Felejtsd el a maximalizmust és a rivalizálást – Almási Kitti a karrierről

Az, hogy kisgyermekes édesanyaként egyáltalán nem csekély kihívás megfelelni a mindennapokban se a külvilág, se a munkaerőpiac elvárásainak, még a pszichológus számára sem ismeretlen fogalom.

Rossz anya, aki sokat dolgozik?

Dr. Almási Kitti: Elég jók lehetünk akkor is, ha erőlködés nélkül törekszünk a jóra

"Szinte mindennapos tapasztalat a munkát is vállaló édesanyák körében, hogy a gyermekeikért az óvodába, bölcsődébe nyilvánvalóan a munkahelyükről, a szakmai elfoglaltságukból igyekező hölgyeknek a többi "anyatárs" rosszalló, szúrós pillantásától kísérve kell belépnie az épületbe" – mondja a pszichológus. Akik gyakran aztán - a többiek egyetértő támogatása mellett - még tovább is erősítik egymásban a negatív sztereotípiákat a másik szülő úgymond "rossz anyaságáról." Az "aki a gyermekek mellett dolgozik, az nem jó anya" sztereotípia ugyanis máig makacsul tartja magát a társadalomban.

Utóbbira ráadásul kézenfekvő pszichológiai magyarázat is van. "Akár kizárólag a karrier, akár kizárólag az anyaság, akár a munka és a család közti egyensúlyozás mellett dönt egy nő, egy biztos. A továbbiak folyamán ő már ennek a döntésnek a fényében keresi majd magának a visszajelzéseket a döntés helyességéről. Ebben pedig a hasonló élethelyzetűek révén is folyamatosan megerősítést nyerhet" – jegyzi meg Dr. Almási Kitti.

Törtető karrieristák vs. a munkában motiválatlan családanyák

A legbonyolultabb helyzetben mégis a napi szinten a család és a karrier között egyensúlyozók, ingázók vannak. Ők gyakran érezhetik úgy, hogy valahogy a két világ közötti frontvonalban rekedtek. "A főállásban az anyasággal foglalkozók gyakran törtető karrieristáknak, míg a vállalatok a gyermekeik miatt kockázati tényezőknek, a feladatukat "nem a kellő fordulatszámon végző anyukáknak" tekintheti őket. Ez a helyzet viszont hosszú távon sok bizonytalansággal járó, az egyén belső harmóniáját is felőrlő folyamat lehet. Ami be kell látni, elsőre azért elég lehangolóan hangzik.

Helyes önismeret és stabil önértékelés kell

Akkor mi a megoldás? Elsősorban, mindenképp szükség van a helyes önismeretre és a stabil önértékelésre. Helyes önismeretről pedig akkor beszélhetünk, ha az egyén nem lepődik meg azon, hogy egy előre nem várt élethelyzet - akár jó, akár rossz - mit hozhat ki belőle. Stabil önértékelésről pedig akkor, ha az egyén stabil, határozott és alapos tudással rendelkezik arról, hogy ki is ő valójában.  "Ha tudom, ki vagyok, ha tudom, hogy ez a kép rendben van, akkor nem az fogja befolyásolni, hogy épp ki, milyen helyzetben, hangulatban fogad vagy ül le velem szemben egy tárgyalóasztalhoz. Ám ha nincs rendben, akkor folyamatosan a vélt vagy valós elvárásokra koncentrálva próbálok azoknak megfelelni"- mondja a szakember, hozzátéve, hogy az önismeret fogalma azért gyakran kemény dió. Ami például abból is látszik, hogy míg egy személyes tanácsadásra az emberek többsége még csak-csak vevő, a csoportos terápiákon a többség már erős ellenállásban van. Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy az itt esetleg felszínre jövő problémák úgyis csak a többiek értetlenségének, vagy eltérő helyzetének köszönhetőek. Hiszen ő maga egyébként nem is olyan.”

Kizárni a rivalizálást és a maximalizmust

Mindenképp jót tehet ugyanakkor a nők önértékelésének, ha igyekeznek az életükben az egymással való rivalizálást minimalizálni. Akárcsak a minden területre kiterjedő maximalizmust. "A nők folytonos versengésére az egyik legjellemzőbb példa, hogy szinte nincs állásinterjú a "Sokan jelentkeztek még erre a pozícióra?", illetve a "Kik jelentkeztek még?" kérdések nélkül. Csakhogy a nők az állandó versengéssel egyúttal kiapadhatatlan frusztrációforrást is teremtenek maguknak, hiszen a "Ki az előnyösebb külsejű?/Jobb?/Szebb?/Okosabb?/ Tehetségesebb?/ Szerencsésebb?/ Jobb körülmények között élő ? versenyben mindig találhatnak majd olyat, aki hozzájuk képest előrébb tart valamelyik területen. Így aztán a frusztráció-özönnek se vége, se hossza. Ebbe a versenybe tehát felesleges bekapcsolódni" - jegyzi meg Dr. Almási Kitti.

És ha már az anyaságról van szó. "Nem kell mindenben tökéletes teljesítményt nyújtanunk, hiszen így eleve átugorhatatlan lécet állítunk magunk elé. Elég jók lehetünk akkor is, ha erőlködés nélkül törekszünk a jóra" - ad útravalót a pszichológus.