Be kellett volna fagyasztani a minimálbért?

A pénzügyi válság negatív hatásának enyhítése erőteljesebb lépéseket is indokolttá tett volna, mint például a minimálbér nominális befagyasztását, a 2006 végén indított egyes fehérítő intézkedések, különösen a kétszeres járulékalap-
szabály lazítását, vagy a garantált bérminimum eltörlését – többek között erről lehet olvasni az MTA Közgazdaságtudományi Intézet Munkaerőpiaci Tükör 2009 című kiadványának A magyarországi munkapiac 2008-ban című fejezetében.

A Cseres-Gergely Zsombor és Scharle Ágota által jegyzett fejezet ugyanakkor meg is dicséri a kormányt, a szerzők szerint a járulékcsökkentés „vitán felül az egyik legbölcsebb, amit tehetett a kormány”.

(Érdekes módon éppen a kiadványt jegyző intézet igazgatója, Fazekas Károly korábban egyik tanulmányában - A magyar foglalkoztatási helyzet jelene és jövője - a járulékcsökkentéshez fűződő illúziókra figyelmeztetett, mint írta: például egy igen jelentős, 10 százalékos adó- és járulékmérsékléstől, ami a bruttó bérjövedelmeket nagyjából 3 százalékkal csökkentené, egyszázalékos foglalkoztatásbővülés várható.)

Nem út a munkához

A tanulmány viszont kritikával illeti az Út a munkához programot, amely „célja szerint a program ezt a tartósan munkanélküli népességet segítené a nyílt munkapiacra való visszatérésben, ilyen hatást azonban sem más országok hasonló programjainak részletes vizsgálata,
sem az eddig működő hazai közfoglalkoztatási programok szórványos tapasztalatai alapján nem sikerült kimutatni”.

Ami az Állami Számvevőszék egy korábbi elemzéséből is egyértelműen kiderül egyébként. Mint az ÁSZ-jelentés írta: a magyar foglalkoztatáspolitika nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas összegeket költ a különféle átmeneti közfoglalkoztatási formák támogatására, ezek az érintettek tartós foglalkoztathatósága szempontjából rendkívül gyenge hatékonyságúak. Ugyanakkor forrásokat vonnak el a jobb hatékonyságú foglalkoztatáspolitikai eszközöktől.

A Munkaerőpiaci Tükör 2009 tanulmánya a munkahelymegtartó programokról megjegyzi, nagy a kockázat, hogy olyan munkáltatókat támogatnak, amelyek e nélkül is képesek lettek volna a munkahelyek megőrzésére.

Bölcsebbek, mint a rendszerváltáskor?

A kutatók szerint ugyanakkor a rendszerváltás utáni helyzethez képest bölcsebben járt el a kormány. Akkor a nyugdíjazás szívta fel az állásukat vesztett embereket, most a különféle formában támogatott foglalkoztatásra hárul ez a szerep – írja a tanulmány.

Fontos különbség azonban a két helyzet között, hogy a válság kezelésére fordított mai összegek lényegesen kisebbek a hajdani nyugdíjkiadásoknál, és a válság elmúltával viszonylag könnyen át is csoportosíthatók, mivel a kedvezményezettek nem szereznek visszavonhatatlan jogosultságokat – teszik hozzá a szerzők.