A kutatók szerint így befolyásolja a karrierünk a gyerekeink mentális egészségét
Minden dolgozó szülő érzett már bűntudatot, amiért lekéste a gyereke meccsét vagy zongoraversenyét. Ahogy az is biztos adott már okot az aggodalomra, amikor egy utolsó pillanatban beeső ügyfél vagy a váratlan túlórázás miatt háttérbe szorultak a gyerekek. De vajon hogyan befolyásolja a munkánk a gyermekeink életét és jóllétét?
Két évtizeddel ezelőtt egy tanulmány - mely megközelítőleg 900, 25 és 63 év közötti, különböző iparágakban tevékenykedő szakembert vizsgált - feltárta a munka és a családi élet közötti kapcsolatot, illetve bebizonyította, hogy az élet ezen két aspektusa szövetséges, de akár ellenség is lehet. Manapság azonban érdemes frissen megvizsgálni néhány megállapítást arra vonatkozóan, hogy a gyerekek érzelmi életét hogyan befolyásolja a szülők karrierje. Az eredmények segítenek megmagyarázni azt a jelenséget, amit az említett tanulmány kutatói az eltelt két évtizedben megfigyeltek: vagyis azt, hogy a gyerekek negatívan érintettek a szüleik digitalizációs szokásai, idegen szóval az úgynevezett „technoference” jelensége miatt. (A „technoference”- nek egyelőre magyar megfelelője nincs, az új szó a technológia zavaró hatását írja le az emberi kapcsolatokban, ami befolyásolja az egyének jóllétét a technológiai eszközök folyamatos zavaró jelenléte miatt.)
A legtöbb, szülők karrierjének gyerekekre gyakorolt hatásaival foglalkozó kutatás azt vizsgálja, vajon az anyák dolgoznak-e (bizonyos újabb kutatások már az apákat is vizsgálják), vajon a szülők teljes- vagy részmunkaidős munkát látnak-e el, illetve hogy a munkaidő milyen hatással van a gyerekeik életére. A Drexel University legújabb vizsgálata azonban túlmutat az idő kérdésein, és a munkával kapcsolatos belső tapasztalatokat is vizsgálja, így a karrier és a család fontosságáról vallott szülői értékeket, a munka pszichológiai hatását a családi életre (vagyis azt, hogy mennyit gondolunk a munkára, amikor fizikailag otthon vagyunk a családunkkal), az érzelmi részvétel mértékét a karrierünkben, valamint a munkakörülmények kontrollhatóságát és megítélését.
A szülők karrierjének mindezen vonatkozásai összefüggésben állnak azzal, hogy a gyermekek viselkedési problémákkal küzdenek-e. A kutatásban egy úgynevezett Gyerek Viselkedési Ellenőrzőlistán mérték a gyerekek mentális egészségének legfontosabb mutatóit. A kutatók eszerint a következő megállapításokat tették:
• Mind az anyák, mind az apák kapcsán azt találták, hogy a gyerekek érzelmi állapota jobb volt, amikor a szülők azt vallották, hogy a család az első, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyi időt töltöttek a családjukkal. Azt is kimutatták, hogy a gyerekek jobban érezték magukat, amikor a szülők a munkát a kihívás, a kreativitás és az élvezet forrásának tekintették - szintén függetlenül a munkahelyen töltött időtől. Nem meglepő módon a gyerekek akkor is jobban voltak, amikor a szülők fizikailag is elérhetőek voltak.
• A gyerekek nagyobb valószínűséggel mutattak viselkedési problémákat, ha az apjuk pszichológiailag túlságosan bevonódott a karrierjébe, függetlenül attól, hogy sok órát töltött-e munkával vagy sem. Az apa kognitív interferenciája, vagyis az apa pszichológiai hozzáférhetőségének, illetve jelenlétének hiánya a digitális eszközhasználat miatt, szintén érzelmi és viselkedésbeli problémákat okozott a gyerekeknél. Amennyiben az apa jól teljesített és elégedett volt a munkájával, a gyerekek valószínű kevesebb problémával küzdöttek, szintén függetlenül attól, hogy az apa ténylegesen mennyit dolgozott.
• Az anyák esetében azonban a munkával járó hatalom és megfontoltság mentálisan egészségesebb gyerekeket eredményezett. A kutatók azt találták, hogy a gyerekeknek hasznuk származik abból, ha az anyjuknak irányítása van afelett, hogy mi történik velük, mikor ők dolgoznak. Ha az anyák több időt töltöttek öngondoskodással - például relaxációval -, és kevesebbet házimunkával, az szintén befolyásolta a gyerekek érzelmi jóllétét. Vagyis a gyerekek egészségének szempontjából nagyon fontos, mit tesz az anya, amikor otthon van: amennyiben az anyák azért nem voltak a gyerekeikkel, mert magukról gondoskodtak, annak nem volt negatív hatása a gyerekekre, azonban ha szabad idejüket házimunkával töltötték, a gyerekek nagyobb valószínűséggel szenvedtek viselkedési problémáktól.
Az anyák még mindig többet vesznek ki a szülői felelősség pszichológia terhéből
Bár az apák és anyák hagyományos szerepkörei megváltoztak az utóbbi időben, a kutatás azt mutatja, hogy a nők még mindig többet hordoznak a szülői felelősség pszichológiai terhéből. A kutatások azt mutatták, hogy az öngondoskodásra fordított idő erősíti az anyák képességét a gyerekek megfelelő gondozására, illetve az apák is sokkal egészségesebb tapasztalatokat nyújtanak a gyerekek számára, ha pszichológiailag is jelen vannak velük, vagy amikor a munkájuk erősíti bennük a kompetencia érzését és a jóllétüket.
A kutatás pozitív üzenete az, hogy a szülők munkavégzésének ezen jellegzetességei - legalábbis bizonyos mértékig - az irányításunk alatt állnak, és megváltoztathatóak. A kutatók maguk is meglepődtek azon, hogy a szülők munkára és gyerekgondozásra fordított ideje egyáltalán nem befolyásolja a gyermekek egészségét. Amennyiben tehát foglalkoztat minket, vajon a karrierünk miként hat a gyermekeink mentális egészségére, akkor koncentráljunk arra, hogy értéket adjunk a munkánkhoz, valamint hogy fizikailag és pszichológiailag is legyünk elérhetőek a gyerekeink számára, ami nem feltétlenül mérhető a velük töltött órák számában. A kutatók szerint a gyerekekre fordított idő minősége számít igazán.
A Harvard Business Review cikke nyomán
Bánosi Eszter
Fotó: Pixabay.com
A munkával kapcsolatos belső tapasztalataink számítanak
A legtöbb, szülők karrierjének gyerekekre gyakorolt hatásaival foglalkozó kutatás azt vizsgálja, vajon az anyák dolgoznak-e (bizonyos újabb kutatások már az apákat is vizsgálják), vajon a szülők teljes- vagy részmunkaidős munkát látnak-e el, illetve hogy a munkaidő milyen hatással van a gyerekeik életére. A Drexel University legújabb vizsgálata azonban túlmutat az idő kérdésein, és a munkával kapcsolatos belső tapasztalatokat is vizsgálja, így a karrier és a család fontosságáról vallott szülői értékeket, a munka pszichológiai hatását a családi életre (vagyis azt, hogy mennyit gondolunk a munkára, amikor fizikailag otthon vagyunk a családunkkal), az érzelmi részvétel mértékét a karrierünkben, valamint a munkakörülmények kontrollhatóságát és megítélését.
A szülők karrierjének mindezen vonatkozásai összefüggésben állnak azzal, hogy a gyermekek viselkedési problémákkal küzdenek-e. A kutatásban egy úgynevezett Gyerek Viselkedési Ellenőrzőlistán mérték a gyerekek mentális egészségének legfontosabb mutatóit. A kutatók eszerint a következő megállapításokat tették:
• Mind az anyák, mind az apák kapcsán azt találták, hogy a gyerekek érzelmi állapota jobb volt, amikor a szülők azt vallották, hogy a család az első, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyi időt töltöttek a családjukkal. Azt is kimutatták, hogy a gyerekek jobban érezték magukat, amikor a szülők a munkát a kihívás, a kreativitás és az élvezet forrásának tekintették - szintén függetlenül a munkahelyen töltött időtől. Nem meglepő módon a gyerekek akkor is jobban voltak, amikor a szülők fizikailag is elérhetőek voltak.
• A gyerekek nagyobb valószínűséggel mutattak viselkedési problémákat, ha az apjuk pszichológiailag túlságosan bevonódott a karrierjébe, függetlenül attól, hogy sok órát töltött-e munkával vagy sem. Az apa kognitív interferenciája, vagyis az apa pszichológiai hozzáférhetőségének, illetve jelenlétének hiánya a digitális eszközhasználat miatt, szintén érzelmi és viselkedésbeli problémákat okozott a gyerekeknél. Amennyiben az apa jól teljesített és elégedett volt a munkájával, a gyerekek valószínű kevesebb problémával küzdöttek, szintén függetlenül attól, hogy az apa ténylegesen mennyit dolgozott.
• Az anyák esetében azonban a munkával járó hatalom és megfontoltság mentálisan egészségesebb gyerekeket eredményezett. A kutatók azt találták, hogy a gyerekeknek hasznuk származik abból, ha az anyjuknak irányítása van afelett, hogy mi történik velük, mikor ők dolgoznak. Ha az anyák több időt töltöttek öngondoskodással - például relaxációval -, és kevesebbet házimunkával, az szintén befolyásolta a gyerekek érzelmi jóllétét. Vagyis a gyerekek egészségének szempontjából nagyon fontos, mit tesz az anya, amikor otthon van: amennyiben az anyák azért nem voltak a gyerekeikkel, mert magukról gondoskodtak, annak nem volt negatív hatása a gyerekekre, azonban ha szabad idejüket házimunkával töltötték, a gyerekek nagyobb valószínűséggel szenvedtek viselkedési problémáktól.
Az anyák még mindig többet vesznek ki a szülői felelősség pszichológia terhéből
Bár az apák és anyák hagyományos szerepkörei megváltoztak az utóbbi időben, a kutatás azt mutatja, hogy a nők még mindig többet hordoznak a szülői felelősség pszichológiai terhéből. A kutatások azt mutatták, hogy az öngondoskodásra fordított idő erősíti az anyák képességét a gyerekek megfelelő gondozására, illetve az apák is sokkal egészségesebb tapasztalatokat nyújtanak a gyerekek számára, ha pszichológiailag is jelen vannak velük, vagy amikor a munkájuk erősíti bennük a kompetencia érzését és a jóllétüket.
A kutatás pozitív üzenete az, hogy a szülők munkavégzésének ezen jellegzetességei - legalábbis bizonyos mértékig - az irányításunk alatt állnak, és megváltoztathatóak. A kutatók maguk is meglepődtek azon, hogy a szülők munkára és gyerekgondozásra fordított ideje egyáltalán nem befolyásolja a gyermekek egészségét. Amennyiben tehát foglalkoztat minket, vajon a karrierünk miként hat a gyermekeink mentális egészségére, akkor koncentráljunk arra, hogy értéket adjunk a munkánkhoz, valamint hogy fizikailag és pszichológiailag is legyünk elérhetőek a gyerekeink számára, ami nem feltétlenül mérhető a velük töltött órák számában. A kutatók szerint a gyerekekre fordított idő minősége számít igazán.
A Harvard Business Review cikke nyomán
Bánosi Eszter
Fotó: Pixabay.com
Egy-egy kérdést alapul véve vezet el a megoldásig
Az emberek fontosabbak, mint a folyamatok - a Netflix rendhagyó szervezeti kultúrájáról