Coaching mint új lehetőség a roma integrációban

Nagyon sok szó esik az interkulturális közeledésről, kapcsolatteremtésről. Erre a témakörre szakosodott coachokat is találunk szép számmal, világszerte. Ugyanakkor küzdünk, főleg Közép- és Kelet-Európa, de Spanyolország is a roma integrációs programokba sok pénzt és energiát fektetve - kevés eredménnyel. És mi volna akkor, ha erre a kérdésre is úgy tekintenénk, mint egy interkulturális problémára, és nem "tűzzel-vassal" integrálnánk, hanem a szép szó és az ész erejével, a coaching módszerrel közelítenénk egymáshoz. Igen, közelítenénk egymáshoz. Ez egyfajta kölcsönösséget feltételez, egy felnőtt-felnőtt kommunikációt.

2005-2015-ig fut előreláthatóan a RIÉP (Roma Integráció Évtizede Program), melyet a Nyílt Társadalom Intézet Irodája írt ki, és a Kurt Lewin Alapítvány nyert meg és folytat le Európában. A program a roma integrációt négy fókuszpontban segíti. Ezek az oktatás, a lakhatás, a foglalkoztatás és az egészségi állapot.

A mentoringot és a kérdőíves lekérdezést sokszor és sok pontban alkalmazzák, de a coaching eddig nem szerepelt az eszköztárban, pedig sok előnye van a másik két alkalmazott metodikával szemben. A mentoringot az oktatásban és a foglalkoztatásban használták, míg a kérdőíves lekérdezést a projekt kiértékelési pontjainál, például a 2007-es "Decade Watch" során. Meglepő módon a kikérdezett roma véleményalkotók úgy érezték, egyáltalán nem vonták be őket a folyamatba. Pedig az ő segítségük, együttműködésük nélkül nehéz lesz. Megkockáztatom, lehetetlen.

Akkor fordítsuk meg. Vonjuk be először őket, és egy coaching beszélgetés során velük együtt határozzuk meg a számukra is vonzó, motiváló célokat. Mi motiválja a romákat? Milyen cél érdekében lehet őket megmozgatni? Eggyel biztosan nem: ha azt mondjuk nekik, hogy nézzetek ránk! Azt akarjuk, hogy ti is ilyenek legyetek! Éljetek, ahogy mi, alkalmazzátok a mi normáinkat!

Egy partneri viszonyt feltételező coaching ülés során igen sok és speciális információ nyerhető, melynek alapján felépülhet egy olyan roma-coach képző program, mely kiképezi az első olyan coachokat, akik a saját környezetükben, a saját kultúrájukban elindíthatnak pozitív változásokat lefordítva azokat az ő kultúrájuk nyelvére, mögé téve azt a tartalmat, ami őket motiválja.

Egy népcsoportot nem lehet integrálni. Egy népcsoport egyes tagjait meg lehet nyerni egy jó ügynek, ami ha tényleg jó és érthető, akkor terjedni fog. Ezt hívják később beilleszkedésnek, ha a létszám egy bizonyos határt már elért.

A coaching időigényes ugyan, de specifikus, egyénre szabott és eredményessége mérhető. Ezen kívül az ismételt coaching ülések alkalmat adnak az addig történtek kiértékelésére, lehetőséget teremtve ezzel gyors változtatásokra vagy prompt intervenciókra, ha erre van szükség. A projekt, ha tetszik, önmagát kontrollálja és folyamatosan fejleszti, javítja.

A lehetőség szerint minden körülményt figyelembe véve egy hosszas fejlesztőmunka során kidolgoztunk egy modellt, ami az integrálás, integrálódás folyamatát segíti, követi és lehetőséget ad az elért eredmények kiértékelésére. A modellnek a Roma Integration Special System (RISS) nevet adtuk. A modell leírását az alábbiakban mellékeljük.

A RISS-modell (Roma Integration Special System)
(kifejlesztette: F. Dr. Riss Éva és Fuchs Tamás)

Célkitűzés

Egy olyan modellt dolgoztunk ki, ami a coaching eszközeivel növeli meg annak lehetőségét, hogy a roma közösségek integrálódjanak a környezetükbe. A modell az integrációs folyamat elejétől a végéig jó hatásfokkal alkalmazható:

• helyzetfelmérés (diagnózis)
  
• integrációs program idején folyamatosan alkalmazandó
  
• a projekt végén kiértékelési eszköz
  
• utógondozás, amennyiben szükséges.
  

A RISS modell leírása

Alapfeltevés: nagyobb csoportot, közösséget nem lehet együttesen integrálni, csak a csoport, közösség individuális tagjait külön-külön, személyre szabottan, legfeljebb kiscsoportban.

A RISS modell stratégiája, hogy a roma közösség "véleményalkotóit" képezi ki coaching eszközzel arra, hogy ezek a központban álló személyek ugyancsak coachinggal jussanak el a közösség minden egyes tagjához, hogy a kívánt elkötelezettségi szintre hozzák őket.

A modell alaphelyzetben három tényezőt vesz figyelembe:

• elkötelezettség (commitment) - a "véleményalkotó" elkötelezettsége
  
• realitás (reality) - az integrálni szándékozott közösség átlagos "realitása"
  
• coacholt órák száma (coaching hours)
  

1. ábra

A tényezők fogalmi magyarázata

• Elkötelezettség: Az az igyekezet, szándék vagy erőfeszítés, amivel egy személy integrálódni szeretne egy másik közösségbe, miközben hajlandó feladni az elhagyásra váró közösség bizonyos karakteres jegyeit, kötéseit.
  
• Realitás: A realitás egy gyűjtőfogalom a célszemély és közössége körülményeiről, többek között: start és cél kultúra, a cél-kultúra lojalitása a folyamathoz, a tárgyi feltételek (iskolai férőhely, termelőerők rendelkezésre állása, munkalehetőség, művelődési lehetőségek, lakhatási körülmények, satöbbi).
  
• Coacholt órák száma: Ide azokat az időket mérjük fel, amelyeket a "véleményalkotóra" fordítunk.
  

A modell egy egységsugarú körbe illesztett, alaphelyzetben három, egymáshoz képest 120 fokkal elforgatott, tíz egységre kalibrált tengely, amelyekre felmérjük a három tényezőt.

A RISS modell későbbiekben részletezett kiértékelése során az eredményességet a három végpontot összekötő háromszög területével jellemezhetjük. Minél nagyobb a háromszög területe, annál sikeresebb az integrálási folyamat.

Az 1. ábrán az az állapot látható, amikor ideális esetben a célszemély maximálisan elszánta magát az integrálódásra, a "realitás" optimális a coacholt órák száma elegendő. A háromszög területe a lehető legnagyobb, amit százalékban mérhetünk, ebben az esetben T=100 százalék.

Példa egy integrálási folyamat végigvitelében

A cél, hogy (egyelőre a "véleményalkotók" esetében) az elkötelezettség 100 százalék legyen.

Egy integrálási projekt kezdetén, egy helyzetfelmérést követően a modell az alábbiakban mutatkozhat meg:

2. ábra

Az elkötelezettség minimális, a realitás nem éri el azt a szintet, ami kedvező körülményt biztosíthatna az integrálási folyamatnak. A későbbiekben a realitásnak csak azt a felületét elemezzük, amelyet a környezet kultúrájának (elfogadókészség részének) coaching eszközzel való növelésével érhetünk el. Ezt a coaching aktivitást ez az ábra nem tartalmazza, az beépül a "realitás" tengelyen megjelölt érték növekményébe.

Támadási pontok:

• A "véleményalkotókat" coachingolva növeljük az elkötelezettség mértékét, hogy a felkészített "véleményalkotók" a roma közösség tagjait is el tudják juttatni az elkötelezettség magasabb fokára.
  
  

  3. ábra
  
  
• A "realitás" értékét úgy növeljük, hogy azt a közösséget ahová a roma közösséget be akarjuk integrálni, coaching eszközökkel alkalmassá tegyük arra, hogy a befogadókészség a lehető legnagyobb legyen. (Ha a romákat fel tudjuk készíteni a beilleszkedésre, de a "magyarok" gyűlölettel fogadják ezt, az integráció sikertelen lesz.)
  

4. ábra

Látható, hogy a "realitás" növelésével a "véleményalkotó" elkötelezettsége is nő, ami a célunk.

Szeretnénk, ha a RISS modell a roma integrálási elképzelésekre vonatkozó munkafolyamatok hatásfokát növelné, és ha a vízió mind a helyi, mind a kormányzati programokba beágyazva segítené azok megvalósulását.

Dr. Riss Éva
HR Blog - ICF Coach Klub Blog