apa-kvótával kisebb forradalmat indítottak el, hiszen azóta Izlandon, Németországban és nemrégen Portugáliában is bevezették.
A Norvégiával foglalkozó sorozatunk harmadik, befejező részében arról olvashat, hogyan próbálja a norvég kormány rávenni a férfiakat arra, hogy "nőiesebb" foglalkozást válasszanak, miért megy egy fiatalember óvóbácsinak, s hogyan érvényesül a női kvóta a norvég vállalatoknál.
A karizmatikus kisugárzás tanulható lenne... ? A karizma körül kialakult mítosz abból ered, hogy ez a képesség velünk születik.
Aki válaszol: Sipőcz Iván
Visszatérnek a Dolgozó anyák