Lesz valaha uniós szintű munkaidőkorlát?

Hivatalosan is véget értek kedden este Strasbourgban az Európai Parlament és Tanács közötti tárgyalások a munkaidő irányelv kapcsán. Vladimir Spidla, az Európai Bizottság szociális és foglalkoztatási ügyekért felelős biztosa az Európai Parlament plenáris ülésén sajnálatát fejezte ki, hogy nem sikerült megtalálni a csodagyógyszert, mely megfelelő megoldást jelenthetett volna mind a munkavállalók és munkaadók, mind a különböző uniós intézmények számára.

Hét éve tartó tárgyalások végére igyekezett pontot tenni harmadik olvasatban az az Egyeztető Bizottság, melyben a cseh elnökség és a parlamenti delegáció képviselői - a Bizottság közvetítésével - igyekeztek megegyezésre jutni. A kulcsfontosságú, és egyben legérzékenyebb pontok az irányelv hatálya alóli "kimaradás" lehetősége és az ügyeleti idő kérdései voltak.

Kósáné Kovács Magda, az Egyeztető Bizottság parlamenti delegációjának póttagja az egyeztetések legutóbbi fordulója kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az irányelv hatálya alóli kimaradás ködös és ellenőrizhetetlen lehetőség, mely kiszolgáltatja a munkavállalókat.

A képviselő asszony aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bíróság precedens értékű ítéletei az ügyeleti idő kapcsán, a megegyezés hiányában a tagállamokat a már meglévő irányelv alóli kimaradás felé tolja. "Egy olyan irányelv, amely alól a tagországok túlnyomó többsége kimaradását kéri, az európai szabályozás súlyos deficitjét mutatja. A heti munkaidő pedig akár jóval 60 óra fölé is csúszhat."

A szocialista EP képviselő kiemelte, hogy az egyeztetés során a parlamenti delegáció mindent megtett, hogy még az európai választások előtt döntés születhessen ebben a kulcsfontosságú kérdésben, de a számos kompromisszumos javaslat ellenére a Tanács álláspontja, elsősorban a "kimaradás"-hoz ragaszkodó tagállamok blokkoló kisebbsége miatt, nem mozdult el.

Így kezdődött

Egy évtizeddel megszületése után, 2003-ban kezdődött meg a munkaidő irányelv felülvizsgálata, melyet elsősorban az tett szükségessé, hogy csak néhány tagállam törekedett az előírások maradéktalan végrehajtására. Az Európai Bizottság, figyelembe véve a Parlament első olvasatának eredményeit, 2005-ös javaslatában az irányelv hatályba lépését követő három éven belül megszüntette volna annak lehetőségét, hogy egy ország "kimaradást" kérve kivonja magát az irányelv, és így a heti munkaidő 48 órás felső határa alól. Megengedte volna azonban, hogy bizonyos munkaerő-piaci körülmények között ez a "kimaradás" meghosszabbodjon.

A tagállamok közötti megegyezést nehezítette, hogy markáns véleménykülönbségek voltak a Tanácson belül. Az uniós országok foglalkoztatási miniszterei végül 2008 júniusában egy olyan tervezetet fogadtak el, mely ugyan rögzítette a 48 órás munkahetet, de bizonyos feltételek teljesülése esetén akár a 60, 65 vagy akár ennél magasabb heti munkaidőt is lehetővé tette volna.

Magyarország azon öt uniós tagállam egyike, melyek a munkavállalók biztonságának és egészségének érdekében azt a határozott álláspontot képviselték, hogy csak nagyon szűk keretek között lehessen túllépni a 48 órában korlátozott heti munkaidőt. Ez bíztató volt az Európai Parlament számára, amely 2008 végén második olvasatban tárgyalta a tanácsi javaslatot, és abszolút többséggel leszavazta azt, ragaszkodva a 48 órás munkahéthez, a "kimaradás" lehetőségének eltörléséhez és az ügyeleti idő munkaidőbe történő beszámításához. Ekkor vette kezdetét az intézmények között hivatalos egyeztető folyamat, mely eredmény nélkül zárult le április végén, és melyről hivatalosan 2009. május 4-én, hétfőn tájékoztatták az Európai Parlament plenáris ülését a tárgyaláson résztvevők.

Országos Sajtószolgálat