Miért nem szeretjük a részmunkaidős állást?

Járulékkedvezményért cserébe a versenyszférában is részmunkaidős foglalkoztatás segítené a gyermeknevelésből visszatérőket a családok védelméről szóló kétharmados törvényjavaslat szerint - mondta el Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetője az MTI-nek.

Bár a javaslat a jelenlegi 11 százaléknál magasabb járulékkedvezményt biztosítana, várhatóan ellenállásba ütközhet a gazdasági szféra képviselői körében, ugyanis a tervezet szerint kérés esetén itt is biztosítani kell majd a foglalkoztatásba visszatérő szülő négy- vagy hatórás foglalkoztatását.

Kedvező hatása lenne a gazdaságra

Szakemberek szerint a válságból való kilábaláshoz, valamint a vállalkozók költségcsökkentéséhez és optimális időgazdálkodásához járulhat hozzá, ha nagyobb arányban alkalmaznának részmunkaidős dolgozókat. Társadalmi szinten pedig egy jó megoldást jelent arra, hogy a kisgyermekesek, a tartós munkanélküliek visszakerüljenek a munkaerő-piacra, a frissen végzett diplomásoknak pedig lehetőséget teremtene a munkaerő-piaci belépésre, és tapasztalatok szerzésére. Mindezek fényében hosszabb távon az életszínvonal emelkedését és az életminőség javulását eredményezné, ha hazánkban is általánossá és nagyobb arányúvá válna a részmunkaidős foglalkoztatás.

A fenti előnyökön túlmenően a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedése alkalmas megoldás lenne a munkanélküliség megelőzésére, és általa jelentős mértékben növekedhet a foglalkoztatottak létszáma is a gazdaságban.

Akkor mi a probléma?

A jelenség széleskörűvé válását az nehezíti meg hazánkban, hogy míg más, nyugat-európai országokban például a távmunka is stabil alapokon nyugszik, itthon a kevesebb kereset, a bizalmatlanság, és a bizonytalan jellege miatt kevésbé kedvelt forma. Sokan ugyanis csak a teljes munkaidős állásra tudnak igazi munkaként tekinteni.

Az elterjedést emellett több körülmény is gátolja. Munkavállalói részről a leginkább hátrányos velejárója a részmunkaidőnek az alacsonyabb fizetés, a kevesebb szolgálati idő, ami negatívan befolyásolja a nyugdíj mértékének megállapítását. A vállalkozók körében pedig hiába lehetne optimalizálni a munkafolyamatokat, valamint a ráfordított időt, sokan arra hivatkoznak, hogy az alkalmazottal kapcsolatban felmerülő költségek egy része semmivel sem kevesebb, mint a teljes munkaidős dolgozók esetében.

Szakemberek véleménye szerint a magyar munkaerőpiac nincs felkészülve a foglalkoztatási forma alkalmazására és elterjedésére, hiszen jelenleg feloldatlan anomáliák jellemzik a piacot. A nyugdíj és a szolgálati idő csökkenése mellett ilyen a nem teljes körű biztosítási jogviszony. Ehhez ugyanis heti 36 óra munkaidő szükséges, a részidős foglalkoztatottak esetében ez azonban minden esetben kevesebb.

Elmaradva

A változtatás azért is lenne kedvező, mert az Eurostat legutóbbi adatai alapján a nyugat-európai országokhoz képest hazánk jelentősen le van maradva ezen a terén. Míg az Unió 27 országának átlaga 18,5 százalék, Magyarországon a 15 és 64 év közöttiek mindössze 5,5 százaléka dolgozik részmunkaidőben. Ugyanakkor a KSH legutóbbi gyorsjelentése alapján egy év alatt 52 százalékkal emelkedett a négy órában dolgozók száma, vagyis 2011 júniusában 342 ezer volt.

2010-ben összesen 220 ezer részmunkaidős alkalmazott volt, melynek 64,2 százaléka, vagyis 141,2 ezer fő a gyengébbik nem képviselője. Érdekesség, hogy ez utóbbi szám nagyjából 10 ezerrel kevesebb, mint a 2000-ben összes ilyen keretek között dolgozók száma (151,7 ezer fő).

Tíz év alatt a 68,3 ezer fővel, 45 százalékos növekedést sikerült elérni, melyhez legnagyobb részben a válságot követő év járult hozzá. 2009-ben ugyanis az egy évvel korábbihoz viszonyítva 31 ezerrel, 179,2 ezerre nőtt a négy, vagy hat órában dolgozók száma. Az uniós tagállamok közül éllovas ilyen tekintetben Hollandia (48,3 százalék), Dánia (25,8 százalék) és az Egyesült Királyság (25,7 százalék).