A klinikai halál állapotából hozhatja vissza a céget a csődvédelmi tanácsadó - így telik egy nap ebben a szakmában

Hogyan került a szakma közelébe? Miért szeretett volna ezzel a területtel foglalkozni? 

Sok hendikeppel indultam a szakmában fiatal nőként, de hiszek a sorsszerűségben bizonyos értelemben. Gimnáziumban biológia tagozatra jártam, orvos akartam lenni, aztán ez az utolsó évben megváltozott. Gyógyítani akartam, de inkább gazdasági vonalon. Édesanyám akkor egy felszámoló cégnél dolgozott, és nagyon változatos, érdekes dolgokat mesélt arról, hogy mi történt a munkahelyén. Megfogott ez a folyamatos változás, ahol minden nap valami más történik, ráadásul párhuzamosan fut akár több projekt. Így kerültem kapcsolatba a felszámolással, és már ezzel a céllal végeztem az iskoláimat, a lehető legrövidebb úton. 

Ma már azt gondolom, jobb lett volna jogász vagy közgazdász diplomát szerezni, de én akkor osztott képzésre mentem, hogy minél gyorsabban tudjak az alapképzés után szakosodni. A felszámoló képzés egy szakirányú továbbképzés. Már az egyetem alatt felszámolócégnél gyakornokoskodtam, pedig előtte éppen dupla pénzért pénzügyi ügyintéző voltam. Fénymásolással és általános adminisztrációval kezdtem, hogy megismerjem a folyamatokat. Jó menedzser vagy menedzser támogató tanácsadó az lehet, aki a munka minden fázisát tapasztalatból ismeri. 

2020-ban volt egy nagy csődöm, a Bónuszbrigádé, amikor azt éreztem, hogy ez az én utam. A jövőben kifejezetten csődtanácsadással szeretnék foglalkozni, nem felszámolással, mert ez érdekel igazán. Így 2020 óta építem a cégemet, és kicsit idealista módon bízom benne, hogy a vállalati kultúrát a következő 50 évben sikerül megváltoztatni. 

Milyen jelentősége van annak, hogyha egy cég nehéz helyzetbe kerül melyik eljárás – a csődvédelem vagy a felszámolás – mellett dönt? A csődtanácsadás is egy végső lépésnek tűnik, vagy ez nem feltétlenül van így? 

Alapvető különbség, hogy a felszámolás egy romboló tevékenység, amikor meg kell szüntetni jogviszonyokat, le kell zárni a cég életét. Egy felszámolási eljárásnál az adós vezető tisztségviselője elveszíti a kontrollt, mert a felszámolóbiztos veszi át a jogköreit, a döntéseket. A csődeljárásnál ugyan érkezik egy vagyonfelügyelő, akivel együtt kell működni, de a tér megmarad a működésre, a kilábalásra. 

Vannak dolgok, amik beivódtak az üzleti életben: ha számlával van gondunk, a könyvelőhöz fordulunk, ha jogi problémánk van, akkor ügyvédhez, az viszont még nem ivódott be, hogy csődtanácsadóhoz mehetünk, ha például fizetési nehézséggel néz szembe a cégünk. Arra kellene rádöbbenteni a vállalkozások vezetőit, hogy ez nem egy végső megoldás, amikor nincs más hátra, hanem a folyamat valaminek a kezdete lehet, akár egy kilábalás is lehet az eredmény. Egy fizetési nehézségekkel teli időszak nem a megszokott munkamenet, így nem árt, ha ennek kezelésében egy vezető célzott segítséget kap. Vagyis nem kellene, hogy a területhez pejoratív képzet kapcsolódjon 

Tulajdonképpen, mit csinál az, aki csődvédelmi tanácsadással foglalkozik? 

Elsősorban információt szerzek: megismerem az adott embert mint vezetőt, az adott céget mint munkakörnyezetet, munkáltatót, megismerem az iparágat, a gazdasági környezetet, hogy mik hatnak a vállalkozásra. A külső tényezők az elmúlt három évben hatványozottan hatottak bizonyos szegmensekre, például az acéliparra. Meg kell ismernem ezeket a folyamatokat, mert a megoldás általában ezeknek a kezelésében van: például piacváltással annak, aki eddig az orosz piacra termelt. Mi abban segítünk, hogy lehetséges utakat mutatunk a kilábalásra, hogy az számvitelileg szabályos legyen, és a fizetési nehézségekből is lassan kievickéljen a cég. Lehet, hogy a csődeljárást kell választani, leülni a hitelezőkkel, a szállítókkal, a partnerekkel, akik segíthetnek a kilábalásban. 

A csődeljárás akkor nem feltétlen jelenti egy cég halálos ítéletét?

Sajnos, Magyarországon már maga a szó is pejoratív, hiszen a csőd általában azt jelenti, hogy vége mindennek. Pedig a csődeljárás éppen a csődvédelmet jelenti, ami ugyan egy klinikai halál állapot tulajdonképpen, de ebből vissza lehet térni. Ez egy reorganizációs eljárás, aminek épp az a lényege, hogy legyen egy kis levegője az adósnak, de közben a hitelezők érdekei ne sérüljenek: egy külső vagyonfelügyelő bevonásával ellenőrizhetővé váljon, hogy hogyan gazdálkodik a cég. Az a cél, hogy a lehetőségek és az ígéretek találkozzanak.

Az alapján, ahogy lefesti, ez egy izgalmas, változatos pálya, mit gondol, érdekes perspektíva lehet pályakezdőknek? 

Ez egy szűk piac, ahhoz, hogy valaki szakmai sikereket tudjon elérni, hivatásszerűen kell űznie. Abból a szempontból is izgalmas egyébként, hogy tényleg napi szinten lehet tanulni, aki ezt élvezi, annak sokat tud nyújtani. Persze vannak árnyoldalai is, sok nehéz, rossz sorssal, komoly problémával találkozom: előfordulhat például súlyos betegség vagy haláleset, amiből eszkalálódik egy fizetési nehézség, de alapvetően egy építő szakmáról van szó. Egy kapocs vagyok, aki összeköti a könyvelőt, a könyvvizsgálót, a jogászt, a szállítókat, a vevőket és az adóst. Mindenkinek a nézőpontjába bele kell tudnom helyezkedni, és a szakterületébe egy kicsit betekintést nyerni. Pályakezdő jogásznak vagy közgazdásznak, sok-sok képzés és gyakorlati tapasztalat megszerzése után egy nagyon érdekes, kihívásokkal teli szakma lehet. 

Mik ezek a kihívások?

A kihívást elsősorban az alkalmazkodás és a folytonos logisztika jelenti, ami fárasztó. Ha több projekt fut egyszerre, akkor órákon belül kell akár több ügyben top-on lenni. Ha például a mai napomat nézzük, az interjú előtt egy tízfős leépítést kellett koordinálni, ami nem könnyű helyzet, hiszen emberi sorsokat befolyásolnak a döntéseink. Ez elsősorban a felszámolásokhoz köthető tapasztalat, az így megszerzett tudás azonban segít abban, hogy csődtanácsadóként segítsek az ilyen helyzeteket elkerülni, az egyedi megoldásokat megtalálni. 

A tanácsadói pozíció abban különbözik a felszámolóbiztosi pozíciótól, hogy az utóbbi esetben egyedül döntök, míg tanácsadóként az ügyfelet támogatom abban, hogy meg tudja hozni a megfelelő döntést. Gyakran kialakult világképekkel kell tudni szembe menni a gyakorlati siker érdekében. Ehhez alkalmazkodni kell az adott vezetőhöz. 

Milyen készségek, képességek kellenek ehhez a munkához az alkalmazkodáson, rugalmasságon túl?

Az emberismeret nagyon fontos, már csak azért is, mert ezek a projektmunkák minimum egy, de van, hogy két évig is tartanak, így kulcskérdés, hogy hogyan tudunk együttműködni. Ehhez jó kommunikáció szükséges, hiszen konfliktusokat is fel kell vállalni, építő jellegű konfrontációkat. Ezen kívül, bár általánosságnak hangzik, de bátornak kell lenni. Bele kell ugrani a helyzetbe, ami bármennyi előzetes kutatást végeztél a cégről tartogathat meglepetéseket, hiszen kívülről kerülsz egy ismeretlen helyzetbe. Hinni kell abban, hogy ott lesz a háló, ami megfog. Így, amikor nemrég új kollégát kerestem adminisztratív pozícióra, egy teljesen kezdőt vettem fel, egy húszéves fiatal lányt, akiben láttam ezt a bátorságot. 

Hogyan fogadják az egyéb szakmák, amikor úgymond külsősként belép korábban fennálló viszonyokba, szakmai kapcsolatokba? 

Iszonyatosan nehéz tud lenni. A könyvelők gyakran úgy érzik kritizálom őket, pedig csak szakmai trükköket használok, olyanokat, amik a számviteli törvény kereteibe beleférnek. A jogászok gyakran úgy érzik az ő területükbe avatkozom, akkor is, ha nem értenek annyira a csődjoghoz. A beszállítók, partnerek alapból morcosak, hiszen tartozás áll fenn feléjük. Úgyhogy az indulás általában nehéz, de sokadik találkozásra jórészt sikerül összesimulni. Sok múlik a vezető hozzáállásán, hogy ő hogyan tálalja a megjelenésemet. Én segíteni megyek, nem megmondani a tutit, nem az a célom, hogy mindent szétromboljak, hanem pont az ellenkezője. 

Hogy néz ki egy átlagos napja? 

Nekem heti beosztásom van, inkább abban tudok gondolkodni. Van olyan napom, ahol egy adott céghez „beülök” akár a gyártósorra vagy az élőállattelepre, vagy éppen a könyvelésre, ez mindig attól függ, hogy éppen milyen információra van szükségem. Általában az informális tényezőkre kell gondolni, hogy hogyan működnek, van-e potyautas a cégben stb. Van minden héten legalább egy ilyen napom, ez mérettől és tevékenységi körtől is függ. Van nap, amikor ebéd, kávé mellett vagy egyéb lazább körülmények között egyeztetek az ügyféllel, ennek is az információcsere és az együttműködés a lényege. Egy napot az adminisztrációra szánok, bár van mögöttem egy elég komoly csapat, akik ezt a területet viszik, de vannak olyan feladatok, amiket nekem kell elvégeznem. Egy további rész pedig az üzletszerzésről, márkaépítésről szól, de remélem, hogy lassan eljutunk odáig, hogy megtaláljon a kereslet, hogy akinek ilyen tanácsadásra van szüksége az tudja, hogy hova forduljon. 

Hogyan tud ennyiféle területen, amiket megemlített, valóban releváns tudást, információt adni? 

Általában viszek magammal egy-egy szakterületi képviselőt, amikor ez szükséges, akár egy főkönyvelőt, egy kontrollert vagy felszámolóbiztost. Ebben a szakmában nagyon fontos a személyesség, a jelenlét. Hiszen olyan szenzitív információkat osztanak meg az ügyfelek, amit nem szívesen tesznek sem online, sem telefonon. 
Van, aki azt igényli, hogy szinte naponta beszéljünk, míg más ügyfél két-három hetente kíván meg egésznapos, mélyebb egyeztetést. Alkalmazkodom ezekhez az igényekhez. 

Hogyan épül fel egy tanácsadás? 

Általában van egy akut probléma: egy hitelező vagy valamilyen per, amire fókuszálni kell. Például volt olyan megkeresésem, ami arra vonatkozott, hogy a feleség is ügyvezető a cégben, de soha semmit nem csinált, beszéljük végig, hogy mik az ő felelősségi körei egy fizetésképtelenség esetén. Ezt megtettük, aztán ebből a konkrét dologból lett egy szélesebb körű megbízás az egész helyzet kezelésére a cégnél. A megoldás egyébként gyakran éppen az útkeresésben rejlik, és amíg eljutunk a megoldásig, addig számos problémát kezelünk. Erre azt az analógiát tudnám hozni, amikor megszúr egy rózsabokor, szerencsés esetben egyenként kihúzkodjuk a töviseket, lefertőtlenítjük a sebet, ami így nem fertőződik el, hanem meggyógyul. Az észlelt problémák kezeléséből áll össze egy stratégiai terv, aminek a tetején megjelenik a csődeljárás, ami előremutató lehet a végén. 

Az, hogy évente 20-30 csőddel szemben van több ezer felszámolás, azt mutatja, hogy nincs az emberek fejében, hogy ez egy megoldás lehet, amit lehet jól csinálni, amivel ki lehet lábalni a nehéz szituációból. A vállalati kultúra fejlődésével az előbbi számnak növekednie kellene, hiszen sokkal több adósnak lenne ez megoldási út. A célom, hogy öt éven belül teljesen átálljak tanácsadási területre, de most még nem látom, hogy ez sikerülni fog-e. 

Nyitóképen: Tihanyi Nikolett