"Ha az ember vezető, akkor ő az, akire a többiek számítanak, ezért neki mindig tovább kell mennie!"
Sir Ernst Shackleton
Shackleton karizmatikus vezetői tulajdonságai alapján emelkedik példaként a ma vezetői számára. 1914-ben 28 emberét hozta ki élve egy két éves Antrarktisz-közeli balul sikerült expedíció során.
Tette mindezt úgy, hogy a fényképek és naplók tanúbizonysága szerint az emberei rendet tartottak (először a jégzátonyra futott hajón, s annak elsüllyedése után a jégen állított sátraikban), fókára vadásztak, s a napirendbe még a gitározás és a focizás is belefért. Mindeközben azokban az időkben más pórul járt expedíciók tagjai halott társaik húsát fogyasztották a túlélés érdekében, s hazatérésük után már nemhogy visszamenni, de normális munkára sem voltak már többé képesek.
Shackletontól meg lehet tanulni, milyen az igazi karizmatikus vezető, akit tisztelnek, akiben bíznak, s aki után vakon mennek.
Kiválasztás: különös érzékenységgel válogatta össze az embereit, figyelt arra, hogy pozitív gondolkodású, lelkes társakkal vegye körbe magát, akik saját területükön nagy szaktudással bírnak. A különböző feladatokra összeállított kisebb csapatok is működőképesek voltak, az emberek kiegészítették egymást.
Lojalitás, csapatszellem fokozása: mindenkinek egyesével elmondta, hogyan járul hozzá egyéni szakértelmével, teljesítményével a közös sikerhez. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy mindenki vegye ki a részét valamilyen mértékben a közös tevékenységekből.
Precíz, részletes tervezés és végrehajtás: Shackleton apró részletekbe menő terveket készített, igyekezett minden lehetséges helyzetre felkészülni. A pontos tervezést még pontosabb és szigorúbb betartás követte. Ragaszkodott a napirendhez, úgy tarotta, hogy amíg fegyelmezett szabályok szerint zajlik az élet a hajón, később a jégen, addig az embereknek nincs idejük gondolkodni reménytelen és romboló dolgokon. Valószínű, hogy csapata ennek a mentalitásnak köszönheti az életét.
Flow élmény: Shackleton barátságos volt, aki minden egyes emberének figyelemmel tudta követni az igényeit. Fontos volt számára, hogy az emberei nyugodtak, kipihentek és boldogak legyenek, átéljék a flow élményt munkájuk során, vagyis élvezzék, amit csinálnak. A feladatokat személyre szabta, mindenkinek szakértelme és motivációja szerint.
Delegálás: Shackleton gyakran oszott ki kisebb vezetői feladatokat, s nyilvánosan elismerte a "helyetteseit". Csak akkor nyúlt át a fejük felett, ha a vezetői szituáció meghaladta a kinevezett vezetők képességeit. Akkor viszont azonnal átvette az irányítást.
Optimizmus: optimizmusa átragadt a legénységre. Mindig világosan beszélt a célokról, azokat kívánatosnak tüntetve fel. A kockázatokról és veszélyekről is őszintén beszélt, végig fenntartva magába és csapatába vetett hitét, miszerint a nehézségek legyőzhetők. Ugyanakkor belátta, ha a cél elérése irreálissá vált, s ilyenkor új célt tűzött ki.
Példamutatás: mindig emberei előtt járt munkában, kitartásban, odaadásban.
Visszajelzés: az eredmények elismerésében következetes és látványos volt, a szóbeli dicséret, a vállveregetés, a megbecsülő kézfogás mind a vezetői eszköztárát képezte. Ezzel együtt a hibákat is mindig nyilvánosságra hozta.
Felelősségvállalás és együttérzés: Shackleton úgy tartotta, hogy egy vezetőnek minden lépésekor tisztában kell lennie azzal, hogy felelősséggel tartozik az emberei iránt, hiszen sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint az gondolná. Emellett pedig bele kell tudnia bújni a bőrükbe, hogy az ő szemszögükből láthassa a világot.
Ruzsa Dóra blogja
HR Blog 
Müller úr, aki egy szakmailag sikeres macsó, egy reggel női testben ébred - s ezek után nőként kell boldogulnia.
Aki válaszol: Sipőcz Iván
A legnépszerűbb munkahelyi sorozatok