Lecsípni a konyhapénzből vagy részmunkaidős állást vállalni

Az Aegon megbízásából készített friss kutatás célja a háztartásban dolgozók nyugdíjjal kapcsolatos kilátásainak és kockázatainak elemzése, a helyzetükből fakadó kihívások és lehetőségek feltárása, valamint ajánlások megfogalmazása az érintett családoknak, a munkaadóknak és a döntéshozóknak.

Azok, akik például otthon maradnak a gyerekeikkel vagy más rászoruló hozzátartozóval, nagymértékben hozzájárulnak a család és a társadalom mindennapjaihoz szülőként, a család támaszaként. Munkájukért azonban nem jár fizetés, nem jogosultak juttatásokra, így a nyugdíjjal kapcsolatos kockázataik igen magasak, hiszen rá vannak utalva arra, aki eltartja őket.

Kit hívunk háztartásbelinek?

- A kutatásból jellemzően az alábbi kép rajzolódott ki róluk:
Nők (86 százalék globálisan, 81 százalék USA, 74 százalék Egyesült Királyság, 82 százalék Hollandia); Magyarországon az átlagosnál magasabb, 94 százalék az arány

- Házasságban, élettársi- vagy partnerkapcsolatban élnek (88 százalék globálisan, 90 százalék Magyarország, 90 százalék USA, 88 százalék Egyesült Királyság, 84 százalék Hollandia);

- Életkoruk 18-44 közötti (59 százalék globálisan, 46 százalék USA, 47százalék Egyesült Királyság, 45 százalék Hollandia);

- Egy vagy több eltartott gyermekük van (69 százalék globálisan, 55 százalék USA, 55 százalék Egyesült Királyság, 50 százalék Hollandia).

A megkérdezettek többsége (65 százalék globálisan, 75 százalék USA, 61 százalék Egyesült Királyság, 61 százalék Hollandia) úgy gondolja, hogy a házastársuk vagy partnerük jövedelme nagyon vagy különösen fontos lesz majd nyugdíjas korukban. Magyarországon különösen magas ez az arány, a hazai háztartásbeliek 87 százaléka számít partnerére nyugdíjaskorában, 41 százalék pedig azt gondolja, a családjának is segítenie kell majd őt anyagilag idős korára.

A háztartásbeliek sem ülhetnek tétlenül: proaktívan kell tenniük a nyugdíjat övező bizonytalanság ellen.

Sok háztartásbeli nem vállal felelősséget a saját pénzügyi jövőjéért. Csak 32 százalékuk érzi, hogy nagyon felelősségteljesen jár el, és személyesen gondoskodik arról, hogy megfelelő jövedelme legyen nyugdíjas korában.

Az amerikaiak közül érzik magukat a legtöbben nagyon felelősségteljesnek (40 százalék), őket az angolok (32 százalék) és a hollandok (15 százalék) követik.

A háztartásbeliek kevesebb, mint fele tesz félre a nyugdíjas éveire (47 százalék globálisan, 44 százalék USA, 33 százalék Egyesült Királyság, 37 százalék Hollandia) és csupán minden harmadik vallja magát rendszeres megtakarítónak (29 százalék globálisan, 30százalék USA, 21 százalék Egyesült Királyság, 25 százalék Hollandia).

A háztartásbeliek 51 százalékának semmilyen stratégiája sincs a nyugdíjba menetelre. Még ennél is aggasztóbb, hogy milyen kevesen rendelkeznek leírt stratégiával (11 százalék globálisan, 8 százalék USA, 3 százalék Egyesült Királyság, 5 százalék Hollandia).

A magyar háztartásbeliek sajnos az átlagosnál is felkészületlenebbek, 78 százalékuk egyáltalán nem takarít meg, 60 százalékuknak semmilyen pénzügyi terve nincs is erre az időszakra.

Nem könnyű egy háztartásbelinek takarékoskodnia, hiszen a munkájáért nem kap fizetést. A rendszeres megtakarítás - még ha kis összegről van is szó - és a körültekintő tervezés ugyanakkor javítja a hosszú távú kilátásokat.

Öt módszer segít a háztartásbelieken

Az államnak, a munkáltatóknak, és a nyugdíjbiztosítási szakmának is fontos szerepe van, hogy új megoldásokat kínáljon azoknak a családoknak, ahol az egyik házastárs nem dolgozik.

1. A háztartásbeli vállaljon nagyobb részt a család pénzügyeiből, a napi költségvetés megtervezésétől kezdve a hosszú távú tervezésig. A házastárssal vagy a partnerrel együtt ki kell számolni a nyugdíjmegtakarítás szükséges összegét, és össze kell állítani egy pénzügyi tervet ennek megvalósítása érdekében. A tervnek tartalmaznia kell egy vészforgatókönyvet váratlan esetekre, így a válásra, a különélésre, vagy a házastárs halálára is. Érdemes konzultálni egy tapasztalt pénzügyi tanácsadóval.

2. A háztartásbeli vállalhat részmunkaidős állást a nyugdíjkockázatok mérséklése érdekében. Ez nemcsak jövedelmet jelent, de az állami nyugdíjrendszerben vagy a munkáltatói nyugdíjjuttatásokban való részvételt is. A munkaerőpiacon maradva naprakészen lehet tartani a szaktudást, ami szükség esetén jobban fizető vagy egy teljes munkaidős álláshoz vezethet.

3. A munkáltatók vegyék fontolóra a rugalmas foglalkoztatás formáit, amely lehetőséget adna a háztartásbelieknek munkába állni, és így egyensúlyba hozni az otthoni kötelezettségeiket.

4. A munkáltatóknak érdemes végiggondolni, hogy részmunkaidős foglalkoztatottság vagy megbízási jogviszony esetén is biztosítják az egészségbiztosítási és jóléti juttatásokhoz való hozzáférést.

5. Az állami társadalombiztosítási rendszerben létre lehet hozni egy kreditrendszert a háztartásbeliek és az otthoni ápolásra szorulók ellátását biztosító családtagok számára, akik nem tudnak befizetni a társadalombiztosítási kasszába, ezzel elismerve a fizetés nélküli munkájukat és a társadalomhoz való hozzájárulásokat.

A kutatásban 16000 munkavállaló és nyugdíjas, valamint 1600 háztartásbeli vett részt a világ 15 országából.