Nem vagyok bátor a váltáshoz. Mit tehetek? - a karrier coach válaszol

Kedves Tímea!

Kérdéseddel sokak dilemmáját fogalmaztad meg. Hozzád hasonlóan rengeteg értékes munkavállaló elégedetlen a munkahelyén, másra vágyik, mégis hezitál. Az ember természete, hogy nem rajong a változásért.  A munkát érintő döntések ráadásul, összetett hatást fejtenek ki életünkre; befolyásolják az időt, a pénzt, a napi élményeket, a kapcsolatok minőségét, és közvetlenül vagy közvetetten az egészséget. Tejesen érthető, ha ezek megváltoztatását jobban megfontoljuk, mint mondjuk egy film kiválasztását szombat este a moziban.

Ha nagyon körültekintő az egyén, akkor bőven belefér a több hónapos vagy akár éves biztonsági rákészülés is. Másfelől meg, amikor az emberben elég erős a vágy az új cél felé, akkor egy nap alatt is képes fordítani az életén.

Ami visszatart, az nem a lustaság, hanem egy hátráltató nézőpont

Karrier coaching beszélgetéseken látom, hogy amikor valaki bizonytalan és nem lép, a mögött sosem lustaság vagy tudatlanság áll, hanem egy érzelmi alapú, egyoldalú nézőpont.

Az alapján, amit leírtál, azt gondolom, hogy nálad a változással járó esetleges kockázat elkerülése és az új élményekre vágyás egyszerre munkálkodnak. Pályakezdő fiataloknál gyakori, hogy ha beválik az első munkahely, nehezen lépnek tovább…, hacsak nem jelenik meg egy hatalmas lehetőség, az álomállás, amit képtelenség kihagyni. Sokszor pedig a kimozdulás felé valamiféle probléma visz, ami esetedben, úgy látom, a kiüresedett munkaélmény.

A támogató nézőpont segít kimozdulni az állóvízből

Láthatóan intenzívebb munkaélményre vágysz – talán személyes sikerre, kihívóbb feladatokra, tanulásra, új szakterületek megismerésére, stb. –, a változástól való félelem azonban nagyobb.
Elképzelem, hogy ha csak azt látom magam előtt, hogy a felettes várhatóan elutasítja a kezdeményezésemet, a következő munkahely nem lesz olyan stabil, a fizetés is kevesebb lehet, vagy ha az elbukás réme fenyeget, könnyű úgy hinni, hogy a váltás kész vakmerőség, hiszen annyi rossz történhet.

A bátorság megjelenésére viszont kár várni. Helyette, más oldalról is megnézheted a helyzetet. Tégy egy próbát a következő nézőpontokkal:

1.    A döntést akkor is érdemes meghozni, ha ebben a pillanatban van bennem félelem.
Vegyük észre, hogy mindenképpen döntünk – akár belefogunk valami újba, akár nem. A „nem” is döntés, amit, olykor a félelem hoz meg helyettünk. Ha viszont megengeded, hogy a vágyad előbbre való legyen, mint a félelmem, az óriási elmozdulás!

2.    Fontos a cél? Elkötelezem magamat mellette.
Az unalmas feladatokra gondolva, egy izgalmas új terület felfedezésének esélye vonzó perspektívát kínál a félelemmel szemben.

3.    Több oldalunk van; sikerek és hibák egyaránt jelen vannak az életben.
Vedd számba a sikereket! Amilyen képességekkel azokat elérted, azzal újabbakat is elérsz!

4.     A vélt hiányosságokra úgy tekintek, hogy van, amit még nem tudok.
Amint felhagyunk önmagunk negatív megítélésével, az elbukás réme helyett a tanulás kerül a fókuszba. A tanulás sokkal kevesebb félelmet szokott okozni, mint az „elbukás”, sőt, talán még vonzó lehetőség is.

5.    Manapság többet beszélnek a kudarcról, mint a sikerekről.
A lottót például azért veszik olyan sokan, mert a hírek csak a nyertesről szólnak; a pozitív esélyt erősítik, és soha nem hangzik el, hányan vettek hiába lottószelvényt. Vajon milyen hatással lenne gondolkodásunkra, ha a karrier-hírek élén a siker sztorik állnának?

Kezdj el a sikeres emberek pályájára figyelni. Ha ugyanis – mondjuk, rejtett irigységből – elfordulsz a pozitív példáktól, a célba érés esélye is távolabbinak látszik. Tekintheted ismeretbővítésnek a sikertörténeteket.

Eleinte, egyedül talán nehéz kikeveredni az egyre csak erősödő félelmek hálójából. Ilyenkor egy barát vagy hozzáértő segítő hatalmas segítséget nyújthat a hátráltató nézőpontok felderítésében és újak találásában.

Petrány Viktória, coach